Vizbor, Jurij Jozifovics

Jurij Jozifovics (Juzefovics) Vizbor ( 1934. június 20., Moszkva –  1984. szeptember 17., uo.) - szovjet dalszerző , költő , filmszínész, író és újságíró, forgatókönyvíró, dokumentumfilm-rendező, drámaíró, művész. A szerzői , diák-, turistadalok műfajának egyik alapítója . A „ dal-riport ” [1] műfaj megalkotója, több mint 300 dal szerzője. Tagja az Újságírók Szövetségének és a Szovjetunió Zeneszerzőinek Szövetségének .

Életrajz

Korai évek

Jurij Vizbor 1934. június 20- án született Moszkvában.

Anya - Maria Grigorievna, szül. Sevcsenko (1912-1999), 1912-ben született Jekatyerinodarban , szülésznői tanfolyamokat végzett, a háború alatt az egészségügyi és járványügyi állomáson dolgozott, és az 1. orvosi intézetben tanult . Ezután több mint 30 évig a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériumában dolgozott , nemzetközi egészségügyi intézmények tagja volt, a világ közel 50 országába látogatott [2] .

Apa - Iozas (Juozas) Ionasovich Vizboras (1903-1938, Oroszországban - Joseph (Juzef) Ivanovics Vizbor), litván , Libauban született , középfokú végzettségű, tengerész , a polgárháború idején a déli fronton - a Vörös Hadsereg parancsnoka , az 1930-as évek közepén az 1990-es évek közepén a tádzsikisztáni milíciánál vezetői munkában . 1934-ben a hátán megsebesült. Aztán az OBKhSS nyomozója volt Moszkvában. 1938. január 14-én letartóztatták ; 1938. március 23-án az NKVD bizottsága és a Szovjetunió Ügyészsége halálra ítélte, azzal a váddal, hogy egy ellenforradalmi lett nacionalista szervezethez tartozott a 6., 10. és 11. bekezdés alapján . Az RSFSR Büntetőtörvénykönyve 58. cikkelyének ("ellenforradalmi tevékenységért") cikkének megfelelően, és 1938. április 5-én végrehajtották az ítéletet a Butovo NKVD gyakorlóterén. 1958. augusztus 14-én posztumusz rehabilitálták [3] [4] [5] . A családot kilakoltatták a Moszkva melletti Sokol faluba, majd Maria és Jurij egy évre Habarovszkban távoztak, Antonina 13 éves nővérét pedig egy speciális árvaházba osztották be a nép ellenségeinek gyermekei számára. 1941-ben a család Sretenkába költözött .

Anya Maria Grigorievna újraházasodott, Ivan Kuzmich Achetkov, egy munkás, hétköznapi munkásokból származott, de az Állami Építésügyi Bizottságban dolgozott, és mostohaapja lett . Jurijnak nem volt kapcsolata vele. 1951-ben édesanyja elvált mostohaapjától [6] [7] .

Vizbor önéletrajzában azt írja, hogy első versét 14 évesen írta [7] .

Tanulmányok a Moszkvai Állami Pedagógiai Intézetben

1951-ben Vizbor a moszkvai 659. számú középiskolában végzett, és belépett a Moszkvai Állami Pedagógiai Intézetbe. V. I. Lenin - a MIMO -ba , a Moszkvai Állami Egyetemre és a Moszkvai Állami Geodéziai és Kartográfiai Egyetemre való belépés sikertelen kísérletei után (egyszerűen nem fogadták el a „nép ellenségének fiától” származó dokumentumokat). Az egyetem kiválasztását évfolyamtársa , Vlagyimir Krasznovszkij befolyásolta , akiről Vizbor így nyilatkozott: "Nem volt az életemben, aki nagyobb hatással lett volna rám, mint Volodya... Megtanított szeretni a zenét, a dalokat, a szerelmet. és megértsd az irodalmat." Még az iskolában tanította Jurijt gitározni. A Moszkvai Állami Pedagógiai Intézetben már léteztek dalhagyományok, amelyek mind a hallgatók amatőr előadásaihoz, mind a turizmushoz kapcsolódnak. A moszkvai régióban és Karéliában lezajlott első kampányok benyomásai képezték a Vizbor első dalainak alapját.

A "Madagascar" és a "Kentucky Guy" dalok gyorsan népszerűvé váltak a moszkvai diákok körében. A Moszkvai Állami Pedagógiai Intézet nevének rövidítésében szereplő " P " betűt az 1950-es évek elején a hallgatók körében " éneklés "-ként fejtették meg. Az ekkor kibontakozó "amatőr" vagy " szerzői dal " műfaj egyik központja volt, és Vizbor azonnal ennek a műfajnak a legfényesebb képviselője lett [8] .

