Rath-Weg, István
| Rath-Veg István | |
|---|---|
| lógott. Rath-Vegh István | |
| Születési dátum | 1870. november 23. [1] |
| Születési hely |
|
| Halál dátuma | 1959. december 18. [1] (89 éves) |
| A halál helye | |
| Állampolgárság (állampolgárság) | |
| Foglalkozása | kultúrtörténész , költő szószóló , jogvédő |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Rath-Veg István ( magyar Ráth-Végh István ; 1870 . november 23. Budapest - 1959 . december 18. uo. ) - magyar jogász és író, kultúrtörténész. Leginkább érdekességgyűjteményeiről ismert ("Az emberi butaság története" és mások).
A Rat-Vega egyéb munkái között szerepel a Mentelli sorsát leíró "A párizsi magyar Diogenész" című történet .
Család
István Karoy (Karol) Rata családjában születettés Gisella Weg. Karol Rath atya iparszervező, politikus és királyi tanácsadó volt.
Apa testvérei voltak:
- Rath, több - könyvkereskedő és kiadó, az 1848-as magyar forradalom résztvevője .
- Rath, George - jogász, jogtörténeti könyvek szerzője, valamint ismert műgyűjtő, akinek gyűjteménye ma múzeumként működik egykori otthonában ( Rath György Múzeum), művészettörténeti könyvek szerzője.
Anyai ágon István a Veg család leszármazottja volt. Mivel a Veg család férfiága megszakadt, I. Ferenc József osztrák-magyar császár 1909-ben megadta Istvánnak a nemesi Veg család utódlási jogát, ezzel összefüggésben István vezetékneve kettős - Patkány-Veg - lett.
1927. július 23-án Budapesten (IV. kerületben) István feleségül vette Maria Cipernovszkaja hegedűművészt és zenetanárt . 1970-ben, az író századik évfordulóján könyvet adott ki róla Férjem története címmel .
Életrajz
Nagybátyjához hasonlóan István is jogi diplomát szerzett és ügyvéd lett. Diplomáját a Budapesti Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte, és doktori fokozatot szerzett. Felvették a Budapesti Bírói Kollégium tagjává. 1913-ban fiatalkorúak bírója lett, 1921-től 1934-ig ügyvédként dolgozott és büntetőügyekre specializálódott, de egyébként egész életét különféle érdekességek, érdekességek gyűjtésének szentelte.
Dolgozott a Vesztnik Zakonov magyar jogi folyóiratban. A tudomány népszerűsítésére létrehozott Uránia Magyar Tudományos Társaság állandó tagja . Valószínűleg Grechak Károly segítségével vagy szerkesztésévelösszeállítást jelentetett meg a Codex Hungaricus .
Összeállított jogi szövegekből kiindulva élete utolsó évtizedeiben író lett. Kiadott, szatirikus-humoros hangvételű kultúrtörténeti könyvei a nagyközönség körében népszerűvé váltak. Novellákkal kezdve, később regényeket írt.
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Bibliothèque nationale de France azonosító BNF (fr.) : Nyílt adatplatform – 2011.
- ↑ PIM jogosultság
- ↑ PIM azonosító
Linkek
 |
| |||
|---|---|---|---|---|