Aldebreu

Aldebrø  ( magyarul: Aldebrő [ˈɒldɛbrøː] ) egy  falu  Magyarországon , az észak-magyarországi régióban , Heves megyében , Füzeszabon Jarashban , a Mátra-piemonti borvidéken található .

Hely

A Mátra délkeleti lábánál, az Alföld északi peremén, a Tarna völgyében , a 2417-es főúton található. A legközelebbi városok :  Fuseshabon  20 km,  Eger  26 km és Gyöngyös  32 km. A község Vech , Feldebre , Tofalu és Kerehand településekkel határos , az Egri Főegyházmegyéhez tartozik . Itt volt a Kisterén-Kal-Kapolna vasútvonal egyik megállóhelye (a vasútvonalon leállt a személyforgalom). Helység típusa : egy főút mentén, dombos területen fekvő falu.

A név eredete

A Debreu helynév eredete a régi magyar nyelvű debrő főnévre utal , amely széles, lapos, megnyúlt aljú völgyet jelent.

Történelem

A község területe szinte a rézkortól napjainkig folyamatosan betelepült. Modern formájában a falu 1743 óta létezik, amikor is a terület újra benépesült a török ​​hódoltság során bekövetkezett lakosság kiirtása miatt.

Egészen a magyarok Duna-parti honfoglalásának korszakáig

A falu határában a rézkori , a késő bronzkori és a dunai honfoglalás korának régészeti leletei kerültek elő . Ebből az következik, hogy a kedvező földrajzi adatoknak köszönhetően a modern Aldebre területe szinte az őskortól kezdve folyamatosan lakott volt .

A magyarok dunai honfoglalásának korszakától az államalapításig

A magyarok Duna -parti honfoglalás kori letelepedését a Mocaros homokbányában talált temetkezési hely értékes régészeti leletei igazolják. A sír felkutatására az iskola igazgatója, Mihai Batogni kezdeményezésére került sor 1962 -ben . A leletek jelenleg az Egri Vármúzeumban találhatók . Egy-egy szélességi fekvésű (nyugat-keleti) sírban sarkantyúk és nyílhegyek kerültek elő, majd az ásatások során 32 csontváz került elő viszonylag rossz mellékletekkel. Egyiküket trepanált (áttört) koponyájú nőként azonosították, mellette egy kislány csontvázmaradványai voltak. Az asszonyt és a lányt gazdag ékszerekkel együtt temették el. Két sírban találtak Ugo di Provenza (926-945) érméit, amelyek alapul szolgáltak az ideiglenes történelmi határok megállapításához. Ezen leletek alapján megállapítható, hogy az avar-szláv népesség képviselőinek és a Duna-parti magyarság képviselőinek békés egymás mellett élése és valószínűleg békés asszimilációja viszonylag korán megtörtént a dunai honfoglaló korszakban.

A jelek szerint az Alföld északi peremének területét a kavarok törzse foglalta el, akik a magyarok dunai honfoglalásának korszaka előtt nyolcadik törzsként csatlakoztak a magyar törzsekhez. A kavarok származása, törzsi módja komoly problémákat okozott, főleg, hogy a leletanyagból nem lehetett megkülönböztetni ezt a törzset a magyar törzsektől. Az Aba nemzetség őseit , akik birtokolták ezeket a földeket, a kavarok között kell keresni. Anonymous szerint az ősök - Ed és Edumen - itt, a Mátra környékén kapták birtokaikat. Pata az ő leszármazottjuk volt, aki erődöt épített a Mátra alján. Miután elnevezte a klánt, Sámuel Aba király volt a klán legtekintélyesebb tagja.

A település mai nevét az 1740 -es évek elejétől kezdték emlegetni a középkori Chal falu helyén, amely az oszmán Magyarország idejétől Debre községhez tartozott . A település – és a szomszédos falvak – története elválaszthatatlanul összefügg a Debreya birtokkal. A Mátra hegység déli lábánál található falvak az Aba nemzetség birodalmát alkotják . A település valószínűleg már a 11. század első felében létezett .

A 11. században Aba Sámuel rendeletére felépült a régió legjelentősebb temploma . A következő évszázadok során a település többször is kézről kézre került új tulajdonosokhoz, akik közül az egyik egri főkapitány volt, aki 1575 -ben kapta zálogba ezt a települést II . Maximilian római császártól . Kryštof Ungnad özvegye , Anna Lošonci a birtokot az elhagyott erőddel együtt második férjének, Forgács Zsigmondnak adományozta . Majd 1603 -ban a romos várat Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem vásárolta meg . Debreux több mint száz évig a Rákóczi -uralom része volt .

A község rendezése

1740-ben gróf  Grasszalkovich Antal  megvásárolta a már leomlott debreui erődöt és a hozzá kapcsolódó debreui birtokot. Az új tulajdonos személyisége alaposan befolyásolta a település további fejlődését. A kortársai között okleveles közgazdászként számon tartott Grasszalkovich első lépései között szerepelt a kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező környék betelepítése: 1743. április 24-én Debreux-ban jelent meg egy megbízólevél, amely jogalapként szolgált a telephely rendezéséről. a birtok területe az Al Debreux nevű debreux-i erőddel.