Ebben az időszakban Vizbor híres dallamokra vagy azok felhasználásával komponált dalokat. Néhány dallam szerzői barátai, V. Krasznovszkij, S. Bogdasarova , V. Olenikov voltak.

Vizbor korai dalainak tucatjai tartoznak a tanulmányi időszakhoz, köztük a "Moszkvai Állami Pedagógiai Intézet - Moszkvai Állami Pedagógiai Egyetem Himnusza":

Sok út van előttünk,
És a vonat kelet felé indul.
Fényes évek
Mindig
emlékezni fogunk.

Sok jó találkozás áll előttünk,
De emlékezni fogunk és vigyázunk a
Szilveszterre,
Kedves szemek,
az Intézetre .

Elosztás és hadsereg

1955 -ben Vizbor a Moszkvai Állami Pedagógiai Intézetben végzett orosz nyelv és irodalom szakon. Augusztustól szeptemberig középiskolai tanárként dolgozott a Pechora vasút Kizema állomásán ( Arhangelszk régió ), ahová ismét Vlagyimir Krasznovszkijjal ment. Ugyanezen év októberében mindkettőt besorozták a szovjet hadsereg soraiba, és együtt szolgáltak a Karéliai Köztársaság Kandalaksha Városi Tanácsának (ma Murmanszki régió) területén található katonai egységekben. Szolgálata végére I. osztályú rádiós, a katonai körzet rádiókommunikációs bajnoka. Katonai témájú verseket, dalokat komponált, megjelentette az alakulat és a katonai körzet lapjában.

A katonaság időszaka Y. Vizbor - R. Shipov összegyűjtött műveit összeállító szerint döntő szerepet játszott a szerző költővé formálódásában [8] . Ekkor komponálta az első dalt saját zenéjére - "Blue Mountains" ("Emlékszem arra a szárnyas földre ..."). Élete hátralevő részében beleszeretett Északba, ahová később visszatért újságírói ügyekben és barátaihoz is.

A szolgálat ideje alatt és közvetlenül a tartalékba helyezés után megírta a „Nem befolyásolja az élettartamot” című történetet (először a szerző halála után kétkötetes összegyűjtött műben jelent meg) [8] . 1963-ban Konsztantyin Szimonov pozitív kritikát adott róla, de Borisz Polevoj, a Yunost folyóirat főszerkesztője nem merte kiadni. A történet önéletrajzi jellegű: magát Vizbort találják ki a főszereplő Konstantin Rybinben, barátja, Vlagyimir Kraszovszkij pedig az iskolai, főiskolai és katonai barátja, Vlagyimir Krasznovszkij.

Újságírói karrier kezdetei és a dalok népszerűsége

1957 októberében főtörzsőrmesteri rangban visszavonult a hadseregtől, és újságíróként kezdett dolgozni, először szabadúszó a Moszkvai Rádióban . A hadsereg utáni időszak (1963-ig) nem volt könnyű a hétköznapokban: nem volt állandó munkahely, de fiatal család jött létre (Vizbor Ada Yakusheva osztálytársát vette feleségül ). Ebben a házasságban egy lánya született Tatyana , később újságíró és rádiós műsorvezető. A mindennapi életben nehéz időszak azonban termékeny volt: benne van a népszerű „Okhotny Ryad”, „ Dombai keringő ”, „Nyugodj meg, barátom” és a „Kék keresztút”.

1960-ban Vizbor megkomponálta a "Ha beteg leszek" című dalt Jaroszlav Smeljakov verseire , kicsit lerövidítve a verset, és a zenei mérőszámhoz igazítva. Széles népszerűségre tett szert, és 1961-ben jelent meg a Musical Life -ban . Jaroszlav Szmeljakov egyik rádióbeszédében így fogalmazott: „Egy költő számára az a legnagyobb boldogság, ha a versei tudta nélkül népdallá válnak. Így történt ez a „Ha beteg leszek” versemmel is... „Ez a dal volt az egyetlen, amelyben Y. Vizbor csak zeneszerzőként szerepelt [9] .
Vizbor nem hivatalos magnófelvételeken terjesztett dalai népszerűségre tettek szert az értelmiség körében - először Moszkvában, majd az egész országban.

1957-ben Vizbor a Komsomolia Speaks című hangújság egyik szervezője lett.

1961-ben S. Smirnovval együtt ő írta a forgatókönyvet B. Rytsarev "Above the Sky" című filmjéhez, amelyhez 6 dalt is komponált, köztük a " Dombai Waltz "-t.

