Ivan Alekszandrovics Khlestakov - N. V. Gogol " Főfelügyelő " című vígjátékának főszereplője . Az orosz irodalom egyik leghíresebb képe . Vezetéknevéből származik a "khlestakovizmus" fogalma, amely túlzott hazugságokat és dicsekvést jelöl.
Hlesztakov, egy huszonhárom év körüli fiatalember, vékony, vékony; kissé ostoba, és ahogy mondják, király nélkül a fejében – egyike azoknak, akiket üresnek neveznek az irodákban. Gondolkodás nélkül beszél és cselekszik. Képtelen megállítani az állandó összpontosítást egyetlen gondolatra sem. Beszéde hirtelen, és egészen váratlanul szállnak ki a szavak a száján. Minél inkább őszinte és egyszerű az a személy, aki ezt a szerepet játszik, annál több haszna lesz. Divatosan öltözve.N. V. Gogol [1]
A szentpétervári dandy Hlesztakov véletlenül egy távoli vidéki városban landolt, és teljesen elveszett a kártyáktól, és a véletlenszerű hibák középpontjában találta magát. A kapott levélből a város legmagasabb tisztségviselői értesülnek arról, hogy egy szentpétervári inkognitó auditor érkezett városukba - és elviszik neki Hlesztakovot. És most a város főnökei minden oldalról udvarolnak neki, mosolyognak rá, és mindenféle részt vállalnak a problémáiban, készek pénzt kölcsönadni, a hölgyek pedig beleszeretnek, és mindenkinek tetszik. . Illetve igyekszik udvarias lenni és mindenkinek tetszeni.
Hlesztakov első gondolatát Bobcsinszkij és Dobcsinszkij leírásából kapjuk : "egy nem rossz megjelenésű fiatalember egy bizonyos ruhában"; aki „úgy járkál a szobában, és az arcon egy ilyen okoskodás... fiziognómia... cselekvések, és itt (kezét a homlokához forgatva) sok, sok minden van”. Ami ráadásul "mindent számlára vesz, és egy fillért sem akar fizetni". Megértjük továbbá, hogy Hlesztakov miért „furcsán igazolja magát”, amikor Osip moralizálva olvas róla: „Ismerkedik a járókelőkkel, majd kártyákkal – szóval befejezted a játékot!” Maga Hlesztakov csak a második felvonás második jelenetében jelenik meg. Színpadon való megjelenésének első perceiben látjuk a jobbágyokkal való bánásmódját : Osipot „bolondnak”, „marhának”, „durva állatnak” nevezi. Hlesztakov tudja, hogyan kell hízelegni magának. Hitelre szeretne ebédet kapni, nagyon udvariasan bánik a kocsma cselédjével, "testvérnek", "kedvesnek" nevezi. De miután megkapta a vacsorát, az utolsó szavakkal szidja a szolgát és a tulajdonost: „Csalók! Csatornák!”, „Gazárok! Tétlenek!" A város hatalmát képviselő polgármesterrel Hlesztakov határozottan udvarias. Anna Andreevnát és Marya Antonovnát szeretné lenyűgözni, Hlesztakov a beau monde nyelvén beszél. Két-három francia szó ("Bonton", "Moveton" és "Comprene Vu") ismeretében könnyedén eléri célját: Marya Antonovna örömmel kiált fel: "Te beszélsz a fővárosban!".
Hlesztakov több jelenetnél sem veszi észre, hogy kenőpénzt kap . A polgármesterrel való első találkozáskor hevesen felkiált: "Adj kölcsön, azonnal kifizetem a fogadóst." A polgármester képzett mozdulattal 200 rubel helyett 400 rubelt "csavart" rá. A negyedik felvonásban Ljapkin-Tyapkin bíró kenőpénzt próbál tolni Hlesztakovnak, de aggódva a földre ejti a pénzt. Hlesztakov, látva a pénzt, kölcsönt kér a bírótól, és ez valahogy magától kitör a nyelvéből. Miután kölcsönt kapott, szükségesnek tartja elmagyarázni a bírónak, hogy „teljesen elköltötte az utat”, és megígéri, hogy őszintén hisz ebben, adósságot küld neki a faluból. Khlesztakov, látva, milyen könnyen megy a bíróval, pénzt kezd kölcsönkérni mindenkitől: a postafőnöktől, Artemy Filippovicstól, Luka Lukicstól, és mindenkinek elmondja a „furcsa esetről”, hogy „teljesen elborult az úton”. Hlesztakov még Dobcsinszkijtól és Bobcsinszkijtól is (akikről úgy tűnik, nem kell kenőpénzt adni a könyvvizsgálónak) kölcsönt kér, és ezt „hirtelen és hirtelen” teszi, és nem is utal „furcsára” ügy". Csak amikor a kereskedők áttörnek Hlesztakovhoz, hogy „homlokba verjék a polgármestert”, és természetben ( cukor és bor ) akarnak fizetni neki , Hlesztakov hirtelen rájön, hogy kenőpénzt kapott, és pátosszal visszautasítja. És beleegyezik 1000 rubelt bankjegybe , amit továbbra is kölcsönnek tekint. És csak Osip beavatkozása után, aki egyértelműen okosabb gazdájánál (és megérti, hogy a természet és a pénz egyaránt megvesztegetés), Hlesztakov némán beleegyezik abba, hogy Osip mindent elvesz.
