Lövészdandár , a Munkás és Paraszt Vörös Hadsereg (RKKA) különálló lövészdandárja - a Vörös Hadsereg lövészcsapatainak taktikai alakulata ( kapcsolat , brigád ) , amely 1918-1946 között létezett.
A dokumentumokban használt rövidített valódi név osbr , sbr . Például 32 sbr . Az őrök őrként jelennek meg sbr . A haditengerészeti lövészdandárok rövidítése tengeri dandár [1] .
Kezdetben a Vörös Hadsereg fő harci egysége egy külön különítmény volt, amely önálló gazdasággal rendelkező katonai egység volt. A különítmény élén egy szovjet állt, amely egy katonai vezetőből és két katonai komisszárból állt . Alatta egy kis központból és egy felügyelőségből állt . A tapasztalatok felhalmozásával és a katonai szakértők bevonásával a Vörös Hadsereg soraiban megkezdődött a teljes értékű egységek , alakulatok, alakulatok (dandár, hadosztály , hadtest ), intézmények, intézmények kialakítása.
A Vörös Hadsereg lövészdandárainak többsége 1918-ban kezdte megalakulását. A szovjet időszak orosz fegyveres erőiben 1918 októbere óta a gyalogságot , mint szolgálati ágat puskás csapatoknak (B. cikk) nevezték az RVSR 61. számú, 1918. október 11-i rendelete alapján, minden gyalogság alakulatokat , egységeket és alegységeket puska névre keresztelték.
A polgárháború és az 1918 novemberi oroszországi katonai beavatkozás időszakában a Vörös Hadsereg új tervet dolgozott ki a tábori csapatok fejlesztésére, amely 47 számozott lövészhadosztály felállítását írta elő , amely 116 lövészdandárból és 339 lövészezredből állt. . 1919. február 19-én közölték a Vörös Hadsereg frontjaival a megalakítási tervet , melyben elrendelték, hogy 1919. április 1-ig fejezzék be az átszervezést. 1919. május 15-re ezt a munkát a Vörös Hadsereg frontjai teljesen befejezték. Az sd dandárszervezete három lövészdandárt biztosított, mindegyik sd-ben három ezredet. A dandár nagyobb harci és gazdasági függetlenségének biztosítása érdekében a 220/34-es számú állomány jelentősen megerősítette a dandárkapcsolatot az SD-ben az állomány erejének növelésével.
1921. január 1-jén a Vörös Hadsereg 85 lövészhadosztályból (két-két lövészdandárból) és 39 különálló lövészdandárból állt.
A lövészhadosztályok megalakulásától az 1920-as évek közepéig a harmadik számú katonai lövészdandárok a lövészhadosztályok összetételétől kezdve a Vörös Hadsereg összes ilyen típusú alakulatánál közösek voltak. Például az 1. lövészhadosztályhoz tartozott: 1., 2. és 3. lövészdandár, az 51.: 151., 152. és 153., a 60. lövészhadosztályhoz pedig: 178 1., 179. és 180. lövészdandár [2] . Mindazonáltal, mind a hadosztály alakulataiban, mind a Köztársasági Fegyveres Erők skáláján a lövészdandárok számozását gyakran a következőképpen tüntették fel: az ilyen vagy ilyen lövészhadosztály 1., 2. vagy 3. lövészdandárja.
A Vörös Hadseregben 1922 januárjában létezett St. Puskás hadosztályokban és külön lövészdandárokban, amelyeket az 1921. július 5-én jóváhagyott állam szerint tartottak.
A lövészhadosztályokhoz nem tartozó különálló lövészdandárokat főként a 220/34. sz. államok szerint alakították ki, egyeseket pedig az általuk végrehajtott harci feladatok sajátosságaiból adódóan átmeneti állapotban, tüzérségi, harci alakulatokkal erősítették meg. támogatás, és így tovább.
A Vörös Hadsereg lövészcsapataiban az SD dandárszervezete 1922-ig létezett, ezt követően az összes különálló dandárt és lövészhadosztályt az irányítástól a puskáshadosztályok egyetlen állományába, három lövészezredbe vonták be a rendeletnek megfelelően. az 1922. július 10-én kelt RVSR 1647/323. A brigádot, mint önálló egységet, megszüntették. A Vörös Hadsereg legmagasabb katonai egysége egy két-három lövészhadosztályból álló hadtest volt.
