Bertoni, Ferdinánd
| Ferdinando Bertoni | |
|---|---|
| alapinformációk | |
| Születési dátum | 1725. augusztus 15. [1] [2] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1813. december 1. [2] (88 évesen) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Szakmák | zeneszerző , karmester , orgonista |
| Eszközök | orgona és orgona |
| Műfajok | opera |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Ferdinando Bertoni ( olaszul Ferdinando Bertoni ; 1725 . augusztus 15. , Salo - 1813 . december 1. , Desenzano del Garda ) olasz zeneszerző , zenekarmester és orgonista .
Élet és munka
A zenei oktatás szülővárosában kezdődött. 1744-ben Bolognába költözött, és Martini atya tanítványa lett . 1745 végén Velencébe ment, ahol orgonistaként és cimbalomtanárként dolgozott. Ugyanebben az évben Velencében mutatták be első operáját , a La Vedova accortát , amely később Firenzében és Milánóban is sikert aratott. 1752 - ben kinevezték a velencei San Marco székesegyház első orgonistájává . A zeneszerzőként és előadóművészként egyaránt népszerűvé vált Bertoni a következő években számos operát és oratóriumot komponált, melyeket a közönség és a zenei kritika általában jól fogadott. Sokat turnézott Olaszországban, meglátogatta Rómát, Torinót, Nápolyt, Pármát és Padovát. Bertoni W. A. Mozarttal és apjával, Leopolddal 1771-re nyúlik vissza .
1778-ban Bertoni két év szabadságot kapott, és Londonba látogatott, ahol más híres zenészek és zeneszerzők mellett J. H. Bachhoz is közel került . Bertoni Angliában színpadra állított operái is sikeresek voltak. 1784-ben a zeneszerző végül visszatért Olaszországba. 1785-ben Bertollit az egyik legmagasabb velencei zenész kitüntetésben részesítették: megkapta a San Marco első kapellmeistere címet. Ezt a posztot 1808-ig töltötte be. Később Desenzanóba távozik, ahol korábban elhunyt nővére családjával él.
A zeneszerző a fő figyelmet a vokális zenére fordította. Alkotói öröksége 52 opera, 21 oratórium, 13 kantáta. Bertoni számos hangszeres mű szerzője is: 6 szimfónia, 6 vonóshangszeres kvartett, valamint 6 zongorára és hegedűre írt szonáta. Szellemi jellegű zeneművek szerzője is volt (gyakran Martini atyával együtt). Operaműveinek túlnyomó többsége a hagyományos olasz opera keretein belül születik. Bertoni hangszeres kompozíciói közül csak néhány – élete során alábecsült – innovatív, túllép az akkor elfogadott szabályok merev határain.
Operák
- La vedova accorta (librettó: Antonio Borghese, 1745, Venezia)
- Il Cajetto (Antonio Gori librettója, 1746, Venezia)
- Orazio e Curiazio (Antonio Simeone Sografi librettója, 1746, Venezia)
- Armida (Librettó: Bartolomeo Vitturi, 1747, Venezia)
- Didone abbandonata (Libretto di Pietro Metastasio, 1748, Venezia)
- Ipermestra (Librettó: Pietro Metastasio, 1748, Genova)
- Le pescatrici (Librettó: Carlo Goldoni, 1751, Venezia)
- L'Antigono (Librettó: Pietro Metastasio, 1752, Venezia)
- I bagni d'Abano (composto in collaborazione con Baldassare Galuppi, librettó: Carlo Goldoni, 1752, Venezia)
- Ginevra (Antonio Salvi librettója, 1753, Venezia)
- La moda (Domenico Benedetti librettója, 1754, Venezia)
