Burgfreiheit

Бургфрайхайт ( нем.  Burgfreiheit ) был одним из старых районов Кёнигсберга ( Пруссия ).

Történelem

A Burgfreiheit a königsbergi vártól északra a Vártó mindkét oldalán húzódott, és kívül volt a három városalakító Königsberg kerületen - Altstadt , Löbenicht és Kneiphof . A kerülettel szomszédos legközelebbi negyedek nyugaton Steindamm , északon Tragheim , északkeleten Rossgarten, keleten Neu-Sorge, délkeleten Löbenicht, délen a kastély voltak.

A történelmi dokumentumok szerint 1255-ben [1] a területet érdemes polgárok és kézművesek [2] lakták a Német Lovagrend várának környékén . A várhoz közeli területek egyike volt, amely különleges jogokkal rendelkezett. A teuton korszakban a területen malmok, udvar, gyengélkedő és két templom működött [3] . 1500 óta városfalak védik. A Porosz Hercegség idején a várban lakó Burggrave fennhatósága alá tartozott .

A Burgkirche az 1690-es években épült. Gyermekeik a Burgschule iskolába jártak. 1680-ban vagy 1682-ben I. Friedrich Vilmos nagyválasztó engedélyezte a város zsidó lakosainak, hogy imahelyet béreljenek az Elenburgersheshaus Hotelben (a későbbi Német Ház Hotelben) a Kerwiederstrasse-n [5] .

1701-ben Burgfreiheit protestáns lakóinak többsége arra kérte I. Frigyes királyt, hogy emelje fel a területet a javasolt negyedik várossá, és nevezze el Friedrichstadtnak vagy Königstadtnak [5] . Kértek egy olyan címert is, amely az égből alászálló, csillaggal és kék kereszttel körülvett koronát tartó kezet ábrázol. A képek a Fekete Sas Rendből [6] készültek . A hamburgerek petícióit három másik városi tanács ellenkezése és Wartenberg 200 dukátos megvesztegetése legyőzte.

Altstadt, Löbenicht, Kneiphof és a hozzájuk tartozó külvárosok 1724-ben egyesültek Königsberg egyetlen városává. A Königsberg-kastély és külvárosai, beleértve a Burgfreiheitet is, azonban bekerültek az új város határai közé, de inkább királyi, mint önkormányzati ellenőrzés alatt maradtak. És végül 1808. november 19-én Burgfreiheit a porosz reformok korában a város részévé vált.

A Burgfreiheitet súlyosan megrongálta az angol-amerikai königsbergi bombázás 1944-ben és a königsbergi csata 1945-ben. A második világháborút túlélő épületek ezt követően a 20. század 60-as éveiben megsemmisültek.

Helyszínek

Burgfreiheit utcái és terei a következőket tartalmazták:

• A Münplatz, ahol a pénzverde volt, és a Münstraße
• Junkerstrasse, ahol a junkerek laktak
• Theaterstraße
• Frenchishstrasse, korábban Burggasse, ahol sok francia hugenotta menekült élt
• Burgkirchstrasse, ahol a Burgkirche volt
• Paradeplatz és Königsgarten
• Kasernengasse, korábban Stallengasse
• Princesenstrasse (a Kantstrasse későbbi része), ahol az udvarhölgyek laktak

• Münzstrasse

• Gesekusplatz, 1900

• Paradeplatz, XX. század

• Burgkirche

Irodalom

• Armstedt, Richard (1899). Geschichte der Konigl. Haupt- und Residenzstadt Königsberg in Preussen (németül). Stuttgart: Hobbing & Büchle.
• Bötticher, Adolf (1897). Die Bau- und Kunstdenkmäler der Provinz Ostpreußen (németül). Königsberg: Rautenberg. p. 395.

Frischbier, Hermann Karl (1883). Preussisches Wörterbuch: Ost- und westpreussische Provinzialismen in alphabetischer Folge, 2. kötet (német nyelven). Berlin: Verlag von Th. Chr. fr. Enslin. p. 555.

• Gause, Fritz (1965). Die Geschichte der Stadt Konigsberg. I. zenekar: Von der Gründung der Stadt bis zum letzten Kurfürsten (németül). Koln: Bohlau Verlag. p. 571.
• Gause, Fritz (1968). Die Geschichte der Stadt Konigsberg. Band II: Von der Königskrönung bis zum Ausbruch des Ersten Weltkriegs (németül). Koln: Bohlau Verlag. p. 761.
• Jahnig, Bernhart (1999). 75 Jahre Historische Kommission für Ost-und Westpreussische Landesforschung (németül). Lüneburg: Institut Nordostdeutsches Kulturwerk. p. 405.
• Jolowicz, Heimann (1867). Geschichte der Juden in Königsberg i. Pr: ein Beitrag zur Sittengeschichte des preussischen Stattes (németül). Pozen: Verlag von Joseph Jolowicz. p. 210.
• Mühlpfordt, Herbert Meinhard (1972). Konigsberg von A bis Z (németül). München: Aufstieg-Verlag. p. 168. ISBN 3-7612-0092-7 .

Jegyzetek

1. ↑ Jähnig, Bernhart (1999). 75 Jahre Historische Kommission für Ost-und Westpreussische Landesforschung (németül). Lüneburg: Institut Nordostdeutsches Kulturwerk. p. 405.
2. ↑ Mühlpfordt, Herbert Meinhard (1972). Konigsberg von A bis Z (németül). München: Aufstieg-Verlag. p. 168. ISBN 3-7612-0092-7 .
3. ↑ Gause, Fritz (1965). Die Geschichte der Stadt Konigsberg. I. zenekar: Von der Gründung der Stadt bis zum letzten Kurfürsten (németül). Koln: Bohlau Verlag. p. 571.
4. ↑ Gause, Fritz (1968). Die Geschichte der Stadt Konigsberg. Band II: Von der Königskrönung bis zum Ausbruch des Ersten Weltkriegs (németül). Koln: Bohlau Verlag. p. 761.
5. ↑ 1 2 Armstedt, Richard (1899). Geschichte der Konigl. Haupt- und Residenzstadt Königsberg in Preussen (németül). Stuttgart: Hobbing & Büchle.
6. ↑ Bötticher, Adolf (1897). Die Bau- und Kunstdenkmäler der Provinz Ostpreußen (németül). Königsberg: Rautenberg. p. 395.
7. ↑ Gause, Fritz (1968). Die Geschichte der Stadt Konigsberg. Band II: Von der Königskrönung bis zum Ausbruch des Ersten Weltkriegs (németül). Koln: Bohlau Verlag. p. 76, 334, 339