Később, a Nagy Honvédő Háború idején a Szovjetunió fegyveres erőinek parancsnoksága azzal a feladattal szembesült, hogy gyorsan telítse a frontokat csapatokkal és erőkkel, mivel a szabványos puskahadosztály kialakítása hosszabb folyamat volt, valamint az ebből adódó nehézségek. a hadosztályok emberi erőforrásainak, fegyvereinek és katonai felszereléseinek hiánya miatt. Ezért a Vörös Hadsereg parancsnoksága úgy döntött, hogy megkezdi a front igényeinek megfelelő lövészdandárok létrehozását. Alakításukat 1941 őszén kezdték [3] , és ennek végére 159 [4] harci egység alakult ki. Ugyanakkor a Vörös Hadseregben egy külön lövészdandár három különböző törzse működött 4356-6000 fős létszámmal. 1942 áprilisában az Unió Honvédelmi Népbiztossága egy különálló lövészdandár új állományát vezette be parancsnoksággal, négy lövészzászlóaljat, egy géppisztolyos zászlóaljat, egy tüzér zászlóaljat és egy páncéltörő puska századot. Az aknavetős zászlóalj ütegeit szétosztották a lövészzászlóaljak között. A hadszíntér északi szektoraiban végzett hadműveletekhez az igazgatóság részeként külön sídandárokat, öt sípuskás zászlóaljat, egy aknavető zászlóaljat és egy páncéltörő puska századot alakítottak [5] .
Nem volt egyértelmű számozás. Néhány dandárnak azonos katonai létszáma volt, például négy 2. lövészdandár volt: a Leningrádi Front (LF) 2. lövészdandárja , a 2. könnyűpuskás dandár, a moszkvai munkások 2. lövészdandárja , a 2. lövészdandár a 32. hadsereg (32 A) ). A számozásban is voltak hiányosságok. A hegyi puska, a haditengerészeti puska és a hagyományos puska általában folyamatos számozással rendelkezett [6] [1] .
A háború alatt a legtöbb alakulat a lövészhadosztályok megalakítására került, így 1943 folyamán az SD 1942 decemberében elfogadott állománya szerint 83 új lövészhadosztály alakult, elsősorban az egyes lövészdandárok átszervezése miatt. A haditengerészeti lövészdandárok jelentős része a hagyományos lövészdandárok átszervezésével jött létre [1] .
A lövészhadosztály lövészdandár vezetésébe tartozott: a főhadiszállás a parancsnoki csapattal, az ellátó osztály, az egészségügyi és állategészségügyi egység, a gazdasági csoport és a konvoj. A puskás dandár kapott: puska- és géppuskaparkot, dandármérnököt, külön mérnök századot, külön hírközlési társaságot, öltöző különítményt, élelmiszer- és katonai-egészségügyi szállítást, terepraktárt.
A lövészdandár részét képező három lövészezred mindegyikében három lövészzászlóalj, ezredcsapatok: géppuska, kommunikációs, szapper, aknavető, lovas felderítő, gáz, parancsnoki, gazdasági, valamint ezrediskola, öltöző különítmény, állatorvosi központ. A lövészezred létszáma 3687 főre nőtt. 1922-ben változások történtek a Vörös Hadsereg lövészcsapatainak szervezeti felépítésében. A brigádot, mint önálló egységet, megszüntették. A Vörös Hadsereg legmagasabb katonai alakulata a lövészhadtest volt, amely két-három lövészhadosztályból állt.
A dandár egy megerősített lövészezred volt. Itt kapott helyet az adminisztráció, három lövészzászlóalj, egy-két tüzérzászlóalj, egy aknavető-zászlóalj, egy géppisztolyos század és támogató egységek. Egy külön lövészdandár létszáma 5000 fő volt.
A GOKO 1942. július 29-i 2124ss számú határozatával a különálló lövészdandár létszámát 5000 főről 6000 főre emelték, a létszámtáblázaton a következő változtatások történtek [7] :
A haditengerészeti lövészdandárok alakulatai kissé eltérő összetételűek voltak [6] . Minden különálló haditengerészeti lövészdandárhoz tartozott egy parancsnokság, három különálló lövészzászlóalj (egyenként 715 fő), egy külön tüzér zászlóalj (nyolc 76 mm-es löveg), egy külön páncéltörő tüzér zászlóalj (12 db 57 mm-es löveg), egy külön aknavető zászlóalj (16 db 82 mm-es kaliberű aknavető és 8 db 120 mm-es aknavető), külön géppuskás század, felderítő század, páncéltörő puska század, légvédelmi szakasz, külön kommunikációs zászlóalj, szapperszázad, autósszázad valamint egy egészségügyi és egészségügyi cég. Összesen egy külön tengerészgyalogos dandárban 4334 ember, 149 könnyű és nehéz géppuska, 612 PPSh géppuska, 48 páncéltörő puska, 178 jármű és 818 ló állt.
| A Vörös Hadsereg lövészdandárjai a Nagy Honvédő Háború alatt | |||
|---|---|---|---|
| Lövés |
| ||
| Tengerészeti puskák | |||
| Egyéb | |||