„Nemzedékének hangot adott, műfajt adott, és könnyed kezével kezdődött a hóbort, és megjelentek a következő nemzedékek pásztorai – felismerték az elvet, felvették a kezdeményezést, hagyományt teremtettek, művészi. rendszer, amely hatással volt a költészetre, és annak részévé vált.” Lev Anninsky [8] .

1962 - ben részt vett a Yunost rádióállomás létrehozásában . Megkezdődik a koncerttevékenység is.
Vizbor 1963 óta nem hajlandó együttműködni a barátaival a dalok létrehozásában, és csak akkor veszi igénybe a professzionális zeneszerzők segítségét, amikor „megrendelésre” komponál dalokat pop-, színház- és mozi számára.

1963-ban Vizbor a Krugozor című népszerű hangmagazin egyik alapítója volt [10] , amelyben ezt követően 1970-ig dolgozott. A magazin utasítására beutazta az egész országot, és a „ riportdalok ” új műfajának megalapítója lett : a hangos magazin 1964-es 1. számában hallható volt az első ilyen dal - „ A Rasvumchorr -on Fennsík ”.

1966-ban riportjait a folyóirat legjobb anyagai közé sorolták. Ugyanebben az évben jelent meg Vizbor első novellagyűjteménye, a Zero Emotions.

1967 - ben csatlakozott az SZKP - hez . Ő írja a „Tuva – az idők keresztútja” című dokumentumfilm forgatókönyvét ( Sverdlovsk Film Studio ).

1971 volt az első aktív év Vizbor koncerttevékenységében: harminc fellépése az ország városaiban zajlott, és 1976 lett a legaktívabb év (hetven koncert).

1974-ben a Lenin Komszomolról elnevezett Moszkvai Színházban mutatták be az "Avtograd XXI" című darabot (rendező és társszerző: M. Zakharov ), majd a " Nem voltam a listákon " című darabot B elbeszélése alapján. Vasziljev . 1974 és 1984 között országszerte huszonhét színházban állították színpadra ezt a darabot.

1979-ben a Moszkvai Amatőr Dalklub elkészítette Y. Vizbor gyűjteményét.

1980-ban D. Sukharevvel együttműködve egy dal szövege készült a " Moszkva nem hisz a könnyekben " című filmhez (rendező V. Menshov ).

Élete utolsó éveiben Vizbor továbbra is aktívan dolgozik a televíziós moziban, dalokat készít, többek között televíziós filmekhez is, és koncerteket ad. Egész életében hegymászással foglalkozott , részt vett a Kaukázusba , Pamírba , Gissar-Alaiba és Tien Shanba tartó expedíciókban ; síoktató volt .

TV-filmkészítő

1967 óta, miután dokumentumfilmekhez kezdett forgatókönyveket készíteni, majd rendezőként is kipróbálta magát, 1970-re Vizbor az Állami Rádió és Televízió Bizottság Képernyőkreatív Egyesületének forgatókönyv-osztályára ment.

Üzleti útjai a kor legnagyobb projektjeihez kapcsolódnak: a KamAZ és a bratszki vízerőmű építése , a Samotlor fejlesztése , a jakutiai lelőhelyek fejlesztése .

A "Doktor" című dokumentumfilm forgatókönyvéért és szövegéért Vizbor a várnai Nemzetközi Vöröskereszt Fesztiválon (1976) nagydíjat kap.

1976-ban felvették a Szovjetunió Operatőreinek Szövetségébe; 1979-ben a "To the Pole!" (" Tsentranauchfilm "), amelynek szövegét Y. Vizbor írta, elnyerte a San Vincente-i (Olaszország) Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját.

Színészi karrier

Vizbor 1966 -ban játszotta első filmszerepét , Marlen Khutsiev híres filmjében, a " Júliusi esőben ". Vizbor saját bevallása szerint, amikor a rendező felhívta, és felajánlotta, hogy filmekben szerepel, átverésnek vette. Ennek ellenére egy nem hivatásos színész számára Vizbor debütálása nagyon meggyőzőnek bizonyult; a bájos "gitáros férfi", a lányok csábítója, Alik pedig az egyik legsikeresebb szerep lett számára. A filmben Vizbor három dalt énekelt: " Bocsáss meg a gyalogságnak " B. Okudzhava -tól , " Ebédszünet " E. Kljacskintól és a saját " Nyugodj meg, haver, nyugodtan! .. " című dalát.

1968-ban a " Retribution " című filmben szerepelt Zakharov tábornok szerepében.

