Schiavonesca

Schiavonesca ( olaszul:  Schiavonesca )
Típusú barom kard
Szerviztörténet
Éves működés XIV-XV században
Szolgálatban Délkelet-Európa , Velencei Köztársaság
Jellemzők
Hossz, mm ~1200
Penge hossza, mm ~1000
Penge típusa egyenes, kétélű
Markolat típus nyisd ki
Felső típus Z
Fogantyú típusa két kézre
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Schiavonesca , teljesen olasz.  Spada schiavonesca  - "szláv kard" - általában másfél kezű kardfajta , amely Délkelet-Európában jelent meg a 14. században. Később a velenceiek kölcsönözték, a 17-18. századi schiavon alapjául szolgált . Sok hasonló kardot őriztek meg Velencében.

Leírás

A schiavonesque jellegzetessége volt a latin S-alakú védőburkolat ( Oakeshott stílus 12 ), amelynek ívelt végei állítólag lehetővé tették az ellenfél pengéjének megragadását és félrevételét vagy kitépését a kezéből. Ez a technika feltehetően a törökökkel való összecsapások tapasztalataiból született meg ívelt szablyáikkal. Legalább néhány schiavonesque pengeforma, mint amilyen az Ontariói Királyi Múzeumban található , Oakeshott XIIIa típusának felel meg [1] . A markolat általában négyzet alakú, felül három kiemelkedéssel és mindkét oldalán egy kerek kiemelkedéssel (Oakeshott szerint Z típus).

A legrégebbi szkiavoneszkek a 14. század végéről származnak, Szerbiából származnak, de Bizáncban és Magyarországon is ismertek hasonló pengék , így a schiavonesk pontos eredete nem tisztázott. A 15. században megjelentek Velencében a Schiavonescók albán , görög és szláv zsoldosokkal együtt (mindegyiküket a dalmaták szó egyesítette), különösen a dózse gárdájával felfegyverkezve . Aztán megkapják az olasz nevüket.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Oakeshott, 1994 , p. 54: „A harmadik egy XIIIa típusú nagy kard a torontói Royal Ontario Múzeumban; 1427-re datált. Bár a XIIIa típus klasszikus arányaival rendelkezik, markolatának olyan formája van, amellyel még találkozni fogunk a 15. századi kardokkal kapcsolatban. A markolat lapos és téglalap alakú, a kereszt pedig hosszú, karcsú, végei vízszintesen íveltek lapos S alakra. A pengének három fullerje van, és egyáltalán nem szélesedik ki a markolatnál. Az egész kard valójában rendkívül csúnya, de rendkívül érdekes, mivel a XIIIa típus késői példája. A markolat egy olyan fajta, amely a 14. század végén vált népszerűvé, erre nagyon sok példát találtak Magyarországon és még inkább velencei területen; szó szerint több száz van belőlük a velencei Arzenálban. Lehet, hogy ez a XIIIa típus késői példája, de semmiképpen sem a legújabb."

Irodalom

Linkek