Hlesztakov egyáltalán nem gonosz bandita vagy ravasz intrikus. Nincs benne rosszindulat vagy csalás. A körülmények játékába esik. Nagyon kedves, udvarias és jól nevelt, mindig elbűvölő mosolyú, társaságának tagja, nemesi család sarja. "Nem tud élni Szentpétervár nélkül" - támasztja alá azt, amit elvárnak tőle. Tökéletesen beleillik a felvázolt körülmények körébe, amikor minden véletlenül elhaladó nagyvárosi szélhámos és szélhámos Oroszország egy tartományi városban annak központosításával - piramissal vagy bürokratikus hatalom vertikumával - elvihető egy mindenható mindenható hivatalnok számára.
Khlestakov a magas társadalom törvényei szerint él, mert soha nem látott senkit. Megtanították tisztelni a rangokat – és tiszteli. Udvarhölgyeknek tanították – és udvarol. Történeteket akarnak hallani tőle Szentpétervár fényűző életéről a fővárosban – még itt sem bakikál. Hlesztakovnak eszébe sem jut, hogy komolyan vegye a saját szavait, és felelősséget vállaljon értük - elvégre a világon nem veszik őt komolyan, ő csak egy kedves és szeretett joker fecsegő. "Végül is azért élsz, hogy az öröm virágait szedd" - véli Hlesztakov. Nem érti, hogy véletlenül összeütközött egy másik Oroszországgal – és ez a két különböző világ nem értheti meg egymást.
Komolyan megijed, ha a dolgok másra fordulnak, a város lakói komoly jogsértések miatt fordulnak hozzá panaszkodni, a neki átadott pénz pedig kenőpénznek bizonyul. Annyira bízik azonban az élet könnyedségében, hogy félelme sokáig nem elég. Hlesztakov abszolút pozitív típus, ő az eszménye annak, hogy milyennek kell lennie egy világi fiatalembernek – de mint Gogolnál mindig, hipertrófiás fejlődésben ; Gogol mindig a nagyot látja a kicsiben. És az ilyen jó modor minden ostobasága és hitványsága azonnal láthatóvá válik.
A darab premierje óta eltelt években Khlestakov képét egyre mélyebben érzékelték, szimbolikus jelentést nyerve. Irodalmi kritikusok, tiszteletreméltó írók, rendezők, színészek - a szerep előadói vitatkoztak és továbbra is vitatkoznak róla:
Első produkció: Alexandrinsky Színház , Szentpétervár - 1836. április 19., Khlestakov N. O. Dyur szerepében . Első produkció Moszkvában: Maly Színház - 1836. május 25., Khlestakov D. T. Lensky szerepében .
Kezdetben a darab szándékát nem teljesen értették a színészek-előadók; megszokták, hogy vaudeville-t játszanak a színpadon, és Gogol színművének – „vígjátéknak” a nevét a szó közvetlen, könnyed értelmében vették fel. Gogolt felzaklatta a darab ilyen értelmezése és a szereplők képei. Közvetlenül a szentpétervári premier után Gogol ezt írta naplójába:
„A főszerep eltűnt... Dyur egy hajszálra sem értette, mi az a Hlesztakov. Hlesztakov valami olyasmi lett, mint... a vaudeville gazemberek egész sora...” [4] .
