| Helyreállító rendelet | |
|---|---|
| Létrehozva | 1629. március 6 |
| Szerző | Ferdinánd II |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
| Harmincéves háború | |
|---|---|
|
cseh korszak
dán korszak svéd korszak Francia-svéd korszak
Szerződések és dokumentumok | |
A restitúciós rendelet ( németül: Restitutionsedikt ) vagy a restitúciós rendelet II. Habsburg Ferdinánd szent-római császár 1629. március 6-án kiadott rendelete . Kísérlet volt az 1555 -ös augsburgi béke vallási és területi intézményeinek helyreállítására . A katolikus felfogás szerint az augsburgi békeszerződésben foglalt Reservatum ecclesiasticum záradéka ezentúl megtiltotta a katolikus földek szekularizációját (1555 után a katolikus földek nem kerülhettek protestáns uralom alá). A birodalmi hatalom évtizedekig tartó gyengesége miatt azonban a „szellemi záradék” nem működött. Ez a tekintély hiánya és a föld viszonylagos értéke több fejedelem földjének szekularizálódásához vezetett.
A „Restitúciós Rendelet” kísérlet volt arra, hogy a fenntartást olyan „eseményekre” alkalmazzák, amelyek már 1555 után következtek be. A már szekularizált brémai és magdeburgi érsekséget , tizenkét egyházmegyét és több mint 100 vallási házat támadás érte. A rendelet a hatalom és a tulajdon tömeges átruházásához vezetett a protestánsoktól a katolikusokhoz. Ennek eredményeként protestánsok ezrei menekültek el vallástársaik által ellenőrzött területekre.
A rendeletnek Németország északkeleti részén volt a legnagyobb hatása , pontosan ott, ahol Ferdinánd erői gyengébbek voltak. Ferdinánd birodalmi adminisztrátorokat nevezett ki a szekularizált államokba és városokba azáltal, hogy visszaállította a birodalmi hatalmat egy olyan területen, amely csaknem száz éve volt mentes a birodalmi kormányzástól. Ferdinánd cselekedeteit nem fogadták jól a helyi fejedelmek. Ez egy olyan lépés volt, amely megriasztotta Franciaországot .
A német fejedelmek nem voltak abban a helyzetben, hogy megakadályozzák ezt a helyzetet. Látták, hogy a koalíció tönkremegy. Albrecht von Wallenstein 134 000 fős hadsereget vezetett a birodalmi hatalom érvényesítésére.
Ironikus módon Wallenstein nem értett egyet a rendelettel, mivel az egy régióra vonatkozott, amelyet sajátjának tartott, de engedelmeskedett a császárnak. Kijelentette, hogy „a választófejedelemségre tanítani fogja . A császártól kell függniük, nem pedig a császár tőlük." A hercegek válasza az volt, hogy a bajor Maximilian körül gyülekeztek , hogy kényszerítsék Ferdinándot Wallenstein elbocsátására. 1630-ban kapták meg a lehetőséget, amikor Ferdinánd konferenciát hívott össze a választófejedelmekkel Regensburgban , mert azt akarta, hogy fiát, Ferdinándot is megválasztsák Szent-római császárrá . Ironikus módon egy ilyen hatalommal rendelkező embernek a törvény szerint a népszavazatokra kellett támaszkodnia dinasztiája folytatásához. Ferdinánd abban is reménykedett, hogy ráveheti a választókat az európai háborúban való aktívabb részvétel jóváhagyására .
I. Johann György szász és brandenburgi választófejedelem , valamint Georg Wilhelm (protestánsként) a restitúciós rendelet elleni tiltakozásul tartózkodott a részvételtől. A jelenlévő választópolgárok rájöttek, hogy a háborúkban való részvételükkel nagyon keveset nyerhetnek. Ennek ellenére Maximilian Ferdinand Wallenstein lemondását is kérte.
A választók bizalmának megszerzése érdekében Ferdinánd 1630 augusztusában elbocsátotta Wallensteint. Európa legfélelmetesebb hadvezérének szabadon bocsátása nagy győzelem volt a választók számára, Regensburgot pedig Ferdinánd vereségének tekintik.
Mindez súlyos következményekkel járt. 1630 júliusában Gustav Adolf 4000 fős seregével Pomerániában szállt partra . Senki sem tudott a szándékukról, de Wallenstein nélkül Ferdinándnak ismét Maximilian pfalzi választófejedelem és Tilly tábornagy segítségét kellett igénybe vennie .