Atelkuza és Levedia

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. február 5-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 7 szerkesztést igényelnek .

Atelkuza és Levedia ( magyarul: Etelköz és Levédia ) az ősi magyar törzsszövetség történelmi települési területei egy ismeretlen ősi otthonból ( Nagy Magyarország ) Pannóniába (a mai Magyarország ) való vándorlásuk során [1] . Helyük és létezésük idejük vita tárgyát képezi a történetírásban.

Levedia vagy Lebedia ( görögül: Λεβεδία ), amelyet a 10. századi , A Birodalom kormányzásáról szóló értekezés említ , általában a Don sztyeppéin és az Azovi-tenger északi partján található .

Az Atelkuza ( magyarul Etelköz , tulajdonképpen "Etelköz", "Etel" vagy "Kuzu", szó szerint "folyóköz") a Dnyeszter - Dnyeper folyón [2] található (a Kijev , Zsitomir , Vinnitsa , Kirovograd , Khmelnitsky és Odessza régiókban ) [3] ). Levedia magyarok általi betelepítése a 8. század folyamán történhetett [4] . Korábban török ​​nyelvű bolgárok vándoroltak ezen a területen , és az alaniai mezőgazdasági lakosság megmaradt , a Dnyepertől nyugatra fekvő terület pedig a dunai bolgárok Krum , keleten pedig a kazár kagán hatalmát ismerte el . Egy másik változat szerint az Atelkuza " Atil (Volga) felső folyását" jelenti - a középkori földrajzi hagyomány szerint a Belaya folyó területén .

Bizánci források szerint a magyarok a kazár kagán szövetségeseiként telepedtek le Levediában [5] , így a történelmi térképeken Levedia területe általában a Kazáriához tartozik. Maga a Levediya helynév a magyar Levediya parancsnok nevéhez köthető . A 820-as években a magyarok megtelepedtek a Dnyeper [6] jobb partján lévő tereken , amelyeket korábban a belső bolgárok szálltak meg . 889-ben [7] a besenyők nyomására a magyarok elhagyták Levediát Atelkuza irányába.

A besenyők szövetségre léptek Simeon bolgár cárral , és kihasználva az ugorok hadjáratát, 895-ben betörtek Atelkuzába, és kivétel nélkül megölték az összes nőt, gyermeket és idős embert. A hadjáratból hazatérve a magyarok „elhagyatottnak és elpusztultnak” találták földjüket, legelőit – az ellenség által megszállva. Abban a meggyőződésben, hogy a besenyőkkel már nem tudnak megbirkózni , a magyarok nyugatra mentek, Askold sírja mellett (ahol a magyarok visszatelepülésének emlékére sztélét állítottak).

Az oroszországi krónikás így írja le ezt az eseményt : „Idosha Ugra hegyként haladt el Kijev mellett ... és a Dnyeperhez érkezett, vezekkel állva.” Nyilván próbáltak itt elidőzni, de 896-ban valamiért továbbmentek: a Kárpátokon át a Dunáig , csatákkal eljutva Pannóniáig , ahol legyőzték Nagy-Morvaországot .

Jegyzetek

  1. Szláv Enciklopédia. T. 1: Kijevi Rusz - Moszkva. - M., 2002. - P.51.
  2. Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század) (Encyclopedia of the Early Hungarian History – 9–14th Centuries)  (angol) / Kristó Gyula, főszerkesztő; Engel, Pal; Makk, Ferenc. - Budapest: Akadémiai Kiado, 1994. - P. 753. - ISBN 963-05-6722-9 .
  3. Dnyeszter-Dnyeper fizikai és földrajzi tartomány. . Letöltve: 2020. június 13. Az eredetiből archiválva : 2020. június 13.
  4. A kazáriai zsidók - Kevin Alan Brook - Google Books . Letöltve: 2017. október 2. Az eredetiből archiválva : 2014. június 27.
  5. Konstantin Bagryanoberody. A birodalom irányításáról. 38. fejezet Archiválva : 2011. november 13.
  6. Magyarország története. - M., 1971. - T. 1. - S. 93.
  7. Oroszország nemzetközi kapcsolatai a 17. századig. (A. A. Zimin, V. T. Pashuto szerkesztésében). A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója, 1961. - 156. o.

Linkek