A jövőben Vizbor rendszeresen szerepelt filmekben:

• 1968 - " Red Tent " ( Behounek professzor )
• 1969 - " Rudolfio " ( Rudolf ),
• 1971 - " Átlépni a küszöböt " ( igazgató ),
• 1971 - " Te és én " ( Sasha ),
• 1973 - " A tavasz tizenhét pillanata " (Borman)
• 1982 - "Gyengédség az ordító vadállatért" (Odintsov)

Betegség és halál

1982-ben Jurij Iosifovich szívinfarktust szenvedett, amely után sikeresen helyreállította egészségét, és visszatért szokásos hegyi expedícióihoz. 1984 márciusának elején a " Tsey " hegymászótáborban Vizbor megírta utolsó dalát - " Tseyskaya ". Amikor visszatért Moszkvába, rosszul érezte magát, és májrákot diagnosztizáltak nála .

A lánya így emlékezett vissza [11] :

Az apa élete utolsó hetét a kórházban töltötte, májában áttéteket találtak. Májusban állították fel a diagnózist, és szeptemberben meghalt. 1980-ban, miközben Kirovskban síelt, édesapám elesett, és kétszeres csípőízületi törést kapott. Feltételezhető, hogy egy ilyen erős ütés rákos sejtek kialakulását váltotta ki. Egy évvel az esés után hatalmas szívroham volt. A kórházban apám szörnyű kínokat élt át, de nem engedte meg magának, hogy morfiumot fecskendezzen be. Azt mondta: Nem akarom megszokni, nehogy morfiumfüggő legyek. Apának van egy mondata: "Menj le a zászló leengedése nélkül." Így halt meg: egy nővérrel folytatott beszélgetés közben, bókot mondva neki.

Jurij Vizbor 1984. szeptember 17- én , 51 éves korában halt meg Moszkvában .

A moszkvai Kuntsevo temetőben temették el .

Személyes élet

Jurij Vizbor négyszer nősült.

• 1958 -ban feleségül vette Ada Yakushevát (1934. január 24. – 2012. október 6.). Diákéveikben ismerkedtek meg, 1957 és 1965 között házasok voltak. A válás oka Jurij új kapcsolata volt [12] .
  • Egy lányuk született, Tatyana, aki később rádiós újságíró lett [13] .
  • Unokák:
    • Varvara Vizbor  - énekes;
    • Jurij Vizbor Jr. (Lobikov)  - zeneszerző, zenész.
• A második feleség 1967 -ben Evgenia Uralova (1940. június 19. – 2020. április 17.) színésznő volt, akivel Vizbor a Július eső című film forgatásán ismerkedett meg [14] .
  • Ebben a házasságban egy lánya, Anna született. Vizbor árulása után a pár elvált [15] [16] .
• Harmadszor Vizbor 1974 -ben házasodott össze Tatyana Lavrushina művésznővel. A házasság valamivel több mint hat hónapig tartott [17] .
• Negyedik alkalommal Vizbor 1979 -ben házasodott össze , egy 5 éves ismeretség után, Nina Filimonovna Tikhonova újságírónő (1938. szeptember 27. - 2013. május 24.). A Rakitki temetőben temették el [18] [15] [14] .

Kreatív örökség

Lemezek, kazetták, verses és prózakönyvek jelentek meg:

• " Turista dalok " (EP 1968 Melody ‎-GD 000937-8);
• " Töltsük meg szívünket zenével " (LP 1985 Melody - M60 46691 000);
• " ...I Wish You Don't Forget Me " (2 LP, 1992 Petersburg Recording Studio - R60 00669-72);
• " Jurij Vizbor koncertjén " (2 LP 1994 Aprelevka Sound Inc. - M 0061);
• " Ne higgy a szétválásoknak, öreg " (LP 1994 Aprelevka Sound Inc. ‎- M 0061);
• „ A szívemet a kék hegyekben hagytam… ” (1986);
• " Csúcsok kertje " (1988);
• " I Believe in the Seven String Guitar " (1994);
• " ... És kedvességem a sivatagokra ömlik ... " (1994);

Dalok és versek listája

A részben Jurij Vizbor saját verseire írt dalok listája található. Teljes gyűjteményük a Jurij Vizbor című kétkötetesben jelent meg. Kompozíciók” a „Hangok. XX. század” [19] .

Diskográfia

Az "Őszi esők" és a "Pass" című dal

Érdekes módon az „Őszi esők” (1970) „Úgy tűnik, nincs többé rejtegetnivalónk…” című dal stabil „népi” változatot alkotott a „tűz melletti népszerű dalok” kategóriájából, amelyet általában „ Passz”. A dallam és az akkordok leegyszerűsödtek a zenében, a szövegben apróbb szerkesztések jelentek meg, amelyek kiűzték a szerző keserű intonációját, és hősi-romantikusra cserélték, például a „Csak nincs vesztenivalónk” a szerző szövege helyett. „Egyszerűen nincs több rejtegetnivaló számunkra” vagy „Mindenki megtett mindent, amit tudott, mindent, amit tudott”, ahol Vizbor az „elárult” igét írta. Ezenkívül a „felesleges” anakronizmust „és a szolga duzzadt gyertyával lép be” gyakran felváltja a „és a hold duzzadt gyertyával kel fel”.

