Seferiadis, Stylianos

Stylianos Seferiadis ( görögül: Στυλιανός Σεφεριάδης ; 1873 , Szmyrna  – 1951 , Párizs ) görög jogász, diplomata és költő, az Athéni Tudományos Akadémia tagja . A diplomata, költő és Nobel-díjas Georgios Seferis apja .

Életrajz

Seferiadis az oszmán Szmirnában született 1873-ban. Ebben az időszakban a város megőrizte görög őslakosságát. Seferiadis jogot tanult Aix-en-Provence-ban , Franciaországban . 1897 elején Párizsban megkapta a jogtudomány doktori címét . Már fiatalon érdeklődni kezdett a költészet iránt. 1902 - ben versgyűjteményéért Panion-díjat kapott, amelyet éppen a görögországi Szmirnában alapítottak. D. Fotiadis görög történész, aki szintén jón származású , azt írja, hogy élete hátralévő részében emlékezett Seferiadis „Fiókomból” című versgyűjteményének kifejezésére, ahol a költő leírta a villámlást [ 2] : A-85 :

Egy évvel később megírta az I'm Going Crazy in Love című színpadi darabot . 1907 - ben Szophoklész Oidipusz, a zsarnok című művét írta át népnyelvre ( Dimotica ). Seferiadisnak ez a kihívása, „hogy újrateremtsük Szophoklész ősi szövegét a köznyelvben, sok prominens szmirnai polgárt megdöbbentett, amikor 3 évvel később színpadra állították: „A reakció a lázadás határán volt” [3] . 1924-ben Stefanos Myrtas álnéven DimoticsbanGörögországiByronLordmegjelentette1912-ben, a balkáni háborúk előestéjén . Themistokles Sofoulis lázadást szított a közeli Szamosz szigetén , amely bár névlegesen az Oszmán Birodalom része , félautonóm státusszal, európai hatalmak garanciáival. Sofoulis forradalma tengeri blokádot idézett elő a szigeten, amit Anglia és Franciaország vállalt magára. Seferiadis részt vett az eseményekben, Franciaország konzuljaként Szmirna Anglia , Franciaország és Oroszország főkonzuljainak 1912. október 8- án a szamoszi parlamentben [6] tartott találkozóján .

A görög királyságban

1913 - ban Seferiadis Athénban telepedett le . 1919 - ben az Athéni Egyetem Jogi Karának nemzetközi jog oktatójává választották , 1920 - ban pedig professzora lett. Mint a legtöbb kisázsiai görög, Seferiadis is Eleftherios Venizelos támogatója volt . Seferiadis a Külügyminisztérium jogi tanácsadója és Venizelos miniszterelnök lett , egy különleges bizottság tagja, amely a macedón főváros, Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem újonnan létrehozott jogi karának professzorait és tanárait hagyta jóvá . 1919-ben az antant mandátuma alatt Görögország elfoglalta szülőföldjét, Szmirnát . Ezt követően az 1920 -as Sevres-i békeszerződés biztosította Görögország számára a térség irányítását, kilátásba helyezve, hogy 5 év múlva, népszavazáson döntik el a régió sorsát [7] :16 . Az itt kialakult csaták a kemalistákkal háborús jelleget öltöttek , amelyet a görög hadsereg egyedül volt kénytelen megvívni. A szövetségesek közül Olaszország kezdettől fogva támogatta a kemalistákat, a problémáit megoldó Franciaország is támogatni kezdte őket. A görög hadsereg szilárdan tartotta pozícióit. A geopolitikai helyzet gyökeresen megváltozott, és végzetessé vált a kisázsiai görög lakosság számára az 1920. novemberi görögországi parlamenti választások után. A „hazahozzuk srácainkat” szlogen alatt, és a muszlim lakosság akkoriban jelentős támogatását megkapva a monarchista „Néppárt” nyerte meg a választásokat. A germanofil Konstantin Görögországba való visszatérése felszabadította a szövetségeseket Görögországgal szembeni kötelezettségeik alól. Winston Churchill "Aftermath" című művében (387-388. o.) ezt írta: "Konstantin visszatérése megszakított minden szövetségesi kapcsolatot Görögországgal, és megsemmisített minden kötelezettséget, kivéve a jogiakat. Venizelosszal sok kötelezettséget vállaltunk . De Konstantinnal nem. Valóban, amikor elmúlt az első meglepetés, a vezető körökben megkönnyebbülés vált nyilvánvalóvá. Nem volt többé szükség a törökellenes politika követésére” [7] :30 .

