Balodis János | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Lett. Balodis János | ||||||||||||||||||||
Lettország hadügyminisztere | ||||||||||||||||||||
1931. december 7. – 1940. április 6 | ||||||||||||||||||||
Előző | Eduards Laimins | |||||||||||||||||||
Utód | Krisjanis Berkis | |||||||||||||||||||
Születés |
1881. február 20. [1] |
|||||||||||||||||||
Halál |
1965. augusztus 8. [1] (84 évesen)
|
|||||||||||||||||||
Temetkezési hely | ||||||||||||||||||||
Házastárs | 1936-tól, Elvira Bloom (1902-1970) | |||||||||||||||||||
A szállítmány | ||||||||||||||||||||
Oktatás | ||||||||||||||||||||
Díjak |
|
|||||||||||||||||||
A hadsereg típusa | Orosz császári hadsereg | |||||||||||||||||||
Rang | Tábornok | |||||||||||||||||||
csaták | ||||||||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Janis Balodis (Ivan Petrovich Balodis, lett. Jānis Balodis ; 1881. február 20. [2] - 1965. augusztus 8. , Saulkrasti ) - tábornok, a lett hadsereg főparancsnoka ( 1919 - 1921 ), majd 1931 -től 1940 -ig - Lettország hadügyminisztere . [3]
1898 -ban lépett katonai szolgálatba . 1902 - ben végzett a vilnai gyalogsági kadétiskolában . Ifjú tisztként részt vett az orosz-japán és az első világháborúban . Utolsó rendfokozat és beosztás az orosz hadseregben: százados, századparancsnok a 106. ufai gyalogezredben . Megsebesültként 1915. február 20-án német fogságba esett, ahol 1918 novemberéig maradt .
Részt vett Lettország függetlenségéért vívott harcban . A lett hadseregben 1918 decembere óta tartalékos tiszt kapitányi ranggal. 1919-ben, Oskar Kalpaks halála után a Kurzeme dandár ( zászlóalj ) parancsnokává nevezték ki , vezette a Venta és Saldus melletti csatákban . Folytatta O. Kalpaks munkáját a független Lettország fegyveres erőinek létrehozására.
A katonai állomány létszámának növekedésével Balodist a déli csapatok parancsnokává nevezték ki. A lett hadsereg 1919-es újjászervezése után a főparancsnoki posztot töltötte be. Vezette a lett hadsereg akcióit a P. Bermondt-Avalov vezette nyugati önkéntes hadsereg és Rüdiger von der Goltz német tábornok csapatai ellen . alezredes - 1919.02.28., ezredes - 1919.03.14., tábornok - 1920.01. 1921.07.01-től saját kérésére nyugdíjba vonult.
1923 - ban az Aizsarg szervezet tiszteletbeli elnöke lett . 1925-ben Balodist Lettország 2. Saemájába (később a 3. és 4.) beválasztották. A katonai bizottság elnöke, a Lachplesis katonai rend dumájának tagja (1925-től), számos köz- és gazdasági szervezetben dolgozott. 1931 decemberétől 1940-ig lett hadügyminiszter. Támogatta Karlis Ulmanis tevékenységét , mint munkatársa a párttevékenységben és az 1934.05.15-i államcsínyben , de facto az állam második embere lett a háború előtti években (a 03-as törvénynek megfelelően). /1936.12 ., bizonyos esetekben megbízott elnök is lehet), de a vezetővel való konfliktus után 1940.05.04-én felmentették tisztségéből.
Közvetlenül a Vörös Hadsereg Lettországba való bevonulása után , 1940. július 31-én Syzranba deportálták . 1941 decemberében „háborús internált” lett. 25 év táborozásra ítélték, de 1946-ban Ivanovo város börtönébe szállították, 1952-től pedig Vlagyimir különleges börtönében tartják fogva .
Balodis felesége, Elvira Julievna Balodis (született Bloom) ugyanabban a börtönben volt. Mindkettőjüket csak a számukról ismerték – a 9-es és a 10-es foglyokat. Sztálin halála után kiengedték őket a börtönből, és 1956-ban visszatérhettek Lettországba [4] .
Janis Balodis élete utolsó éveit családjával töltötte a Lett SSR, Saulkrasti, Krasta utca 10. címen.
Rigában temették el az 1. erdei temetőben [5] .
Ivars Kezbers Durvīs című emlékirataiban . Tā tas bija [6] ("Az ajtóban. Így volt") arról számolt be, hogy a Szovjetunió Népi Képviselői Kongresszusának a Molotov-Ribbentrop paktum politikai és jogi következményeinek felmérésével foglalkozó bizottságában dolgozott (1989- 1990), bizonyítékokat fedezett fel a Balodis és a szovjet titkosszolgálatok együttműködésére [7] .
2020. január 27-én 14.00 órakor emléktáblát avattak Daugavpils városában, a Daugavpils erődben , a Tiszti utca 1. szám alatt. Itt élt 1902-1904 között. Az eredeti táblagépet 1936-ban mutatták be. [9] . Az emléktábla megnyitására a város polgárai és tisztségviselői jelenlétében került sor.
![]() | ||||
---|---|---|---|---|
|
A Lett Köztársaság 2. Miniszteri Kabinete Skuenieks vezetésével (1931-1933) | ||
---|---|---|
Lettország miniszterelnöke | ||
miniszterek |
| |
Elveszett hozzászólások |
|
A Lett Köztársaság Miniszteri Kabinetje Blödnieks vezetésével (1933-1934) | ||
---|---|---|
Lettország miniszterelnöke | ||
miniszterek |
| |
Elveszett hozzászólások |
|
A Lett Köztársaság 4. Miniszteri Kabinete Ulmanis vezetésével (1934) | ||
---|---|---|
Lettország miniszterelnöke | ||
miniszterek |
|
A Lett Köztársaság 5. Miniszteri Kabinete Ulmanis vezetésével (1934-1940) | ||
---|---|---|
Lettország miniszterelnöke | ||
miniszterek |
| |
Elveszett hozzászólások |
|