Filmográfia

színész

 - a főszerep

Év		Név	Szerep
1966	f	Júliusi eső	Alik
1967	f	Büntetés	Konsztantyin Prokofjevics Zaharov
1969	f	piros sátor	Frantisek Behounek
1969	f	Apám kapitány	elhaladó utas
1969	mag	Rudolph	Rudolf
1970	f	Belorusszkij pályaudvar	Balashov
1970	f	Moszkván át…	az " Esti Moszkva " munkatársa
1970	f	Rajt	Sztyepan Ivanovics
1970	f	Éjszakai műszak	Alekszandr Fedorovics Kovalenkov
1970	f	Átlépni a küszöböt	Viktor Vasziljevics
1971	f	Te és én	Sasha
1973	Val vel	A tavasz tizenhét pillanata	Martin Borman (hangja Anatolij Szolovjov )
1975	f	Iskolaigazgató naplója	Pavel Smirnov (hangja Alekszandr Demjanenko )
1977	tf	a szerencse pillanata	Pavel Petrovics Juraszov
1979	dokk	Murmanszk-198 (dokumentumfilm)	A karakter neve nincs megadva
1982	tf	Gyengédség az ordító bestia iránt	Odincov

Forgatókönyvíró

• 1961  - Az ég felett
• 1961  – Jó reggelt, havas hegyek (dokumentumfilm)
• 1971  – Nézze meg a Kámát (dokumentumfilm)
• 1974  – Cseljuszkin eposz
• 1974 - orvos
• 1980  - Murmanszk-198 (dokumentumfilm)
• 1981  – A Sárkány éve
• 1982  - Város a Sarkcsillag alatt (dokumentumfilm)
• 1984  – Fracasse kapitány
• 1984 - Stratégia a győzelemért (dokumentumfilm sorozat). 1995-ben megjelent a sorozat új verziója.
• 1985  – Ugrás  – posztumusz
• 1986  - Nyírfaág ( telejátszás ) - posztumusz
• 1993  - Reggeli kilátással az Elbrusra (Jurij Vizbor azonos nevű története alapján)

Zeneszerző

• 1967  - júliusi eső  - Jevgenyij Klyachkin és Bulat Okudzhava társaságában
• 1986  - Nyírfaág (telejáték) - posztumusz

Voice-over

• 1971  - Lev Yashin (dokumentumfilm) - olvassa a szöveget
• 1971 - "Watch on the Kama" (dokumentumfilm) - olvasható a bemondó szövegében
• 1972  – Kingfisher  – előadja a Kingfisher című dalt (zene: Oscar Feltsman, szöveg: Jurij Jakovlev)
• 1976  – Ilyen ő, a játék  – előadja a „The Right Way” című dalt
• 1979  – A lengyelhez!  - elbeszélés és dalszöveg
• 1982  - Város a Sarkcsillag alatt (dokumentumfilm)
• 1983  - Nem lenne boldogság...  - a szerzőtől

Filmdalok

• Az "Anya, haza akarok menni" című dal [32] a Happy Day című filmben .
• Dalok a szerző előadásában az „ Ez a játék ” című filmben (rend. N. Maletsky , V. Popkov, A. Dovzhenko nevéhez fűződő filmstúdió);
• A jóval korábban (a szerző előadásában) írt " Seryoga Sanin " dalt felhasználva a "Gyengédség az ordító vadállatért " című film alkotói megváltoztatták az egyik főszereplő nevét;
• " Alexander " dal a " Moszkva nem hisz a könnyekben " című filmhez ( S. Ya. Nikitinnel és D. A. Sukharevvel együtt ).
• A " You are my only one " című dal refrénként fut végig az azonos című " Te vagy az egyetlenem " című filmen . A dal népszerű volt a film szereplőinek fiatal korában.
• Számos dal az " Apám a kapitány " című játékfilmben, filmstúdió. Gorkij, 1969.

Színművek és dramatizálások

• 1973  – Avtograd XXI, Mark Zakharovval együtt , rendező. Mark Zakharov - Lenkom
• 1975  - „ Nem szerepelt a listákon ”, B. L. Vasziljev regénye alapján , rendező. Mark Zakharov - Lenkom
• 1983  - "Reggeli kilátással az Elbrusra" (regény)
• 1985  - "Birch Branch" - Jaroszlavli Akadémiai Drámai Színház F. Volkovról elnevezett

A professzionális színpadon először 1985 júniusában Vlagyivosztokban mutatták be a "Nyírfaág" című darabot. A Távol-Kelet Művészeti Intézet színházi tanszékének hallgatóinak diploma előadása volt . Rendező, tanfolyamvezető Sergey Grishko .