1921- ben, a monarchista kormány hatalomba való visszatérésével Seferiadist politikai okokból eltávolították posztjáról, mint Venizelos támogatója.

A monarchisták uralma a hadsereg vereségével és Ionia bennszülött lakosságának lemészárlásával és kiűzésével ért véget . Douglas Dakin modern angol történész a kormányt, de nem a görög hadsereget hibáztatja a háború kimeneteléért, és úgy véli, hogy a kialakult kedvezőtlen körülmények között is „akárcsak Waterloonál, a végeredmény akár erre, akár a másikra fordulhat” [ 8] : 357 [8] :357 .

Seferiadis 1923 -ban tért vissza egyetemi posztjára . A jogi kar dékánja ( 1927-1928 , 1937-1938 ) , rektorhelyettes ( 1934-1935 ) és rektor ( 1933-1934 ) . Seferiadis 1938 -ban vonult nyugdíjba az egyetemről címzetes tanári címmel. 1933 - ban az Athéni Tudományos Akadémia nemzetközi jogi tanszékének állandó tagjává választották [9].

Tagja volt Görögország Államtanácsának is [10] Görögországot képviselte a Népszövetségben [2] :A-84 .

Seferiadis 1951. augusztus 6-án Párizsban halt meg az utóbbiban egy sor hasonló agyvérzés után. A francia főváros Ezanville (Val-d'Oise) külvárosában temették el [11] .

Család

Első házasságában Seferiadis Despina Tenekidivel volt feleségül, és három gyermeke született vele: a leendő diplomata, költő és Nobel-díjas Georgios Seferis , a leendő költő, Angelos Seferiadis, valamint Ioannu Tsatsu lánya, a leendő író és felesége. akadémikus és Görögország elnöke, Konstantin Tsatsos . Második házasságában egy francia Teresa Lefort-t vette feleségül [12] .

Linkek

1. ↑ Στέλιος Σεφεριάδης // https://catalogue.nlg.gr/Authority/Record?id=au.28989
2. ↑ 1 2 Δημήτρης Φωτιάδης, Ενθυμήματα, εκδ. Κέδρος 1981
3. ↑ Ρόντρικ Μπήτον, Γιώργος Σεφέρης. Περιμένοντας τον άγγελο. , μετάφραση: Δημήτρης Δασκαλόπουλος, εκδ. Ωκεανίδα, Αθήνα 2003, σελ.37
4. ↑ Εθνικό Κέντρο Βιβλίου / Αρχείο Λογοτεχνικών Περικών Περιοον Letöltve: 2014. szeptember 26. Az eredetiből archiválva : 2016. november 9.. (határozatlan)
5. ↑ πληροφορίες για τον σεφεριάδη  (hozzáférhetetlen link) , απο την επίσημη ιστοσελίδα τουσείου του πανεπιστοουθθθηθηθúze
6. ↑ Ρόντρικ Μπήτον, ο.π., σελ. 50-51
7. ↑ 1 2 _
8. ↑ 1 2 Douglas Dakin, Görögország egyesítése 1770-1923, ISBN 960-250-150-2
9. ↑ Μέλη της ακαδημίας Αθηνών Archiválva : 2015. április 7. , από την επίσημη ιστοσελίδα της Aκαδημίας
10. ↑ Αφιέρωμα Ιωάννας Τσάτσου Archiválva : 2012. április 30. a Wayback Machine -nél
11. ↑ Ρόντρικ Μπήτον, οπ.π. σελ. 440
12. ↑ Ρόντρικ Μπήτον, ο.π., σελ.261

Genealógia és nekropolisz	WikiTree
Bibliográfiai katalógusokban CiNii : DA1034250X GND : 1153034298 ISNI : 0000 0000 8241 7571 , 0000 0000 3242 1089 J9U : 987007347270505171 , 987007315083605171 LCCN : n88071862 , n80053364 NLG : 28989 NTA : 07291761X SUDOC : 082774390 VIAF : 58162087 , 263146998422818940381 , 6229974 WorldCat VIAF : 58162087 , 263146998422818940381 , 6229974