Zhi-nu ( kínai trad. 織女, ex. 织女, pinyin zhī nǚ ; "takács") az ókori kínai mitológiában az istennő a takácsok védőnője, Tian-di ("mennyei uralkodó") lánya, aki a a Weavers ( Vega ) csillaga a Lyra csillagképből . Az első említés a " Nagy Kelet " ódában található a " Shi-Ching "-ből ("Énekeskönyv", ie XI - VII. század). Legendák Zhi- nuy-ról, először a 3-5 . századi írásokban rögzítették . n. e., a mai napig léteznek az emberek között. A legrégebbi változatok fő tartalma a következőkben csapódik le: Zhi-nu egész évben dolgozott a mennyei palotában, és mennyei brokátot szőtt a felhőkből. Apja megsajnálta, és feleségül vette Niu-lan- nal ("csizma"), akit a Pásztor ( Altair ) csillagával hoztak kapcsolatba a Sas csillagképből . A házasságkötés után Zhi-nu abbahagyta a szövést. Tien-di feldühödött, megparancsolta neki, hogy térjen vissza apja házába, és ezentúl évente csak egyszer – a 7. hold 7. napján – engedte meg neki, hogy férjét láthassa. Férjét a Mennyei Folyó ( Tianhe ) – a Tejút – túloldalára telepítette le . A megjelölt napon a szarkák a világ minden tájáról sereglettek, és farkukból hidat alkottak a Mennyei folyón, ahol Bootes és a Takács találkozott.
Ősidők óta a 7. hold 7. napját (七夕, Qi Xi ) tekintették a szerelmesek találkozásának napjának. A kínaiak példáját követve Japánban is ünneplik , ahol a七夕Tanabata néven olvasható .
A későbbi változatokban ezt a cselekményt a mese szellemében fejlesztették ki. A késői népi mitológiában Zhi-nu-t a takácsok védőistennőjeként tisztelték . A Zhi-nu képe rendkívül népszerű a kínai irodalomban (főleg a költészetben).