| Phalloidin | |
|---|---|
| Tábornok | |
| Chem. képlet | C35H48N8O11S _ _ _ _ _ _ _ _ |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Állapot | szilárd |
| Moláris tömeg | 788,87 g/ mol |
| Termikus tulajdonságok | |
| Hőfok | |
| • olvadás | Olvadáspont: 280-282 °C |
| Osztályozás | |
| Reg. CAS szám | 17466-45-4 |
| PubChem | 441542 |
| Reg. EINECS szám | 241-484-5 |
| MOSOLYOK | CC1C(=O)NC2CC3=C(NC4=CC=CC=C34)SCC(C(=O)N5CC(CC5C(=O)N1)O)NC(=O)C(NC(=O)C(NC (=O)C(NC2=O)CC(C)(CO)O)C)C(C)O |
| InChI | InChI=1S/C35H48N8O11S/c1-15-27(47)38-22-10-20-19-7-5-6-8-21(19)41-33(20)55-13-24(34(34) 53)43-12-18(46)9-25(43)31(51)37-15)40-32(52)26(17(3)45)42-28(48)16(2)36- 30(50)23(39-29(22)49)11-35(4,54)14-44/ó5-8,15-18,22-26,41,44-46,54H,9-14H2, 1-4H3,(H,36, 50)(H,37,51)(H,38,47)(H,39,49)(H,40,52)(H,42,48)/t15-, 16-,17-,18-, 22-,23-,24-,25-,26+,35+/m0/s1KPKZJLCSROULON-QKGLWVMZSA-N |
| CHEBI | 8040 |
| ChemSpider | 390223 |
| Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A falloidin egy szerves anyag , egy biciklusos heptapeptid , amely a sápadt vöcsök ( Amanita phalloides ) mérgében található, amely a fallotoxinok csoportjába tartozó toxin . Gyorsan ható toxinokra utal, amelyek főleg a parenchymás szerveket érintik. Az anyag vízben nem oldódik, ellenáll a hőmérsékleti hatásoknak. [egy]
A toxint az 1927-es Nobel-díjas német tudós, Heinrich Wieland kezdte tanulmányozni az 1930-as években . 1937-ben Theodor Linen (Wieland veje és egyben 1964-ben Nobel-díjas) és Wieland fia, Ulrich tisztította és kristályosította ki a falloidint. [2]
Egy élő sejtben folyamatosan zajlik az aktin polimerizációs/depolimerizációs folyamata , amely számos sejtfunkcióhoz szükséges, mint például az összehúzódás és a migráció. A falloidin polimer formájában kötődik a sejt aktinjához, és megakadályozza annak depolimerizációját. A falloidin molekula, amely egy biciklusos heptapeptid, sokkal erősebben kötődik az aktin filamentumokhoz, mint a monomer aktinhoz, mivel beépül a két aktin alegység közötti interfázisokba. [3] Ezenkívül a phalloidin gátolja az F-aktin ATPáz aktivitását. [négy]
A falloidin azon tulajdonságát, hogy specifikusan kötődik az aktin mikrofilamentumokhoz, széles körben használják a sejtbiológiában. Fluoreszcens festékkel jelölt falloidint használnak az aktin mikrofilamentumok megfestésére élő és fixált sejtekben a későbbi mikroszkópos elemzéshez.