Az ellenfél lökése egy olyan technika, amelyet alkalmaznak
A kidolgozott lökési technika a fejlődésükhöz megfelelő gyakorlatsorokkal jellemző az olyan típusú birkózásokra, amelyekben az ellenfél versenyterületről való kizárása ( ringout ) a fő vagy az egyik fő módja a párharcban a győzelem elérésének, például a japán szumóbirkózáshoz és néhány nemzeti birkózási stílushoz, valamint a kínai Sanda harcművészethez . Az uralkodó ütéstechnikát alkalmazó harcművészetekben a lökés az egyik módja annak, hogy a közeledő ellenfelet megfelelő távolságra hozzuk ki a helyzetből egy ütős kombinációhoz, például a koreai taekwondo harcművészetben lökések (úgynevezett milgi ). és a push strike ( miro ) engedélyezett akciók, egyes harcművészetekben (például a modern ökölvívásban az 1970-es évek óta) a lökést a szabályok tilthatják. Mindazonáltal, még ha egy adott sportág szabályai vagy egy sportegyesület szabályai tiltott technikának tekintik is a lökést, ez nem akadályozza meg a sportolókat abban, hogy azt a fegyvertárukba vegyék (a kiemelkedő profi ökölvívók közül említhető George Foreman , akinek Dick Sadler menedzser korábban tárgyalt a küzdelmek szervezőivel arról, hogy harcosa ilyen cselekedeteit a ringben a játékvezető nem fogja túl elfogultnak tekinteni.
A szumó birkózásban, ahol a lökéstechnika (úgynevezett osi- zumo, 押し相撲) kifejezetten fejlett, két alapvető lökéstípus létezik, a tolószervtől függően:
Melllökés ( klasszikus birkózás )
Fejlökés ( szabadfogású birkózás )
Kézzel nyomva a testet ( amerikai futball )
Válllökés ( ausztrál futball )
Válllökés ( rögbi hetes )
Válllökés ( strandrögbi )
Kézi lökés az archoz ( rögbi hetes )
küzdősportok | |||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Fegyverek nélkül |
| ||||||||||||||||||||
Fegyverrel |
| ||||||||||||||||||||
A harcok formái |
| ||||||||||||||||||||
Lásd még : Harcművészetek • Kézi küzdelem • Ökölöklök • Önvédelem • Küzdelem |