Az elektronikai hulladék (röv. WEEE, e-waste ) az egyik hulladéktípus , amely eldobott elektronikus és egyéb elektromos eszközöket, valamint azok alkatrészeit tartalmazza. Az elektronikai hulladékok magas veszélyességi besorolásúak lehetnek a benne lévő anyagok , például ólom , higany , PCB -k , polivinil-klorid miatt (az égés során felszabaduló dioxinok miatt).
Az emberiség évente elutasított elektronikai eszközök tömege körülbelül 42 millió tonna (2014-ben) [1] .
Elektronikai hulladék akkor keletkezik, amikor egy elektronikai terméket hasznos élettartama végén kidobnak. A technológia rohamos fejlődése és a fogyasztóorientált társadalom igen nagy mennyiségű e-hulladék keletkezéséhez vezet.
Az Egyesült Államokban az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) tíz kategóriába sorolja a hulladékot:
Ilyen hulladékok közé tartoznak az újrafelhasználásra, viszonteladásra, újrahasznosításra vagy ártalmatlanításra szánt használt elektronikai cikkek, valamint az újrafelhasználható cikkek (működő és javítható elektronika) és az újrahasznosítható anyagok (réz, acél, műanyag vagy hasonló anyagok). A „hulladék” kifejezés azokra a maradványokra vagy anyagokra vonatkozik, amelyeket a vásárló eldob, és nem hasznosít újra. Szintén az újrahasználat vagy újrahasznosítás utáni maradékok, mivel a felesleges elektronikai cikkeket gyakran keverik (egészséges, újrahasznosítható és nem újrahasznosítható). Néhány közpolitikai szószóló az "e-hulladék" és az "e-hulladék" kifejezéseket széles körben alkalmazza minden felesleges elektronikára. A katódsugárcsöveket (CRT) tartják az egyik legnehezebben újrahasznosítható típusnak.
Szintén más kategóriákat használva, a Partnerség az IKT-mérésért a fejlesztésért hat kategóriába sorolja az e-hulladékot:
Az egyes kategóriákba tartozó termékek tartóssági profiljukban, ütéseikben és begyűjtési módjukban különböznek, többek között.
A CRT-k viszonylag magas koncentrációban tartalmaznak ólmot és foszfort, amelyek szükségesek a képkimenethez. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) a "háztartási veszélyes hulladékok" kategóriába sorolja a kiselejtezett CRT-monitorokat. Ezeket a katódsugárcsöveket gyakran összetévesztik a DLP hátsó vetítős TV-kkel, amelyeknek az újrahasznosítási folyamata eltérő az anyaguk miatt.
Az Európai Unióban tagállamai az Európai Hulladékkatalógus (EWC) rendszerét használják, amely az Európai Tanács irányelve, amelyet „tagállami jogként” értelmeznek. Az Egyesült Királyságban ezt a "Hulladékjegyzék-irányelv" tartalmazza. Az Egyesült Királyság (és az EWC) hulladékjegyzéke azonban tág definíciót ad (EWC kód 16 02 13*) arra vonatkozóan, hogy mi minősül veszélyes e-hulladéknak, és megköveteli, hogy a „hulladékkezelők” használják a veszélyes hulladékokról szóló rendeletet (1A. melléklet, 1B. melléklet) annak tisztázása érdekében. a meghatározás. A hulladékanyagokat a II. és a III. melléklet kombinációjával is értékelni kell, ami szintén lehetővé teszi az üzemeltetők számára, hogy tovább határozzák meg, hogy a hulladék veszélyes-e.
Folytatódik a vita az elektronika „áru” és „hulladék” meghatározása közötti különbségtételről. Egyes exportőröket azzal vádolták, hogy szándékosan hagynak nehezen újrahasznosítható, elavult vagy javíthatatlan berendezéseket a munkaeszközök közé keverve (bár ennek oka lehet a tudatlanság vagy a költségesebb újrahasznosítási folyamatok elkerülésének szükségessége is). A protekcionisták kibővíthetik az „élettartam végén” elektronika definícióját, hogy megvédjék a hazai piacokat a működő, utángyártott berendezésektől.
