Bucknam, Ronnie

Ronnie Bucknum ( angol.  Ronnie Bucknum , 1936. április 5., Alhambra , USA –  1992. április 14., San Luis Obispo , USA ) amerikai autóversenyző, aki 1964-66-ban részt vett a Forma-1-es világbajnokságon Honda autók vezetésével. Négyszeres amerikai bajnok a sportautó-versenyzésben (1959, 1960, 1962 és 1964), nem tudott különösebb eredményt felmutatni a formulaversenyzésben. A tapasztalat hiánya és az autó három év alatti megbízhatatlansága miatt csak a pontzónában, az ötödik helyen végzett.

Életrajz

Korai karrier

Ronnie Bucknam versenyzői pályafutását 1956-ban a sportautó-versenyzéssel kezdte. Ezeken a versenyeken ő bizonyult Kalifornia egyik legtehetségesebb képviselőjének - gyakran nem kellően gyors felszereléssel a lényegesen fejlettebb autók tulajdonosait hagyta maga mögött. Kilenc évnyi szereplés alatt négyszer - 1959-ben, 1960-ban, 1962-ben és 1964-ben - lett az Egyesült Államok bajnoka a sportautó-versenyzésben. Összességében a nevezett 48 versenyből 44-et megnyert.

A Honda első megjelenései (1964)

Ilyen körülmények között egészen váratlanok voltak a későbbi események. 1964 márciusának elején felvette vele a kapcsolatot a japán Honda cég képviselője, aki meghívta, hogy tesztelje új autójukat, amely a Forma-1-ben való bemutatkozásra készült. Már a helyszínen kiderült, hogy a csapat által biztosított autó Bucknam első „formula” autója. Mint később felidézte,

Ez a néhány kör volt a legszörnyűbb az életemben, és személy szerint úgy gondolom, hogy nagyon átlagosan sikerült.

A Honda vezetése azonban meglehetősen elégedett volt az eredménnyel, így aláírták a szerződést. A japán autógyártó ilyen furcsa választásának oka valószínűleg a hírnévveszteség elkerülése volt. A "képletek" világában teljesen ismeretlen Bucknam úgy tudta tesztelni az autót és versenyezni, hogy nem vonzotta magára a figyelmet. A verseny kudarca esetén ez könnyen a pilóta tapasztalatlanságára vezethető vissza, vagy akár teljesen visszafoghatja a tevékenységét, nem hagyva nemkívánatos nyomokat. Ráadásul Ronnie nagyon társaságkedvelő embernek bizonyult, és gyakran vállalta a sajtóval való kommunikáció felelősségét – ami nagyon hasznos volt egy olyan környezetben, ahol a csapatból kevesen beszéltek angolul.

Az autó utolsó tesztjei után Ronnie debütált a Német Nagydíjon, amely a bajnokság egyik legnehezebb pályája. Ez a választás is csak első pillantásra furcsának bizonyult - a kanyargós Nürburgring a magassági változásával nagyon hasonlított számos helyi japán pályára, ahol az autót tesztelték.

A kvalifikáción Ronnie-nak némi szerencséje volt. A versenyre benevezett 24 autóból csak 22 indulhatott, így ahhoz, hogy rajthoz álljon, legalább két riválist kellett megkerülnie sebességben. És ha a veterán Andre Pilett egy kis teljesítményű Scirocco-val gond nélkül előrébb tudott jutni - megmutatta, hogy két percet veszített az éllovastól, akkor Bucknam többi tagjával szemben körülbelül húsz másodpercet veszített. Valaki más szerencsétlensége segített – az egyik edzésen a holland versenyző, Karel-Godin de Beaufort halálra zuhant, így a rajthely automatikusan megüresedett. A versenyen Ronnie meglehetősen sikeresen tartotta a peloton farkát, először nem maradt le, majd teljesen elérte a 11. helyet. Néhány körrel a cél előtt kormányhiba lépett fel és kirepült, de a hosszú pálya miatt így is a 13. helyre sorolták.

