A folyékony kiejtés ( a hangok , szótagok vagy szavak elmosódott kiejtése vagy kihagyása is) a beszédben egyes szótagok keveredésének és kihagyásának jelensége, amely szinte mindig jelen van a természetes nyelvet anyanyelvi beszélők beszédében (és elfogadhatatlan bizonyos mesterséges nyelvekben , ahol tiszta kiejtés szükséges, pl. loglan , Lojban ).
A szavak és kifejezések egyes rövidített formái folyékonyan kimondva eltérhetnek, azonban a rövidítéseket tartalmazó kifejezés nem összehúzódás . Tehát az angol nyelvben , ahol a kontrakciók nagyon gyakoriak, a nyelv teljes részének tekintik, és mindenhol használják (kivéve a hivatalos dokumentumokat és a jogszabályokat). Ennek ellenére a szótárak összehúzódásait informális elemként jelölik. Ez befolyásolja a helyesírást : a kontrakciók szókincsek, míg a folyékony kiejtés nincs kódolva , kivéve bizonyos dialektusokban
Ez a rész az amerikai angol nyelvre vonatkozó adatokat tartalmaz . Ahol lehetséges, nem hivatalos nyelvjárás írás.
A "te" általában [jə]-re rövidül az elision eredményeként . Az előző mássalhangzótól függően ez a következő hangokat produkálja: /t/ + /jə/ = [tʃə] ; /d/ + /jə/ = [dʒə] .
Gyakran, különösen a flamand dialektusban, a szóvégi -t kimarad:
Az egyik legfigyelemreméltóbb szó, amely a folyékony kiejtésben jelentősen megváltozik, a "hello" ( [ˈzdra.stvuj.tʲɪ] ) köszönés , amelyet általánosan "hello"-ra [ ˈzdra.sʲtʲɪ] vagy akár "draste"-ra rövidítenek . ˈdra.sʲtʲɪ] . Néhány gyakori példa:
|
|
A folyékony kiejtésben gyakori a tu as (van/van) összehúzódása t'as -ra (magánhangzóval kezdődő igék előtt is, pl. tu achètes → t'achètes , tu habites → t'habites ), valamint a je suis ( I am ...) to chuis , je (ne) sais pas (nem tudom) to chais pas . A funkcionális szavakat (kötőszavakat vagy elöljárószavakat) gyakran lerövidítik, például: Tu veux d' café? (normatív Tu veux du café? ), Tu l' connais? ( Tu le connais? ), Il faut qu' j' le prenné ( Il faut que je le prenné ). Ráadásul a ne vagy n' tagadását gyakran egyáltalán nem használják az informális párbeszédben. A "Qu'est-ce que..." kifejezést ritkán használják a folyékony beszédben kérdő mondat kialakítására , lerövidül:
A folyékony beszédben gyakran lerövidül a szóvégi -re kombináció , ha mássalhangzó előtt áll: Quatre- vingts [kat'vɛ̃] [ kat.ʁə'vɛ̃] helyett , notre famille [nɔt.fa'mij] [nɔt.ʁə.fa 'mij] helyett .
A legjelentősebb példa a chilei spanyol .
Az estar ("to be") ige formáit gyakran az első szótagra redukálják (mintha létezne a *tar ige ).
A para ("ért", "valamit elérni") elöljárószó lerövidíthető pa'- ra (sok nyelvjárásban írástudatlan beszédként érzékelik):
A d hang a záró -ado múlttagban általában halkan ejtik, és folyékony kiejtéssel eltűnhet: Estoy cansado ("fáradt vagyok") Toy cansao ejtésű . A hasonlóan végződő -ido , azaz * Toy perdío ("Eltévedtem") kiejtése írástudatlannak számít. Ez olyan túlkorrekciókhoz vezethet, mint a * bacalado a bacalao helyett (" tőkehal ", " csalás ").
A de elöljárószót (angolul "of", oroszra fordítva genitivus ) is gyakran e -re rövidítik, ha egy magánhangzó előzi meg .
A nagyon elterjedt voy a + infinitivus ("Most megcsinálom..."), amely a beszéd pillanata után röviddel jövő időt írja le, sok nyelvjárásban lerövidül. Egyesek szerint a vua /bwa/, mások a /bja/-en keresztül. Ez elég gyakori, de analfabetizmusnak is tekintik.
Egyes dialektusok (például az andalúz ) kihagyják a szavak végéről az s -t. Mivel ez egy fontos többes szám végződése, magánhangzó váltja fel.
Feszültség:
para + el = pal para + la = pala para + los = palos para + las = palas para + donde = padonde para + allá = payá o pacáÉs a para que általános összehúzódása is .
Példák:
tá = está ([ő/ő] van ) ' vambora = vamos embora (gyerünk!, kezdjük! stb.) ' bora = vamos embora (ugyanaz) pra , pa = para (for) cê = você (te) otthon = otthon (személy) vô = vou (akarom) portuga, tuga = português (a portugál és a nyelv általános kifejezése ) para + o = pro - további összehúzódás-> po para + a = pra -> pa para + os = pros -> poz para + as = pras -> pasEgyes dialektusokban a que (that, that) "q"-ra rövidül:
que + a = q'a que + o = q'o que + ela = q'ela (ő ő) que + ele = q'ele (ez az) que + é = q'é ( ez ) que + foi = q'foi (volt)A japán folyékony kiejtésében magánhangzók és mássalhangzó-mutációk vannak. Annak ellenére, hogy ezek a jelenségek az ismert szavak bizonyos hangkombinációi után fordulnak elő (általában a ku vagy a tsu szótagok után , mint a 学校gakko: "iskola" - 学gaku + 校ko: - vagy 出発shuppatsu "indulás" - 出shutsu +発hatsu ), a folyékony beszédben ezek a változások más szavakkal is előfordulhatnak, például suizokkan a suizokukan水族館 „akvárium” szóból.
Ezenkívül a ra , ri , ru , re és ro szótagok néha mora n -be változnak, ha egy n -nel vagy d - vel kezdődő szótag előtt vannak, és egy n szótag előtt eltűnnek . Ez történhet szón belül és szóhatárokon is. Például 分かんないwakannai "nem tudom" a 分からないwakaranai "nem tudom" szóból; vagy もう来てんだよmo: kite n da yo "már itt vannak!" innen: もう来ているんだよmo: kite iru n da yo .
A folyékony kiejtésben az utótagok és a végződések "lenyelhetők", míg a szomszédos szavak megkülönböztethető szünet nélkül egyesülhetnek. Például:
Az ilyen beszéd általában jellemző kötetlen környezetben, az ismerősök közötti párbeszédben, valamint a fiatalok körében. Minden hang érthető kiejtése túlzottan hivatalos, "könyves" vagy "televíziós" jelentésként fogható fel.