Bibliográfia

• Az " Orosz bárdok dalai " gyűjteményben . Szövegek. sorozat 2-3. / Összeállította V. Alloy, tervezte Lev Nusberg. - Párizs: YMCA-Press , 1977-78; 20 hangkazetta. (39 dal Yu. Vizbor előadásában).
• Vizbor Y. "A szívemet a kék hegyekben hagytam." Versek, Dalok. Próza. / Összeállította: A. Ya. Azarov. - M. Testkultúra és sport. 1986, 1987, 1988, 1989.
• Vizbor Y. Amikor mindenki együtt volt… Gyűjtemény. / Összeállította D. A. Szuharev. - M., 1989. - (250 000 példány).
• Vizbor Yu . 2 kötetben / Összeállította: R. Shipov. — M.: Lokid, 1999. — 560 p. - ISBN 5-320-00313-7 (1. kötet), - 640 p. - ISBN 5-320-00314-5 (2. kötet) ("Voices. Century of the XX" sorozat).
• Vizbor Yu . 3 kötetben / Összeállította: R. Shipov. — M.: Lokid-Press, 2001. — 560 p. - ISBN 5-320-00429-X (1 kötet), - 592 p. - ISBN 5-320-00430-3 (2. kötet), - 560 p. - ISBN 5-320-00431-1 (3. kötet) ("Voices. Century of the XX" sorozat).
• Vizbor Y. Ne higgy a szétválásoknak, öreg. Ült. / Összeg. R. Shipov. — M.: Eksmo, 2004. — 448 p. - (8000 példány). - ISBN 978-5-699-06220-1 . - (a születés 70. évfordulójára).
• Vizbor Y. Kedvencek: két könyvben. Első könyv 1952-1974. Második könyv 1975-1984 / Ill. Marat Kim . — M.: LOKID PREMIUM, 2010.
• Vizbor Y. " Elfáradt a beszédben és a vitatkozásban ." — M.: Algoritmus, 2013. — 304 p. - (A szerző dalának legendái). - ISBN 978-5-4438-0205-3 .
• Vizbor Y. "Magányos gitáros". Versek és sors. / Összeállította: R. Shipov. - M. Eksmo, 2008. - 688 p. - ISBN 978-5-699-22330-5 .

Memória

• 2013 - ban Samara városában az egyik utcát Y. Vizborról nevezték el [33]
• 2006. március 27 - én egy emléktábla Yu .
• 2015. október 10- én a moszkvai Ananyevsky Lane 7. épületének 5. házának homlokzatán , ahol Vizbor 1942 és 1949 között élt, emléktáblát helyeztek el Andrej Zabalujev szobrász és Mihail Korszi építész [34] [35] .
• A Tveri régió Osztaskovszkij kerületében évente megrendezik a Jurij Vizborról elnevezett „ Nyitott szelek ” szerzői dalfesztivált .
• Moszkvában ( Pokrovszkoje-Sztresnyevo körzet ) működik a hegymászók és hegymászók sportklubja, amelyet Yu. Vizborról neveztek el [36] .
• Az Arhangelszk régióban , Kizema faluban , ahol Jurij Vizbor egykor tanárként dolgozott, az emlékének szentelt szerzői dalfesztivált tartják [37] .
• 2004 óta rendezik meg a Tsey Waltz bárddal fesztiválját Y. Vizbor emlékére az észak-oszétiai- alaniai Tsey- szurdokban . A nevet a költő " Tseyskaya " utolsó dalának tiszteletére adták .
• A kínai Tien Shanban az egyik hegyet Vizbor-csúcsnak hívják.
• A Barda Vizbor teteje Altájban (Észak-Csujszkij-hegység).
• A 3260. számú aszteroida [38] Vizborról kapta a nevét .

Dokumentumfilmek _

• 1987  – Két óra bárdokkal  – a film egyik hőse , archív felvételeket használtak fel.
• 1987 - Ne higgy a szétválásoknak, öreg  - archív felvételeket használtak.
• 1989  – Vizbor teteje
• 1999  – Jurij Vizbor. Sors és dalok
• 2005  - Jurij Vizbor  - film a " Hogyan távoztak a bálványok " ciklusból.
• 2008  – Szigetek. Jurij Vizbor
• 2009 - Ne higgy az elválásoknak, öregem

Irodalom

• Kulagin A. V. Vizbor. - M . : Fiatal Gárda, - 2013. - 368 p. - (5000 példány) - ( Figyelemre méltó emberek élete ). - ISBN 978-5-235-03604-8 ; Ugyanez, alcímmel: Egy költő élete. - Szerk. 2., rev. és további  — M. : Bulat, 2019. — 428 p. - ISBN 978-5-91457-024-5 .

