A pénzügyi konglomerátum olyan pénzügyi piaci szereplő , amelynek üzleti tevékenysége a pénzügyi szolgáltatások öt fő területe közül legalább kettőt lefed:
Egy pénzintézet pénzügyi konglomerátumba való besorolásakor nem az eszközállomány nagysága, hanem a pénzügyi piac különböző területein való jelenléte kell, hogy legyen. A Bank of England a „Nagy komplex pénzügyi intézmények” fogalmát használja a pénzügyi konglomerátumokkal kapcsolatban, és egy vállalat ebbe a kategóriába történő besorolásához módszertant alkalmaz a társaság részesedésének meghatározására a következő pénzügyi szektorokban:
A pénzügyi konglomerátumok aktívan alakulnak a pénzügyi piac minden kulcsfontosságú területén világszerte. A 20. század végétől napjainkig tartó pénzügyi konglomerátumok számának növekedésének oka a pénzügyi reformok, amelyek megszüntették a pénzügyi szektor szegmentálódását, és ösztönözték a pénzügyi vállalatok konglomerátumokba tömörülését. Az ilyen reformok szembetűnő példája az Egyesült Államok Kongresszusa által 1999 végén elfogadott pénzügyi modernizációs törvény (Gramm-Leach-Bliley törvény) . Makrogazdasági szinten a pénzügyi konglomerátumok rövid távon növelik a pénzügyi rendszer hatékonyságát, másrészt a piaci monopolizáció negatív hatását vonják maguk után. A pénzügyi konglomerátumok létrejötte a teljes pénzügyi piacon vagy annak több ágazatában a résztvevők számának csökkenésével jár, ami a pénzügyi szolgáltatások végső fogyasztója számára a kamatlábak emelkedését vonja maga után. Mindezek következtében a verseny hosszú távon mérséklődése kedvét veszi a pénzügyi rendszer hatékonyságának.
A pénzügyi konglomerátumok behatolása a fejlődő országok pénzügyi piacaira egyrészt hozzájárul korai létrejöttükhöz, új technológiák és menedzsment bevezetéséhez, valamint a nemzetközi piaccal való kapcsolatépítéshez. Másrészt a helyi piacra lépve a konglomerátumok kiszorítják onnan a helyi pénzintézeteket, ami a gazdasági szuverenitás elvesztéséhez vezet (ezek közül az országok közül sok már most is kénytelen kizárólag pénzügyi konglomerátumoktól származó pénzügyi szolgáltatásokat igénybe venni). Az egyes országok gazdaságainak bevonása a globális piacba a nemzetgazdasági ciklusok szinkronizálásához vezet a globálissal. Ez stabilizáló hatással van a nemzetgazdaságra és minimalizálja a helyi sokkok negatív hatásait. Másrészt a globális pénzügyi konglomerátumok hozzájárulnak a válságok nemzetközi terjedéséhez, mivel egy ilyen konglomerátum összeomlása válságot hoz minden olyan országra és piacra, ahol jelen van. Röviden: a pénzügyi konglomerátumok csökkentik a nemzeti kockázatokat, és növelik a globális kockázatokat.