| szogd örvénylő tánc huxuan wu , kínai 胡旋舞 | |
|---|---|
| 6. századi lombik, amely egy szogd örvénylő tánc előadóját ábrázolja | |
| Irány | népi |
| eredet | szogdián |
| Az előfordulás ideje és helye | Sogdiana |
| összefüggő | |
| dunhuang tánc , huteng | |
| Lásd még | |
| Mevlevi | |
A szogd örvénylő tánc (kínai huxuan wu , kínai 胡旋舞) egy szogd tánc volt, amelyet a Kr.u. első évezred első felében vezettek be Kínába. A kínaiak utánozták ezt a táncot, és rendkívül népszerűvé vált Kínában, ahol később az udvarban is előadták.
A szogd tánc és más hasonló importtáncok rendkívül népszerűek voltak Kínában a Tang-dinasztia idején , különösen Chang'an és Luoyang környékén [3] [4] .
A különféle táncokat előadó szogd kereskedő-táncosok [5] különösen erről a táncról váltak híressé, és nagyon híresek voltak Kínában [6] . A szogd táncban egy fiatal nő forgott egy körben [3] . A szogd tánc rendkívül népszerűvé vált Kínában. A kínai udvarban és magában Kínában is előadták. A Tang-dinasztia korából származó források szerint az udvarban végezték. A táncot az udvarban különösen Xuanzong Tang császár és kedvenc ágyasa , Yang Guifei [7] adta elő .
A szogd táncot a kínai szogdok temetkezési művészete ábrázolta [5] . Ezenkívül a kínai őslakosok számos sírján ábrázolták, ami ismét tanúskodik Kínában való népszerűségéről [7] .
Iráni, szogd és török színészek nagyban hozzájárultak Kína koreográfiai kultúrájához. Az összes művész közül a legnépszerűbb táncosok a fiúk és a lányok voltak [8] .
A VIII. században az ál-egzotika átadta helyét az igazán idegennek, az akkori népszerű kínai zene hangzásában a közép-ázsiai városállamok zenéjéhez hasonlított. Így a híres "Szivárvány ing, tollak köntös" című dala, amely mindig a Xuanzong-ra fog emlékeztetni (állítólag ez a királyi zeneszerető harmincezer zenészt tartott fenn), valójában csak a közép-ázsiai "Brahman" dal feldolgozása volt. .
Így Kucha , Khojo és Kashgar , Bukhara és Szamarkand , India és Korea zenei hagyományai hivatalos védnökség alatt egyesültek a kínai zenei hagyományokkal. Kuchi zenéje volt a legnagyobb hatással (a többi szerindia várossal összehasonlítva) a Tang zenei kultúrára. Ezek közül a hangszerek közül a legfontosabb egy négyhúros, ívelt nyakú lant volt, melynek technikai lehetőségeit és hangolását huszonnyolc népszerű tang-zene és az ezekre felszálló dallamtípusra tervezték. A Kucsi zenéjében is fontos helyet elfoglaló oboa és fuvola ezért Kínában is elterjedt. A Kuchin hangszerek közül a legkedveltebb azonban egy lakkozott valukh skin dob volt, izgalmas ritmusokkal és egzotikus, romlott szanszkrit nyelvű dalokkal, amelyeket ennek kíséretében adtak elő.
Az általunk ismert pantomimok között szerepelt például a "Bort iszik barbár", amely egy részeg "barbár" vezetőt mutatott be; "Bhairava szétzúzza a harci formációt" - Shiva isten bravúrja az ő félelmetes formájában; "Zene a labdaütéshez" - a pólójáték dramatizálása. Eredeti előadásában azonban a legmulatságosabbnak a „Vízet hintök a hidegért könyörgő barbárra” kellett volna, egy téli napfordulós táncot, amelyet meztelen kínai és külföldi fiatalok adnak elő, fantasztikus maszkban ugrálva a dobok, lantok hangos hangjaira. és hárfák és jeges víz öntése egy barátra, barátra, és egyúttal azok, akik véletlenül a közelben voltak. Ez a huncut látvány olyan elítélést váltott ki a tekintélyes alattvalókban, hogy Xuanzong már 714-ben kénytelen volt elrendelni a megszüntetését.
Gaozong például elrendelte egy bizonyos indián kiutasítását kínai földről, aki az önkibelezés és a végtagok levágásának demonstrációival bűvölte el a közvéleményt, és elrendelte, hogy egyik testvérét se küldjék bíróság elé e határokon túlról.
Habár Kína ősidők óta ismeri az árnyszínházat, amelyben pergamenbábok léptek fel, úgy tartják, hogy a bábbábok először a 7. században érkeztek Chang'anba Turkesztánból.
Egy buharai színész , egy szamarkandi fuvolaművész , egy khotani oboás , egy taskenti táncos , egy kucsai dalszerző – mindannyian biztosak lehettek abban, hogy a Távol-Keleten találnak alkalmazást.
Egy kiváló 8. századi kínai lantosról olvashatunk, akihez a csodáló hallgató, észrevéve interpretációinak idegenszerűségét, a kérdéshez fordult: „Ez nem a Kuchin-mód?” Mire a hízelgő zenész így válaszolt: "A mentorom valóban egy kuchai ember volt." Az egyik ilyen híres mester a kucsini Bo Ming-da volt (bár nem tudni, hogy kényszerű vagy szabad ember volt-e). Ő komponálta a "Spring Oriole Trill" című, Kucsi dallamaival élénk színű, népszerű balettet, amelyet Yuan Zhen versében énekeltek, és Japánban ma is színpadra állítanak.
A "nyugati galopp táncot" általában taskenti fiúk adták elő, iráni stílusú blúzba és magas, hegyes, gyöngyökkel díszített kalapba öltözve. Hosszú szárnyak övezik őket , amelyek végei szabadon csapkodtak, amikor a táncosok a földre kuporodva forogtak és ugráltak lantok és keresztfuvolák gyors kíséretében. A „ Csacha táncát ” (Tashkent) két fiatal lány adta elő gázköpenyben , többszínű hímzéssel díszítve, ezüst övvel. Szűk ujjú inget és hegyes kalapot viseltek arany csengettyűkkel, lábukon piros brokát cipő. A lányok két mesterséges lótusz szirmából álltak a nyilvánosság elé, és dobszóra táncoltak. Erotikus tánc volt: a lányok a közönségre pillantottak, és az előadás végeztével leengedték az ingüket, hogy látszódjanak a csupasz válluk. A legkedveltebb a távoli nyugat fiatal táncosai közül a "Whirlwind Maidens from the West" volt. Ezek közül sokat ajándékba küldtek Kumed, Kesh, Maimurg és különösen Szamarkand uralkodói Xuanzong uralkodása alatt, azaz a 8. század első felében. Ezek a szogd lányok skarlátvörös ruhába, brokát ujjú ruhába, zöld damaszt háremnadrágba és piros velúr csizmába öltözve ugráltak, ugráltak és forogtak a táncparketten körbeguruló labdákon állva, a gazdag és nemes nézők telített szívének csodálatára. Xuanzong nagyon szerette ezt a táncot, és Lady Yangot és Rokshant kiképezték ennek előadására. Néhányan pedig katasztrofális erkölcsi hanyatlást tapasztaltak az örvénylő női dervisek iránti szenvedélyben [9] .