Linkek

• vizbor.ru - Jurij Vizbor hivatalos oldala
• Jurij Vizbor: Profil a "Sci-Fi Laboratory" oldalon
• Yu. Vizbor évfordulójára
• Jurij Vizbor dalai a bards.ru oldalon
• Jurij Vizbor: „Ne higgy az elválásoknak, öregem!”

Jegyzetek

1. ↑ Jurij Vizbor a Moscow.fm weboldalon . Letöltve: 2017. március 11. Az eredetiből archiválva : 2017. március 12. (határozatlan)
2. ↑ Jurij Iosifovich Vizbor - szöveg a szerző oldalához . Letöltve: 2017. augusztus 26. Az eredetiből archiválva : 2018. május 8. (határozatlan)
3. ↑ Iosif Ivanovich Vizbor (Vizboras) A Wayback Machine 2017. augusztus 26-i archív példánya // centrasia .ru
4. ↑ Jurij Vizbor apai háza . Letöltve: 2019. augusztus 7. Az eredetiből archiválva : 2019. augusztus 7.. (határozatlan)
5. ↑ No. 610315: Iozas Ionasovich Iosif Ivanovich Vizboras (Vizbor) 2022. április 3-i archív másolat a Wayback Machine -en // Rodovod portál webhelye
6. ↑ Kulagin A. Vizbor Archiválva : 2017. augusztus 27. a Wayback Machine -nél .
7. ↑ 1 2 Vizbor Y. Önéletrajz Archiválva : 2017. augusztus 27. a Wayback Machine -nél . – 1981.
8. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Jurij Vizbor. Művek / David S. Hublarov. - könyv. - Moszkva: Lokid, 1999. - S. 459. - 560 p. — ISBN 5-320-00313-7 .
9. ↑ Shipov R. A fordítótól: Függelék az összegyűjtött művekhez // Vizbor Y. Összegyűjtött művek: könyv. - Lokid, 1999. - T. 2 . - S. 592 . — ISBN 5-320-00314-5 .
10. ↑ Fiának írta történeteit. . Letöltve: 2021. november 23. Az eredetiből archiválva : 2021. november 23. (határozatlan)
11. ↑ Személyiség: Jurij Vizbor Archív másolat 2020. november 28-án a Wayback Machine -nél // Site of the City. Tomsk.ru"
12. ↑ Jurij Vizbor személyes élete: Jevgenyij Uralov . wellnesso.ru _ Letöltve: 2021. február 8. Az eredetiből archiválva : 2022. április 27.. (határozatlan)
13. ↑ Varja Vizbor: "Nagyszerű, hogy meghívtak minket egy kazanyi jazzfesztiválra" . business-gazeta.ru (2013.08.18.). Letöltve: 2014. június 3. Az eredetiből archiválva : 2014. június 6.. (határozatlan)
14. ↑ 1 2 Kazár L. „Egész nemzedéket mentett meg az őrülettől azzal, hogy a hegyekbe vitte”: június 20-án lett volna 80 éves a bárddal egyik alapítója, Jurij Vizbor // Gordon Boulevard. - 2014. - június ( 24. sz.).
15. ↑ 1 2 Nyuszi I. Evgenia Uralova: „Azt hiszem, Vizbor elárult” // Történetek karavánja. - 2005. - április ( 82. sz.). - S. 14-43 .
16. ↑ Evgenia Uralova: „Azt hiszem, hogy Vizbor elárult” 2022. április 27-i archív másolat a Wayback Machine -en // vk . com
17. ↑ Kulagin A. Vizbor . - M . : Fiatal Gárda , 2013. - S. 226. - 368 p. - ( Csodálatos emberek élete ). - ISBN 978-5-235-03604-8 . Archivált másolat (nem elérhető link) . Hozzáférés időpontja: 2017. január 6. Az eredetiből archiválva : 2017. január 7. (határozatlan) 
18. ↑ Kulagin A. Vizbor . - M . : Fiatal Gárda, 2013. - S. 233. - 368 p. — (Csodálatos emberek élete). - ISBN 978-5-235-03604-8 . Archivált másolat (nem elérhető link) . Hozzáférés időpontja: 2017. január 6. Az eredetiből archiválva : 2017. január 7. (határozatlan) 
19. ↑ 1 2 3 4 5 Jurij Vizbor. És jóságom a sivatagra ömlik / I. Tipatov, V. Tkachev. - Gyűjtemény. - Harkov, 1995. - S. 10.
20. ↑ Jurij Vizbor. Művek. 2. kötet / David S. Khublarov .. - „Hangok. XX. század". - Moszkva: Lokid, 1999. - S. 589. - 640 p. — ISBN 5-320-00310-7 . - ISBN 5-320-00314-5 (2. kötet).
