Háromtagú összehúzódás

A háromtagú összehúzódás ( angolul Trisyllabic laxing vagy angolul trisyllabic shortening ) egy nyelvi kifejezés az angol nyelvben mindhárom folyamatra , amelyekben a feszült magánhangzók (hosszú magánhangzók vagy diftongusok ) lágyulnak és rövidülnek (vagyis egyhangzókká válnak), amikor a második szótagos szavakban szerepelnek. hangsúlytalan szótag előzi meg.

Ez a jelenség először az óangol nyelv periódusának végén (XI-XII. század) merült fel, és abban nyilvánult meg, hogy a második vagy az azt követő szótagokban két mássalhangzó előtti hosszú magánhangzók időtartama lecsökken;
Később a középangolban ezt a folyamatot továbbfejlesztették, és kiterjesztették minden két vagy több szótagot követő magánhangzóra;
A magánhangzók hangjának változása a közép-angolban folytatódott az újangol nyelven . Ezt a folyamatot részletesen leírja N. Chomsky és M. Halle „Az angol nyelv hangmodellje” [1] jól ismert munkája .

A háromtagú kontrakciós hatás a közép-angolban a nagy magánhangzóváltás (14-15. század) és a magánhangzók kiejtésének egyéb változásai előtt jelent meg. E változások eredményeképpen a háromtagú összehúzódáshoz kapcsolódó magánhangzópárok az újangolban gyakran kevés közös vonást mutatnak egymással, bár eredetileg mindig rokonok voltak. Például a feszített /aʊ/ [ uː]-nek , a lágyított /ʌ/ pedig [u] -nak hangzott .

Egyes esetekben a háromtagú összehúzódási hatás ott lép fel, ahol nem kellene, például a „déli” vs. "déli".

A modern angolban vannak olyan szócsoportok, amelyek rendszerszintű kivételt képeznek a háromtagú összehúzódás folyamata alól (például -ness - éberség, magány stb. végződésű szavak), és külön kivételek - például "elhízás, elhízás " (ejtsd: /oʊˈbiːsɨti / , nem */oʊˈbɛsɨti/ ).

feszült magánhangzó	→	felpuhult magánhangzó	Változás a közép angolban	Példák	Megnevezés a nemzetközi fonetikai ábécében (IPA)
én	→	ɛ	eː → e ɛː → e	ser e ne, ser e nity; imp e de, imp e diment	/sɨˈr iː n, sɨˈr ɛ n.ɨ.ti/ ; /ɪmˈp iː d ɪmˈp ɛ d.ɨ.mənt/
eɪ	→	æ	aː → a	prof a ne, prof a nity; gr a teful, gr a hozzáállás	prɵˈf eɪ n prɵˈf æ n.ɨ.ti/ ; /ˈɡr eɪ t.fəl ˈɡræ t.ɨ.tjuːd /
aɪ	→	ɪ	iː → i	div i ne, div i nity; der i ve, der i vative	/dɨˈv aɪ n dɨˈv ɪ n.ɨ.ti/ ; /dɨˈr aɪ v dɨˈr ɪ v.ə.tɪv/
aʊ	→	ʌ	u → u	prof ou nd, prof u ndity; pron ou nce, pron u nciation	/prɵˈf aʊand prɵˈfʌ n.dɨ.ti / ; /prɵˈn aʊ ns prɵˌn ʌ n.si.ˈeɪ.ʃən/
uː	→	ɒ	o → o	sch oo l, sch o larly	/ˈsk uː l ˈsk ɒ l.ər.li/
oʊ	→	ɒ	ɔː → o	prov o ke, prov o catative; s o le, s o litude	/prɵˈv oʊ k prɵˈv ɒ k.ə.tɪv / ; /ˈs oʊ l ˈs ɒ l.ɨ.tjuːd/

Lásd még

Nagy magánhangzóváltás

Jegyzetek

↑ Chomsky, Noam és Morris Halle (1968). Az angol hangmintája . NY: Harper & Row

Irodalom

Noam Chomsky és Morris Halle (1968). Az angol hangmintája . New York: Harper & Row
Lahiri, Aditi és Paula Fikker (1999). Háromszótagú rövidítés angolul: múlt és jelen. Angol Nyelv és Nyelvészet 3:229-267.

Az angol nyelv története

Hangtörténet

Magánhangzók	Nagy magánhangzóváltás Rövid A Hátsó magánhangzók Magas hátsó magánhangzók Magas első magánhangzók diftongusok Magánhangzóváltások L előtt Magánhangzóváltások R előtt Háromtagú összehúzódás
Mássalhangzók	R a magánhangzók után Lobogtatás Hangosítás L Mássalhangzócsoportok wh frikatívák és affrikátok th Th-alveolarizáció Elöl th angolul R Tüske Th-debuccalization Th-megállás