| Fang Lijun | |
|---|---|
| Születési dátum | 1963 [1] [2] [3] […] |
| Születési hely |
|
| Ország | |
| Tanulmányok | |
Fang Lijun ( kínai: 方力钧, pinyin : Fāng Lìjūn ; 1963–ma) kortárs kínai cinikus realista művész .
1963 - ban született Handan Cityben , Hebei tartományban . 1989-ben diplomázott a Központi Képzőművészeti Akadémia metsző szakán . Pekingben élt, művészként dolgozott. 2013. augusztus 14-én Fang Lijunt meghívták a Kínai Nemzeti Festészeti Akadémia Kortárs Művészeti Kutatóközpontjának igazgatói posztjára . Fang Lijun, a 89-es kínai szecesszió egyik fő képviselője, ennek az irányzatnak a többi művészével együtt a diskurzus egyedi stílusát - cinikus realizmust - alkotta meg . Az 1988-ban Fang Lijun által létrehozott Kopasz fejek (光头泼皮) alkotássorozat klasszikus szimbólummá vált, amely az abszurd nézetek és humoros hangulatok elterjedését jelzi a kínai társadalomban a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. A szó tág értelmében az akkori emberek humanizmusát és mentalitását jelölték. Talán a modern értelmiség keleten és nyugaton is egyre inkább tiltakozik, mert a modern világ realitásaival szembesülve egyre inkább érezhető a helyzet kilátástalansága.
1980-ban, amikor Fang belépett egy művészeti középiskolába művészetet tanulni, Kína kezdett nyitni a külvilág felé. A kulturális forradalom és a művészet értelmezése és kritikája kezdett megjelenni a közéletben és művészeti körökben. Ez arra késztette Fangot, hogy a kulturális forradalom művészetén kívül a gyermekkorából származó dolgok felé forduljon. Kedvelte a "művelt fiatalok" (知识青年) alkotásait, amelyek a saját művészetszemléletét közvetítették. Fang Lijun látta, hogy a művészet nem biztos, hogy ugyanaz, mint amit felülről tanítanak. Ugyanakkor a képzett fiatalok képviselői a realizmus stílusában végeztek munkákat, amelyek mély benyomást tettek Fang Lijunra. Míg a művészeti középiskolában tanult, a festészetben a realizmus technikájának rabjává vált. Amikor Fan 1985-ben belépett a Központi Képzőművészeti Akadémiára, feltört a kulturális kritika és beszivárogtak a nyugati eszmék. A festői körökben megindult a nyugati kortárs művészet viharos kölcsönzése, az 1985-ös Új Hullám (85美术新潮运动) mozgalom hírnökeként. A New Wave 85 sok más művészéhez hasonlóan Fan sok filozófiai könyvet olvasott, amelyek nem voltak rá nagy hatással, de bemutatták és megalapozták a személyes létezés értékét a kínai társadalomban. Az első köteg olajfestmény elkészítése után Fan azt mondta: „Inkább csalódottak, értelmetlenek, kritizáltak, bizonytalanok lennénk, de soha többé nem fogunk megtéveszteni. Nem szükséges újra felhasználni a régi módszereket, hogy tanítsunk. Minden dogmát száz kérdőjellel találnak, majd elutasítanak, és a szemetesbe dobják. Ebben a kérdésben Fang eltér az előző két művészgenerációtól. Nem hitték el, hogy a konfrontáció révén új értékrendet lehet építeni. Fan azonban a cinikus humor segítségével demonstrálni tudta az élet abszurditását, valamint az öniróniát az önkifejezés egyik eszközeként használhatta. A cinikus humor nemcsak az 1980-as évek végén volt a spirituális önpusztítás egyik formája, hanem a politikai nyomás időszakában is jellemző volt a kínai értelmiségre. Például a Wei Jin -korszak (i.sz. 220-420) magas rangú tisztségviselői öniróniát alkalmaztak a politikai nyomás elleni ellenintézkedésként.
Fang Lijun tipikus élettapasztalattal rendelkezik egy akkori művész számára. 1963-ban született. Gyermekkora a kulturális forradalom csúcspontján járt, ami visszatükröződik emlékezetében is. A gyermekküzdelemben való részvétel volt a gyermekkor fő szórakozása. Egyrészt az akkori gyerekjátékokat felváltotta a politikai tevékenység. Másrészt a társadalmi eredet és az osztályharc volt az ideológia fő formája, a kulturális forradalom frakcióinak harca pedig hatással volt a gyerekekre. Gyerekkorában Fang Lijun meglehetősen gyenge volt, mivel családi állapota miatt gyakran bántalmazták. Az állami ideológia szerint a gazdag családok 1949 előtt rossz hírűek voltak, Fang Lijun nagyapja pedig gazdag ember volt, tehát a Nagy Forradalom osztályellensége és a harc tárgya.
1984 "hatodik nemzeti művészeti kiállítás" 第六届全国美展, Guangzhou
1989 Kínai Kortárs Művészeti Kiállítás 中国现代艺术展 Kínai Szépművészeti Múzeum, Peking
1991 Fang Liujun és Liu Wei 方力钧 刘炜作品展 kiállítása, Peking
1992 "Fang Liujun és Liu Wei kiállítás" 方力钧刘炜作品展, Pekingi Művészeti Múzeum
1995 A boldogság illúziója 幸福幻想 Tokyo Foundation
1998 Perspektíva: Modern kínai 透视:中国新艺术, Asian Public Museum, New York, USA
2002 Image is Power 图像就是力量, He Xiangning Art Gallery, Shenzhen
2009 "Tengeri égbolt" Németország