A következő futamot kihagyva Ronnie lényegesen jobb eredményeket tudott felmutatni a monzai szakaszon - a kitűnő tizedik helyen kvalifikálva a futamon a sok fék- és olajrendszeri probléma ellenére egészen az ötödik helyre kúszott fel, de aztán a motor túlmelegedése miatt visszavonult. Otthon, az USA-ban szintén nem sikerült célba érnie - a peloton közepéről indulva motorhiba miatt ismét kilépett a versenyből.

Ginterrel párosítva (1965)

A következő szezonra a japánok úgy döntöttek, hogy meghívnak egy másik, tapasztaltabb és sokkal gyorsabb versenyzőt - Richie Gintert. Ráadásul az 1964-65-ös szuzukai holtszezonban ezt követő tesztsorozatban Ronnie-nak nagy szerencsétlensége volt – a kormányzás meghibásodott, kirepült és eltörte a lábát. A szezon előtti gyógyulás szükségessége, valamint a versenyzés páratlan szintje azonnal a második helyre tette Gintert. A szezon során sikerült felépülnie, javultak a kvalifikációs eredmények, de Ritchie szintjét nem sikerült elérnie. Monzában egy magas hatodik hellyel rajtolt, az utolsó mexikói fordulón pedig megszerezte első pontjait – ez a teljesítmény azonban teljesen elhalványult Ginter hátterében, aki megnyerte ezt a futamot, és ezzel a Honda történetének első győzelmét hozta. Világossá vált, hogy Ronnie szolgálataira már nincs szükség a japánoknak, és 1966-ra úgy döntöttek, hogy nem hosszabbítják meg a szerződést – bár a szezon végén ennek ellenére két futamot töltött nekik szülőföldjén.

A Forma-1 után

A Forma-1-ben végzett Bucknam karrierje a verseny hátralévő részében még csak most kezdődött. Már az a tény, hogy a Hondáról beszélt, eléggé felkeltette a figyelmet, kezdetben a Ford gyári csapatának meghívására Le Mans-ba lépett, Hutchersonnal párosítva azonnal megszerezte a harmadik helyet. A Forma-1-ben eközben a japánok az autó finomításával küszködtek - megváltoztak a műszaki követelmények, át kellett alakítani a motort. Ennek eredményeként egy olyan szakember is, mint Ginter, csak egyszer, az utolsó szakaszon tudott pontszerző helyen végezni.

1967-ben Ronnie tovább versenyzett a sportautó-bajnokságban, majd egy évvel később a Can-Am és az USAC bajnokságot is felvette érdeklődési körébe, utóbbiban pedig kimagasló teljesítményt tudott elérni, megnyerte a második „ovális” futamot. pályafutása során - Michigan 500. Később ugyanezeket az eredményeket csak olyan tehetséges pilóták értek el, mint Nigel Mansell és Juan Pablo Montoya. Összesen négy év alatt az USAC-nál 23 versenyen vett részt, köztük háromszor az Indy 500-on (1968-1970). 1966-67-ben próbálkozott ezzel, de nem tudott megfelelni.

Az 1970-es évek elején Roger Penske csapatánál sportkocsikkal és Trans-Am sorozattal folytatta a versenyzést, valamint állóképességi versenyeken is részt vett Sam Poseyval. Ekkor már Ronnie is másképp nézett ki – katonai hajvágás helyett hosszú hajat és szakállt kezdett viselni!

Ronnie viszonylag fiatalon, 57 évesen halt meg a cukorbetegség következtében. Fia, Jeff Bucknam maga is sportkocsi-vezető lett, a GT osztályban, 2005 óta pedig az IRL-ben.

Forma-1 eredmények

Linkek

• Ronnie Bucknam  (orosz) a wildsoft.motorsport.com oldalon
• Bucknam, Ronnie  a historicracing.com -on