- Sesostri (libretto di Apostolo Zeno/Pietro Pariati, 1755, Torino)
- Antigona (libretto di Gaetano Roccaforte, 1756, Genova)
- Lucio Vero (Apostolo Zeno librettója, 1757, Torino)
- Il Vologeso (libretto di Apostolo Zeno, 1759, Padova)
- Le Vicende Amorose (Librettó: Pastor Arcade Timido, 1760, Venezia)
- La bella Girometta (Librettó: Pietro Chiari, 1761, Venezia)
- Ifigenia in Aulide (Librettó: Vittorio Amedeo Cigna-Santi, 1762, Torino)
- Cleonice regina in Siria (1763, London)
- L'ingannatore ingannato (Librettó: Pietro Chiari, 1764, Venezia)
- Il Bajazetto (Jacopo Antonio Sanvitale librettója, 1765, Parma)
- L'Olimpiade (Librettó: Pietro Metastasio, 1765, Venezia)
- Tancredi (Silvio Saverio Balbis librettója, 1766, Torino)
- Ezio (Pietro Metastasio librettója, 1767, Venezia)
- Semiramide riconosciuta (Librettó: Pietro Metastasio, 1767, Napoli)
- Scipione nelle Spagne (librettó: Agostino Piovene, 1768, Milánó)
- Alessandro nelle Indie (Librettó: Pietro Metastasio, 1769, Genova)
- Il trionfo di Clelia (Librettó: Pietro Metastasio, 1769, Padova)
- Deccebalo (Antonio Papi librettója, 1770, Treviso)
- Eurione (Antonio Papi librettója, 1770, Udine)
- L'anello incantato (Librettó: Giovanni Bertati, 1771, Venezia)
- Andromaca (Antonio Salvi librettója, 1772, Venezia)
- Narbale (Pietro Metastasio librettója, 1774, Venezia)
- L'orfane svizzere (Librettó: Giovanni Bertati, 1774, Venezia)
- Artaserse (Libretto di Pietro Metastasio, 1776, Forlì)
- Creonte (Libretto di Gaetano Roccaforte, 1776, Modena)
- Orfeo ed Euridice (Librettó di Ranieri de' Calzabigi, 1776, Venezia)
- Telemaco és Eurice nell'isola di Calipso (librettó: Pastor Arcade Echillo Acanzio, 1776, Venezia)
- Medonte re d'Epiro (librettó: Giovanni De Gamerra, 1777, Torino)
- Demofoonte (Librettó: Pietro Metastasio, 1778, London)
- Quinto Fabio (Apostolo Zeno librettója, 1778, Milánó)
- La Governmentante (Librettó: Carlo Francesco Badini, 1779, London)
- Il soldano generoso (1779, London)
- Il duca di Atene (könyvíró: Carlo Francesco Badini, 1780, London)
- Armida abbandonata (libretto di Bartolomeo Vitturi, 1781, Venezia)
- Cajo Mario (Libretto di Gaetano Roccaforte, 1781, Venezia)
- Il convito (Antonio Andrei librettója, 1782, London)
- Giunio Bruto (1782, London)
- Cimene (1783, London)
- Eumene (apostolo Zeno librettója, 1784, Venezia)
- Nitteti (Pietro Metastasio librettója, 1789, Venezia)
- Angelica Medoro (Libretto di Gaetano Sertor, 1791, Venezia)
 Fotó, videó és hang | ||||
|---|---|---|---|---|
| Tematikus oldalak | ||||
| Szótárak és enciklopédiák |
| |||
| ||||
- ↑ Brozović D. , Ladan T. Ferdinando Gasparo Bertoni // Hrvatska enciklopedija (horvát) - LZMK , 1999. - 9272 p. — ISBN 978-953-6036-31-8
- ↑ 1 2 3 4 5 Archivio Storico Ricordi – 1808.
- ↑ Wurzbach D.C.v. Bertoni, Ferdinand (német) // Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich : enthaltend die Lebensskizzen der denkwürdigen Personen, welche seit 1750 in den österreichischen Kronländern geboren wurden oder darin gelebt ha -1 Volume oder darin gelebt und. -8 Vol . 1. - S. 339.