21. ↑ 1 2 3 4 5 Yu. Vizbor. A szívemet a kék hegyekben hagytam. / A.Azarov. - gyűjtemény, 1. kiadás - Moszkva: Testkultúra és sport, 1986. - S. 31.
22. ↑ Yu. Vizbor. Régi fenyők. // Turista : folyóirat. - 1974. - július ( 7. sz.). - S. 31 .
23. ↑ Kalandok a hegyekben. - irodalmi és művészeti almanach, könyv. 1. - Moszkva, 1961. - S. 46.
24. ↑ Ifjúsági dalok. — Ifjúsági dalok gyűjteménye. - Kazany: az SZKP Tatár Regionális Bizottságának újság- és folyóiratkiadója, 1969. - S. 44-45.
25. ↑ A vándorlások múzsája. - énekeskönyv, köt. 1. - Kijev: Musical Ukrajna, 1969. - S. 228-230.
26. ↑ „És Vizbor, úgy hallottam, folytatta fellépéseit, apránként elkezdett dolgozni. Együttérzéssel bánok vele, tetszett a Seryoga Saninról szóló dala. Viszockij V. Szóbeli próza. Művek 4 kötetben / Összeáll. és com. O. Novikova, V. Novikov. - M .: Idő, 2009. 224. o
27. ↑ hullabaloo // wikiszótár . Letöltve: 2017. december 28. Az eredetiből archiválva : 2017. december 29. (határozatlan)
28. ↑ Hullabaloo // World Wide Words. . Letöltve: 2017. december 30. Az eredetiből archiválva : 2017. december 30. (határozatlan)
29. ↑ Jurij Vizbor. Kadét // Krugozor: folyóirat. - 1966. - december ( 12. sz.).
30. ↑ Nevetés a húrokon keresztül. - Gyűjtemény. - Moszkva: RIFME, 1995. - S. 18-20.
31. ↑ Vizbor Yu. Kedvesem // Klub és amatőr művészet: magazin. - 1977. - 15. sz . - 40. o., valamint a 3. borítólap .
32. ↑ Anya, haza akarok menni, 1958 . Letöltve: 2020. július 9. Az eredetiből archiválva : 2020. július 9. (határozatlan)
33. ↑ A Jurij Vizbor utca megjelent Szamarában  (orosz) , RIA Novosti  (20131030T1728 + 0400Z). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 14-én. Letöltve: 2017. június 18.
34. ↑ Jurij Vizbor emléktábláját ma avatták fel Szretenka környékén, az Ananyevsky Lane-ban . "Moszkva visszhangja" (2015.10.10.). Letöltve: 2015. október 11. Az eredetiből archiválva : 2015. november 17.. (határozatlan)
35. ↑ Moszkvában felavatták Jurij Vizbor emléktábláját . Összoroszországi állami "Kultúra" TV-csatorna (2015.10.10.). Letöltve: 2015. október 11. Az eredetiből archiválva : 2015. október 22.. (határozatlan)
36. ↑ Alpinisták és Sziklamászók Gyermek- és Ifjúsági Klubja. Y. Vizbor 30 éves . Moszkva kormánya . mos.ru (2013. október 14.). Letöltve: 2013. október 19. Az eredetiből archiválva : 2013. október 22.. (Orosz)
37. ↑ Galina Charupa. Szervezzünk ünnepeket a mindennapi életből . "Északi munkás" újság . arhpress.ru (2007. június 30.). Letöltve: 2013. november 23. Az eredetiből archiválva : 2013. december 2.. (Orosz)
38. ↑ 3260 Vizbor (1974 SO2) . JPL kistestű adatbázis. Letöltve: 2016. április 4. Az eredetiből archiválva : 2020. július 24. (határozatlan)

Tematikus oldalak	AllMovie diszkók Internet Movie Database MusicBrainz Kémia labor
Szótárak és enciklopédiák	Nagy orosz
Genealógia és nekropolisz	Keress egy sírt
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 2052923 BNF : 13607287r CiNii : DA1166203X GND : 124330657 ISNI : 0000 0001 0977 1344 J9U : 987007427291405171 LCCN : n88085200 LNB : 000042312 NKC : jx20140221002 NTA : 21374810X NUKAT : n2003020372 SUDOC : 083467327 VIAF : 59257504 WorldCat VIAF : 59257504 RNB : 7756560