Triméter

Trimeter ( ógörög τρίμετρον , lat.  trimetrus ), jambikus trimeter - költői méret az ókori költészetben, a kvantitatív metrikák  egyik legfontosabb mérete .

Archilochost tartották feltalálójának , amelyben a jambikus trimetert a recitatív lírai költeményekben használták. A dalszövegekből a jambikus trimeter átkerült a tragédiába és a komédiába, ahol főleg párbeszédekben használták. A latinoknál a trimeter a Kr.e. 3. században jelent meg. időszámításunk előtt e., a görög vígjátékok és tragédiák első fordításaival.

A jambikus triméter három dipodia , három dupla jambikus láb. Mindegyik dipódiumban az első jambikus (U-) helyettesíthető spondee -val (--), de a második nem. És fordítva, a hosszú szótagok (a hatodik kivételével minden lábban) két rövidre cserélhetők (a jambikus - tribrachium , UUU helyett):


A szőlő alatt| a róka, akit éhesnek gyötör... (Phaedrus)

A vígjátékokban ( Plavta , Terence ) és a mesékben ( Phaedra ) sok eltérés található ettől a normától. Mind az öt lábon (és nem csak a páratlanokon) lehet egy sponde [1] , a spondából pedig daktil vagy anapaest alakítható ki . Emiatt sok jambikus trimeterrel írt vers (és mellesleg az jambok más változatai is) nem csak egyszótagúak, de nem is szigorúan metrikusak ( M. L. Gasparov például a „megrendült komédiaversről” beszél):

Aesópus áu|ctor quám matéri|am répperít, Hancégo polí|vi vérsibús| senaris.

Ezópus a mesék témáját vette fel, én pedig

Hatméteres versekkel csiszolva

– Phaedrus (eredeti és fordítás: M. L. Gasparov)

A hat láb hosszúságú iambok esetében, amelyekben a páratlan megállók szabálya nem szabályozott (a dipodia nem érezhető), nem a trimeterről érdemes beszélni, hanem a szenáriumról .

Jegyzetek

  1. ↑ Az utolsó, hatodik láb szótagjainak száma nem fontos.

Irodalom