Az új falu helye a középkori üres Chal. Az újonnan alapított faluban már német ajkú lakosok éltek, akiket a korabeli szokások szerint sváboknak neveztek, de nem biztos, hogy a megbízólevél megjelenése előtt mikor telepedtek le itt. A telepesek a Római Birodalom számos területéről is költöztek , így ezeknek az embereknek az etnikai összetételét nem lehetett pontosan körülhatárolni, és azt sem, hogy pontosan mikor érkeztek meg az első telepesek. A vezetéknevek elemzése alapján feltételezhető, hogy a családok többsége is a Választói Família területéről érkezett Aldebrébe . A földbirtokos házépítési helyet is biztosított az újratelepülő németeknek, ahol erős téglákból építhettek házakat. Ezenkívül egy szántó vagy legelő egy egész, vagy felét biztosítottak számukra annak megfelelően, hogy ki mennyit keresett. Biztosítottak számukra jogokat, kiváltságokat a kötvénytartás soron kívüli elfogadására , valamint az ingyenes munkavégzés alóli felmentést . Emellett 6 évre adómentességet is kaptak. Ezen időszak után az őszi és tavaszi betakarítás hetedét kellett adni.

Bár az ígéreteket többnyire nem tartották be, a telepesek a faluban maradtak. A családi és egyedülálló föld nélküli parasztok mezőgazdasággal és dohánytermesztéssel foglalkoztak . A  17. században a Tarna -völgy számos településén a dohánytermesztés is meghatározó volt, például Verpeleten , Debrén , Tofaluban . Ezzel párhuzamosan azonban a szőlőtermesztés is jelentősebbé vált , és a falu a mai napig őrzi ezt a márkát .

1743 után nemegyszer történt német gyarmatosítók bevándorlása. Az újratelepítés csak 1760 körül állt le teljesen. A kánoni krónika szerint 1746-ban 166 lakosa volt a falunak, ami valószínűleg az első, magyarul még keveset beszélő telepesekre utal. 1767-ben már 707 lakosa volt a falunak, ami 141 családot jelentett. A lakosság német, de voltak már magyarok is. 1821-ben az egri egyházmegyei összeírásban már kétnyelvűként említik a falut.

A falu szinte teljesen egybeolvadt Tofaluval , a két falut csak a Kidjos folyó választja el . 1950-ben Todebre néven egyesültek , de 1958-ban újra szétváltak, bár ezt követően 1990-ig működött közös tanácsuk. A két községnek ma is vannak közös intézményei, mint pl. Aldebre területén. Általános Művelődési Központ, amely az általános iskolát és az óvodát egyesíti. Aldebre a romániai Kendu erdélyi faluval van testvérkapcsolatban .

Nemzeti összetétel

Aldebre lakosságának nemzeti összetétele a 2001-es népszámlálás szerint : magyarok  - 70%, németek  - 30%. [3]

Hírességek

• Aldebre Erno Liskovsky község díszpolgára. [négy]
• Schneider Tamás Aldebro falu lakója, az Országgyűlés alelnöke.

Földrajz

A falu részei

Jeles emberek

•  Grasszalkovich Antal  (1694-1771) királyi tanácsos, kamarai elnök, Mária Terézia bizalmasa,
•  Rats Pál  borász. Nevéhez fűződik a Debreuysky lipolyst szőlőfajta kifejlesztése és forgalmazása. Pal Rat 1935-ben megtalálta és megmentette az egyetlen megmaradt Debreuil lipolevelű szőlőt .

Látnivalók

Borászat

A leghíresebb borfajta a Debreuyskoe Lipolistnoe . A leghíresebb borászok:

•  Getsche István
•  Tóth József

Szobrok

A falut a helyiek szoborfalunak nevezik . Nevezetes szobrok:

Műemlékek

Szintén a falu temetőjében található a Nagy Honvédő Háború alatt Magyarországnak a fasiszta hódítóktól való felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet katonák temetője. [5] [1] g (lefelé irányuló kapcsolat) . Archiválva az eredetiből 2016. február 7-én. (határozatlan) 

Népesség

Testvérvárosok

Jegyzetek

1. ↑ Aldebrő települési választás eredményei  (Hung.)  (inaccessible link) . Orszagos Választási Iroda (2014. október 12.). Letöltve: 2014. október 13. Az eredetiből archiválva : 2015. január 18..
2. ↑ 1 2 Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1., Magyar Közlöny, 2015. január 1.  (Hung.) - KSH , 2015.
3. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora  (Hung.)  (unavailable link) . Letöltve: 2016. február 4. Az eredetiből archiválva : 2010. január 18..
4. ↑ * Forrás: Aldebre egyik volt polgármestere
5. ↑ Szovjet katonasírok Magyarországon . Letöltve: 2016. február 4. Az eredetiből archiválva : 2016. szeptember 30. (határozatlan)
6. ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1., Magyar Közlöny, 2013. január 1.  (Hung.) - KSH , 2013.
7. ↑ Magyarország közigazgatási helynevkönyve, 2014. január 1., Magyar Közlöny, 2014. január 1.  (Hung.) - KSH , 2014.

Linkek

• Aldebrő Önkormanyzat honlapja
• A Szélkialt néptanccsoport honlapja
• Kepek Aldebrőről a közseg honlapján
• Képek Aldebrőről (nem elérhető link) . Archiválva az eredetiből 2016. február 5-én. (határozatlan) 
• Aldebrő a füzesabonyi kistérség honlapján ( unavailable link) . Az eredetiből archiválva : 2008. március 29. (határozatlan) 
• Aldebrő terkepe a Google terkepen
• Aldebrő az űrből (Wikimapia)
• Népszámlálási adatok 1715-ből (inaccessible link - history ) . (határozatlan) 
• Nepszámlálási adatok 1877-ből
• Nepszámlálási adatok 1910-ből
• Aldebrő 265. evfordulójanak ünnepe