Gogol annyira keményen vette a szentpétervári színészek darabjának félreértését, hogy nem volt hajlandó eljönni a moszkvai premierre. A moszkvai premier előtt ezt írta Scsepkinnek :
Szentpétervár, 1836. május 10. Kedves Mihail Szemjonovics! Elfelejtettem néhány előzetes megjegyzést mondani a főfelügyelőről. Először is, az irántam érzett barátságból, magadra kell vállalnod a színpadra állítást. Egyik színészedet sem ismerem, mindegyik miben és miben jó. De ezt te jobban tudod, mint bárki más. Kétségtelenül Önnek kell vállalnia a polgármester szerepét, különben eltűnik nélküled. Van egy még nehezebb szerep az egész darabban - Khlestakov szerepe. Nem tudom, hogy választasz-e neki művészt. Isten ments, [ha] közönséges bohózatokkal játsszák, ahogy a kérkedőket és a színházi gereblyét játsszák. Egyszerűen hülye, csak azért cseveg, mert látja, hogy hajlandó hallgatni; hazudik, mert bőségesen reggelizett és tisztességes bort ivott. Csak akkor mocorog, amikor a hölgyekhez hajt. Különös figyelmet érdemel a jelenet, amelyben fekszik. Minden szava, vagyis egy kifejezés vagy mondás teljesen váratlan rögtönzés, ezért hirtelen kell kifejezni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ennek a jelenetnek a végére apránként elkezdi szétszedni. De egyáltalán nem szabad tántorognia a székében; csak el kell pirulnia, és még váratlanul fejeznie ki magát, és minél tovább, egyre hangosabban. Nagyon félek ettől a szereptől. Itt is rosszul sikerült, mert meghatározó tehetség kell hozzá. [5]
Mihail Csehov Hlesztakov szerepében. Egyszer abban a jelenetben, amikor Hlesztakov arról a görögdinnyéről beszél, amelyet az egyik szentpétervári bál során az asztalra tálaltak, Csehov felvázolta ennek a görögdinnyének a körvonalait a levegőben, de ahelyett, hogy kört mutatott volna, négyszöget rajzolt. A meglepetéstől nemcsak a nézőtéren, hanem a színpadon is feltört a nevetés. – Misha, nem tudsz így megnevettetni! Moszkvin elmondta neki a szünetben. Honnan jött az ötlet, hogy a görögdinnye lehet négyzet alakú is? - Amikor azt mondtam: "Az asztalon például egy görögdinnye - egy görögdinnye hétszáz rubelért", hirtelen rájöttem, hogy egy hétszáz rubel értékű görögdinnye nem lehet a szokásos formájú - válaszolta Csehov.
Színészek a színházban„Csehov Hlesztakovja igazi művészi bravúr, egyike azoknak a szerepeknek, amelyek megváltoztatják az egész előadást, megtörik a megszokott megértést és a kialakult hagyományokat” (Piotrovsky Adr. I. <Untitled> // Leningrád. Pravda. 1923. május 25.) [ 6 ] .
Yu. V. Sobolev színházi szakértő és kritikus fejtette ki uralkodó véleményét M. Csehov-Hlesztakovról:„Talán a Kormányfelügyelő színpadtörténete mind a nyolc évtized alatt először végre megjelent az orosz színpadon! – az a Hlesztakov, akiről maga Gogol írt…” (Szobolev Yu .
ő [I. Iljinszkij] meggyőzően megmutatta, hogy ennek a személynek mindenekelőtt az a jelleme, hogy nincs jelleme, csak elképesztő helyhez és időhöz való alkalmazkodóképessége. Attól függően, hogy Hlesztakov kivel volt dolga, anélkül, hogy észrevette volna, megváltozott, alkalmazkodott a beszélgetőpartnerhez, a második „én” lett, legyen az Khlopov, Strawberry, Anna Andreevna vagy bárki más. [7]
Maxim Sukhanov karaktere egyfajta "humanoid mutánsként" jelenik meg a megdöbbent közönség előtt, fiziológiailag a felezési szakaszban - borotvált fejjel, sörtéktől benőtt arccal, szőrös állatbőrben és hangterjedelmével. a méh állati morgástól a vékony szúnyogcsikorgásig terjed [8] .
Ha az első alkalommal színpadon fellépő szerző Hlesztakov fájdalmasan keresi a módját, hogy megszabaduljon a krónikus pénzhiánytól, akkor Alekszej Devocsenko karaktere az előadás elején nyugodt és üzletszerű. Egy fontos üggyel van elfoglalva - összeállítja az "Adelaida Ivanovna" jelű pakliját, amivel minden felmerülő anyagi veszteséget kompenzálni kíván. Nem véletlen, hogy a rendező Hlesztakov szájába ad egy idézetet a "Szerencsejátékosok"-ból (N. V. Gogol vígjátéka, amelyben a magát a világ legnagyobb csalójának képzelő főhősről kiderül, hogy még többen tévesztik meg ügyes csalók). Ennek a „posztmodern” érintésnek köszönhetően Hlesztakovban sok minden világossá válik a kezdetektől fogva. Nem egy sárgaszájú csaj áll előttünk, hanem egy megrögzött szélhámos és szerencsejátékos, aki viharos élete során nemcsak megízlelte a mandzsetta jó részét, de börtönben is ülhetett (a bûnözõkre jellemzõ szlengszavak nem feltûnõen, de jól láthatóan beleszőtt Hlesztakov beszédébe az egész előadás során) [8] .
Ustyuzhna városában , a Torgovaya téren a Tartományi Ermitázs projekt keretében egy Khlestakov és a kormányzó szoborcsoportot telepítettek.