A számítógép-újrahasznosítás meglehetősen sok e-hulladék-besorolást használ (működő és tönkrement laptopok, asztali számítógépek és olyan alkatrészek, mint a RAM vagy merevlemezek) segíthet kifizetni a több haszontalan alkatrész szállításának költségeit, mint amennyit a kijelző eszközökkel lehet elérni. alacsonyabb (vagy negatív) selejtérték. A 2011-es Ghana E-Waste Country Assessment jelentés megállapította, hogy a Ghánába importált 215 000 tonna elektronikai cikk 30%-a vadonatúj és 70%-a használt. A tanulmány kimutatta, hogy a használt eszközök 15%-át nem használták fel újra, és kidobták vagy kidobták. Ez ellentétben áll azokkal a közzétett, de ellenőrizetlen állításokkal, amelyek szerint Ghána behozatalának 80%-át primitív körülmények között égették el.
Az elektronikai hulladékok ökológiai rendszerre gyakorolt jelentős káros hatásainak ellensúlyozására számos civilizált ország egyrészt korlátozza a különféle anyagok használatát az elektronikában, másrészt megszervezi az elektronikai hulladékok biztonságos feldolgozását támogatással, ill. a vonatkozó jogszabályi keret kiegészítése .
Például az Európai Unió elfogadta a RoHS -irányelvet , amely számos anyag felhasználását korlátozza a gyártás során. 1998-ban Svájcban tilos volt az e-hulladékot az általános szemétbe dobni, az eladott elektronikai termékekre pedig újrahasznosítási adót kell fizetni . [2]
Ólommentes forrasztási technológiákat fejlesztettek ki és alkalmaztak az ólomtartalmú forraszanyagok kiküszöbölésére . [3]
Az Európai Unió (EU) két jogszabály elfogadásával kezelte az e-hulladék problémáját. Az első elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv (WEEE-irányelv ) 2003-ban lépett hatályba. Ennek az irányelvnek a fő célja az volt, hogy szabályozza és ösztönözze az e-hulladék újrafeldolgozását és újrafelhasználását az akkori tagállamokban. 2008-ban felülvizsgálták és 2014-ben lépett hatályba. Emellett az EU 2003 óta életbe léptette az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben történő felhasználásának korlátozásáról szóló irányelvet is. Ezt a dokumentumot 2012-ben tovább módosították. A nyugat-balkáni országokat illetően Észak-Macedónia 2010-ben fogadta el az elemekről és akkumulátorokról szóló törvényt, majd 2012-ben az elektromos és elektronikus berendezések kezeléséről szóló törvényt. Szerbia a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Stratégiával (2010-2019) összhangban szabályozza egy meghatározott hulladékáram, köztük az e-hulladék kezelését. Montenegró elfogadta az e-hulladék előnyeiről szóló törvényt azzal a céllal, hogy 2020-ig fejenként 4 kg hulladékot gyűjtsenek be évente. Albánia jogi kerete az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2011. évi törvénytervezeten alapul, amely az elektromos és elektronikus berendezések tervezésére összpontosít. Ennek ellenére Bosznia-Hercegovinában még mindig hiányzik az e-hulladékot szabályozó törvény.
2019 októberéig a világ 78 országában dolgoztak ki irányelveket, jogszabályokat vagy speciális szabályozásokat az e-hulladékra vonatkozóan. Nincs azonban egyértelmű jele annak, hogy az országok betartják ezeket a szabályokat. Az olyan régiókban, mint Ázsia és Afrika, léteznek olyan politikák, amelyek jogilag nem kötelező erejűek, hanem inkább ajánló jellegűek. Ezért ez azt a problémát okozza, hogy az e-hulladékkezelési politikák még nincsenek teljesen kidolgozva globális szinten országonként.
