Thomas Bardolph | |
---|---|
angol Thomas Bardolf | |
Bardolph báró | |
1386. január 29-1406 _ | |
Előző | William Bardolph, a 4. Bardolph báró |
Utód | címet elkobozták |
Születés | 1369. december 22 |
Halál |
1408. február 19. (38 évesen) |
Nemzetség | Bardolphs |
Apa | William Bardolph, a 4. Bardolph báró |
Anya | Poynings Ágnes |
Házastárs | Anicia Cromwell |
Gyermekek | Ann, Joan |
Thomas Bardolph ( eng. Thomas Bardolf ; 1369. december 22., Birling, Kent - 1408. február 19., Bramham Moor, Yorkshire ) - angol arisztokrata, 5. Bardolph báró 1386-tól, Kelet-Anglia egyik hatalmas ura . Részt vett a skóciai és írországi hadjáratokban , katonai szolgálatot teljesített a kontinensen. Támogatta Bolingbroke-ot, aki elfoglalta a trónt , IV. Henriket , de később csatlakozott Percy lázadásához . Halálosan megsebesült a Bramem Moore-i csatában .
Thomas Bardolph egy nemesi családhoz tartozott, amelynek képviselői hatalmas földekkel rendelkeztek Anglia keleti részén - Norfolkban , Lincolnshire -ben , Suffolkban és Surreyben . Thomas ükapját, Hugh -t Bardolph báróként 1299-ben hívták be először a parlamentbe , és férfi leszármazottai megtartották a címet. Thomas a 4. Bardolph báró Vilmos és felesége, Agnes Poynings [1] legidősebb fia volt . Apja 1386. január 29-én bekövetkezett halála után örökölte a birtokot, amely azonban az anyja özvegyi hányadának kiosztása miatt csökkent. Bardolph fő rezidenciája a norfolki Wormgey kastély volt [2] [3] .
Nyilvánvalóan felnőttkoráig Bardolph apósa , Ralph Cromwell gyámsága alatt állt (leányát 1382-ben vette feleségül). 1390-ben Thomas belépett a magáéba, és 1391. szeptember 7-én hívták be először a parlamentbe. Nem játszott fontos szerepet Anglia politikai életében, de rendszeresen szolgálta II. Richárd királyt : 1394-1395-ben részt vett az ír hadjáratban, 1397-ben a kontinensen tartózkodott (feltehetően Gascogne -ban), 1399-ben ismét. a királlyal Írországba ment [3 ] .
Amikor II. Richárd unokatestvére , Henry Bolingbroke fellázadt, Bardolph sok más lorddal együtt támogatta őt; ennek eredményeként Bolingbroke IV. Henrik néven lett király , Thomas pedig bekerült a titkos tanácsba. 1400-ban „fizetés és jutalom nélkül” segítséget ajánlott a királynak a franciák vagy skótok ellen, és elkísérte Henriket skóciai hadjáratába. Ő viszont igyekezett fenntartani Bardolph támogatását, tiszteletbeli posztokat adott neki Norfolkban, meghívta a parlamentbe és pénzzel jutalmazta. Különösen Henry újított meg Bardolphnak egy évi 100 márka támogatást, amelyet a báró dédapja, Roger Damory kapott . Ennek ellenére Bardolph hamarosan Henryvel szemben találta magát. A támogatás kifizetésének késedelme, a báró II. Richárd iránti szimpátiája és a király azon vágya, hogy a hatalmas Lancastriai birtokra támaszkodva megerősítse hatalmát Kelet-Angliában: ez Thomas számára kétségtelenül komoly fenyegetést jelentett. [3] .
Ráadásul az 1400-as évek elején Bardolph az egyik nagy északi lord, Henry Percy, Northumberland 1. grófja befolyása alá került , aki egyre ellenségesebbé vált a királlyal [3] . Az egyik forrás arról számol be, hogy a báró támogatta Earl Henry Hotspur fiának 1403-as lázadását , hazaárulásért elítélték, majd kegyelmet kapott, és visszatért a titkos tanácshoz. Nem világos, hogy ez az üzenet igaz-e. 1405 májusában, amikor a király Worcesterbe hívta Bardolphot egy walesi hadjáratra az ott fellázadt Owain Glyndŵr ellen , figyelmen kívül hagyta a parancsot [4] . Május 12-én a báró vagyonát elkobozták. A többi főurak június 19-én árulónak nyilvánították Tamást, de hagytak időt, hogy feladja magát; majd Bardolph Northumberlanddal Skóciába menekült [2] .
A skótok később felajánlották IV. Henriknek, hogy kicseréli Bardolphot és Percyt Archibald Douglasra , aki akkor angol fogságban volt. Ezt megtudva Thomas és Northumberland grófja Walesbe menekültek, és szövetséget kötöttek Glyndŵrrel. A források Bardolphnak tulajdonítják azt a tervet, hogy Angliát három részre osztják Glyndŵr, Percy és Edmund Mortimer között . 1406-ban Percyvel Párizsba utazott, de Orléans-i Lajos ellenkezése miatt nem tudott szövetséget kötni Franciaországgal . Innen Bardolph és Percy Bruges-be ment, majd visszatért Skóciába. 1408 januárjában a lázadó bárók kisebb csapattal megszállták Angliát. Abban reménykedtek, hogy a Lancasterek helyi ellenségeinek rovására növelhetik seregüket, de először összecsaptak a Yorkshire -i seriff , Sir Thomas Rokeby hadseregével. Február 19-én Bramem Moore -nál a lázadók vereséget szenvedtek [5] . Súlyosan megsebesült, Bardolph fogságba esett, és még aznap éjjel meghalt [6] . Testét felnegyedelték, fejét Lincolnban [2] [7] , testének más részeit pedig Londonban , Yorkban , Bishop's Lynnben és Shrewsburyben állították ki . Április 13-án a maradványokat a báró özvegyének adták át temetésre [3] .
Thomas feleségül vette Anicia Cromwellt, Ralph Cromwell 2. báró Cromwell és Maud de Bernac lányát. Ebből a házasságból két lány született, Anne (Sir William Clifford és Reginald Cobham, Sterborough 3. bárója ) és Joan ( William Felip, 6. Bardolph báró felesége ) [2] .
Thomas Bardolph William Shakespeare „ IV. Henrik, 2. rész ” című történelmi krónikájának egyik szereplője lett , ahol meglehetősen fontos szerepet játszik. A „IV. Henrik” mindkét részében, valamint az „ V. Henrikben ” van még egy Bardolph (Pisztoly barátja) nevű karakter, de ennek nyilvánvalóan semmi köze az 5. Bardolph báróhoz [2] .
Bardolph, Thomas, 5. báró Bardolph - ősök | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Tematikus oldalak | |
---|---|
Szótárak és enciklopédiák |
|
Genealógia és nekropolisz |