Emilio Betty | |
---|---|
Születési dátum | 1890. augusztus 20. [1] [2] |
Születési hely |
|
Halál dátuma | 1968. augusztus 11. [1] [2] (77 évesen) |
A halál helye |
|
Ország | |
Foglalkozása | jogász , filozófus |
Emilio Betti ( olasz Emilio Betti ; 1890 . augusztus 20. [1] [2] , Camerino , Marche – 1968 . augusztus 11. [1] [2] , Camerino , Marche ) - olasz filozófus, jogász, teológus, a római jog kutatója . Leginkább a hermeneutikához , különösen az értelmezés elméletéhez való hozzájárulásáról ismert, bár munkáját ritkán fordították le más nyelvekre. Hugo Betti olasz drámaíró bátyja .
21 évesen a pármai egyetem jogi karán szerzett diplomát , 23 évesen pedig ugyanitt a bölcsészettudományi karon. Ezután egy évig tanított egy középiskolában, majd megkapta az előadási jogot a pármai egyetemen. 1917-ben a Camerino Egyetem professzora lett. 1918-1960-ban Olaszország különböző egyetemein (Maceratában, Messinában, Rómában, Parmában, Firenzében, Milánóban) oktatott jogot, valamint vendégprofesszorként tanított Európa legnagyobb egyetemein. 1960-ban hivatalosan nyugdíjba vonult, 1965-ben címzetes professzor lett, élete utolsó éveiben pedig jogot tanított a Lateráni Pápai Egyetemen .
1919-től az olasz fasizmus támogatásáról volt ismert. Mussolini uralkodása alatt tekintélyes jogásznak számított, 1942-ben pedig az olasz polgári törvénykönyv egyik fő szerzője volt. 1944-ben az új hatóságok letartóztatták Camerinóban, és körülbelül egy hónapot töltött börtönben. 1945 augusztusában bíróság elé állították és felfüggesztették a tanításból, de a per során felmentették. Élete során több mint 300 művet írt jogtudományról, római jogról és hermeneutikáról .
Nyílt vita Batty és Gadamer filozófiai álláspontja között az volt, hogy Batty a hermeneutikát értelmezési módszertannak tekinti, és G.-G. Gadamer mint maga a filozófia, amely az emberi létben rejlő ontológiai kérdéseket vet fel.
Szótárak és enciklopédiák | ||||
---|---|---|---|---|
|