Az EU évente közel 800 000 tonna autóakkumulátorról, körülbelül 190 000 tonna ipari akkumulátorról és körülbelül 160 000 tonna fogyasztói akkumulátorról számol be az európai régióba. Ezek az akkumulátorok az egyik leggyakrabban használt termék a háztartási gépekben és más akkumulátoros termékekben mindennapi életünkben. Fontos megfontolandó kérdés, hogy ezeket az elemeket hogyan gyűjtik be és hogyan hasznosítják újra, ami veszélyes anyagok környezetbe és vízkészletekbe kerülését eredményezheti. Általánosságban elmondható, hogy ezen elemek és akkumulátorok/kondenzátorok nagy része újrahasznosítható anélkül, hogy ezek a veszélyes anyagok a környezetbe kerülnének, és szennyeznék természeti erőforrásainkat. Az Európai Bizottság kiadott egy új elem- és akkumulátor-hulladék-irányelvet, amely az "elem-irányelv [4] " néven ismert, és célja az akkumulátor-hulladék begyűjtésének és újrahasznosításának javítása, valamint az akkumulátor-hulladék környezetre gyakorolt hatásának ellenőrzése. Ez az irányelv a szükséges intézkedések végrehajtásával felügyeli és irányítja a belső piacot is. Ez az irányelv korlátozza a veszélyes anyagokat tartalmazó, a környezetre káros, nehezen összegyűjthető és újrahasznosítható elemek és akkumulátorok gyártását és forgalmazását. Az elemekről szóló irányelv célja az elemek és akkumulátorok összegyűjtése, újrahasznosítása és egyéb újrahasznosítási tevékenységek, valamint a környezeti szempontból semleges elemek címkéinek jóváhagyása. Az Európai Bizottság 2020. december 10-én új szabályozási javaslatot (Battery Regulation) terjesztett elő az akkumulátor-hulladékról, amelynek célja, hogy az európai piacra kerülő akkumulátorok újrahasznosíthatóak, fenntarthatóak és veszélytelenek legyenek.
A 2006/66/EK irányelv (akkumulátor-irányelv) értékelése: Az irányelvek felülvizsgálata egy értékelési folyamaton alapulhat, figyelembe véve az akkumulátorok használatának növekedését a kommunikációs technológia, a háztartási készülékek és egyéb kisméretű, elemmel működő Termékek. A megújuló energia és a termékek újrahasznosítása iránti növekvő kereslet az Európai Elemek Szövetsége (EBA) kezdeményezéshez is vezetett, amelynek célja a teljes értéklánc ellenőrzése a jobb elemek és akkumulátorok gyártása érdekében Európában, ennek az új törvénynek megfelelően. Bár az értékelési folyamat elfogadása széles körben elfogadott, több kérdés is felmerült, különösen az akkumulátorok gyártása során a veszélyes anyagok felhasználásának kezelése és nyomon követése, az akkumulátor-hulladék gyűjtése, az akkumulátor-hulladékok irányelv szerinti újrahasznosítása. Az értékelési folyamat mindenképpen jó eredményeket hozott olyan területeken, mint a környezeti károk elleni védekezés, az újrahasznosítás tudatosságának növelése, az újrafelhasználható akkumulátorok, valamint a hazai piacok hatékonyságának javítása.
Az akkumulátor-irányelv végrehajtásának azonban számos korlátja van az akkumulátor-hulladék gyűjtésének és a felhasználható anyagok hasznosításának folyamatában. Az értékelési folyamat rávilágít a végrehajtási és együttműködési folyamat hiányosságaira, a folyamat technikai vonatkozásai és új felhasználási módjai megnehezítik a végrehajtást, és ez az irányelv egyensúlyt tart a technológiai fejlődéssel. Az uniós szabályok és iránymutatások pozitív irányban hatékonyabbá tették az értékelési folyamatot. Számos érdekelt fél részvétele az értékelési folyamatban, akiket felkérnek és felkérnek arra, hogy mondják el véleményüket és ötleteiket az értékelési folyamat javításához és az információgyűjtéshez. 2018. március 14-én az egyesület érintettjei és tagjai részt vettek, hogy tájékoztatást adjanak megállapításaikról, támogassák és bővítsék az ütemterv értékelési folyamatát [5]
| Hulladék újrahasznosítás | ||
|---|---|---|
| Újrahasznosítható anyagok |
| |
| Termékek |
| |
| Eszközök |
| |
| Fogalmak |
| |
| Lásd még |
| |
| ||
| Mobiltelefonok | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Tábornok |
| ||||||
| Szoftver |
| ||||||
| kultúra |
| ||||||
| Eszközök |
| ||||||
| Orvostudomány és ökológia |
| ||||||
| Jogi szempontok |
| ||||||
| Technológia |
| ||||||