A funkcionális specifikáció a rendszertervezésben és a szoftverfejlesztésben olyan dokumentum , amely leírja a rendszer (funkcionalitás) szükséges jellemzőit. A dokumentáció leírja a rendszer (például szoftverrendszer ) felhasználója számára szükséges bemeneti és kimeneti paramétereket .
A rendszertervezésben a specifikáció olyan dokumentum, amely egyértelműen és pontosan írja le az objektumokra, anyagokra vagy műveletekre vonatkozó alapvető műszaki követelményeket. A specifikációk segítenek kiküszöbölni a párhuzamosságokat és az ellentmondásokat, lehetővé teszik a szükséges tevékenységek és erőforrások pontos értékelését, konszenzusként és referenciadokumentumként szolgálnak a végrehajtott változtatásokhoz, konfigurációs dokumentációt biztosítanak, és lehetővé teszik a nyolc fő rendszermérnöki funkcióval dolgozó személyek közötti interakciót. Pontos képet adnak a probléma megoldásáról, növelik a rendszerfejlesztés hatékonyságát és értékelik az alternatív tervezési utak költségeit. Útmutatóként szolgálnak a tesztelők számára az egyes specifikációk ellenőrzéséhez (minőségi értékeléséhez). [egy]
A funkcionális specifikáció nem határozza meg, hogy egy adott rendszeren belül milyen műveleteket végeznek, és a funkció hogyan valósul meg. Ehelyett figyelembe veszi a külső ágensekkel (pl. a szoftvert használó személyzettel, számítógép-perifériákkal vagy más számítógépekkel) való interakciókat, amelyek „figyelhetnek”, miközben interakcióba lépnek a rendszerrel.
Példa egy tipikus funkcionális specifikációból:
Amikor a felhasználó az OK gombra kattint, a párbeszédpanel bezárul, és a fókusz visszatér a párbeszédpanel megjelenése előtti főablakra.Ez a követelmény a külső ügynök ( felhasználó ) és a szoftverrendszer közötti interakciót írja le . Amikor a felhasználó az OK gomb megnyomásával belép a rendszerbe, a program válaszol (vagy válaszolnia kell) az adott gombot tartalmazó ablak bezárásával.
A specifikáció lehet informális , amely esetben a fejlesztő szemszögéből tervrajznak vagy használati útmutatónak tekinthető, vagy formális , amely esetben matematikai vagy programozási kifejezéseket határoz meg. A gyakorlatban a legtöbb sikeres specifikációt azért írják, hogy megkönnyítsék a már jól megtervezett alkalmazások megértését és finomhangolását, de ha létfontosságú szoftverrendszerekről van szó, ilyen esetekben a specifikációt gondosan elkészítik az alkalmazásfejlesztés megkezdése előtt. A specifikációk a legfontosabbak a külső interfészeknél, amelyeknek stabilnak kell lenniük.
A funkcionális specifikációk különböző célokra hozhatók létre. Az egyik fő cél az, hogy a fejlesztők egy csoportja megállapodjon abban, hogyan nézzen ki a program, mielőtt folytatná a jelentős időt igénylő tevékenységeket ( forráskód írása , tesztelése , majd a program hibakeresése ). Jellemzően a konszenzus azután jön létre, hogy egy vagy több érdekelt fél értékelte a szoftvertermék végrehajtásához szükséges műszaki követelmények költséghatékony megvalósítási módjait.
Ha a fejlesztők egy csoportja konszenzusra jut egy funkcionális specifikáció készségét illetően, akkor azt ebben az esetben „befejezettnek” vagy „aláírtnak” nevezzük. Ezt követően a programozók és tesztelők forráskódot írnak, és a funkcionális specifikációt referenciaként használva tesztelik a programot. A tesztelés során a program akcióit összevetik a specifikációban meghatározott elvárásokkal.
| Szoftverfejlesztés | |
|---|---|
| Folyamat | |
| Magas szintű koncepciók | |
| Útvonalak |
|
Fejlesztési módszertanok | |
| Modellek |
|
| Figyelemre méltó alakok |
|