Vágási frekvencia

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. május 1-jén felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .

A vágási frekvencia ( vágási frekvencia )  az a frekvencia , amely felett vagy alatt egy bizonyos lineáris frekvenciafüggő objektum, például egy elektronikus áramkör kimeneti jelteljesítménye felére csökken [ 2] az áteresztősávban lévő teljesítményhez képest, amikor a bemenet változatlan amplitúdójú jelnek van kitéve.

A határfrekvencia frekvenciaválasza az áteresztősáv szintjéhez képest (körülbelül –3 dB) gördül le.

Példa a vágási frekvencia és az erősítés kiszámítására egy elsőrendű aluláteresztő szűrő vágási frekvenciáján

Az I. rendű aluláteresztő szűrő (LPF) komplex átviteli függvénye a következő formájú:

ahol a Laplace-transzformáció  komplex változója ;  — szűrőparaméter, állandó .

Ha állandósult frekvenciájú harmonikus jelet táplálunk a szűrőbemenetre, akkor a komplex átviteli függvény alakja a következő:

ahol a betű a képzeletbeli egységet jelöli ;  - szögfrekvencia .

Ennek a függvénynek egyetlen pólusa van (az a frekvencia, amelynél a tört nevezője 0 lesz) a frekvencián  , a vágási frekvencián .

Ennek az aluláteresztő szűrőnek a frekvenciától függő átviteli együttható modulja (ezt a funkciót általában amplitúdó-frekvencia karakterisztikának nevezik ) a következőképpen alakul:

Pólusfrekvencia erősítési modulus :

Azaz a pólus frekvenciájánál az átviteli együttható ben csökken A vizsgált példában a vágási frekvencia megegyezik a pólus frekvenciájával.

Lásd még

Jegyzetek

  1. A szűrő sorrendje megegyezik a szűrő átviteli függvényének ( LAFC ) nevezőjének sorrendjével (az algebrai egyenlet hatványa). Általában[ pontosítás ] , a szűrő sorrendje megegyezik a benne lévő csomózott reaktív elemek számával .
  2. Ebben az esetben a jel amplitúdója a vágási frekvencián megegyezik az áteresztősávban lévő jel amplitúdójával.

Linkek