| Merényletkísérlet Pont-sur-Seine-nél | |
|---|---|
| Hely | |
| Koordináták | 48°30′40″ s. SH. 3°36′47″ K e. |
Kísérlet Pont-sur-Seine- nél ( fr. Attentat de Pont-sur-Seine ) – a francia köztársasági elnök , Charles de Gaulle tábornok meggyilkolására tett kísérlet az OAS egy csoportja által 1961. szeptember 8-án Pont kommunában. -sur-Seine , Aube megye . Miközben az elnöki limuzin, amelyet Francis Marou sofőr vezetett, áthaladt a kommunán, robbanószerkezet lépett működésbe, és az autót fejjel lefelé dobta. A robbanóanyag átnedvesedett, emiatt csökkent a robbanás ereje, a készülék egy része pedig nem működött. A merénylet következtében senki sem sérült meg. Az egy évvel később Troyesben megtörtént, széles nyilvánosságot kapott merénylet szervezői a bíróság előtt álltak.
Ma már úgy tartják, hogy a merénylet főszervezője a "Hermain" álnéven beszélő Jean-Marie Bastien-Thiry volt, aki később megszervezte a Petit-Clamart-i merényletet [1] [2] .
A merénylet idején Charles de Gaulle már három éve volt a köztársaság elnöke. 1954-ben Algériában kitört a szabadságharc, a francia hadsereg szembeszállt az FLN és az MNA fegyvereseivel. A sikertelen "tábornokok puccsa" után de Gaulle nyíltan felszólalt a francia Algéria és támogatói ellen. A két francia politikai mozgalom, az OAS és a FAF (Francia Algériai Front) az algériaiak, majd Algéria függetlensége és a francia táborból való kivonulása ellen harcolt.
1961. szeptember 8-án Charles de Gaulle és felesége, Yvonne elhagyta Párizst Colombey-les-Deux-Eglises-be, Nogent-sur-Seine-en és Pont-sur-Seine-n keresztül. Francis Maru az elnöki limuzint (Citroen DS) vezette, egy ötfős autócsoport élén. A csoport 110 km/h sebességgel haladt. De Gaulle adjutánsa, Tessier ezredes is az elnöki autóban ült.
21 óra 35 perckor az elnöki konvoj utolért egy homokkupacot, ekkor erős robbanás következett. A robbanószerkezet 40 kg plasztidból és nitrocellulózból, valamint egy 20 literes kanna olajból, benzinből és szappanpehelyből állt. Armand Belvisi, a merénylet egyik szervezője szerint, akit később hat év börtönre ítéltek, a robbanás az út másik oldalára sodorta az elnöki Citroent. A gyúlékony folyadék azonnal fellobbant, "lángfalat" képezve az autópályán. Az adjutáns emlékeztetett arra, hogy a lángok "a fák tetejére emelkedtek, és beborították az egész utat". Francis Marou az esetleges ágyúzástól tartva a végletekig növelte a sebességét. A merénylet helyszínétől alig néhány kilométerre állt meg, így az elnök és felesége átültek egy másik autóba, és folytatták útjukat Colombey-les-Deux-Eglises felé.
A következő órákban a merénylet hat résztvevőjét letartóztatták: Henri Manoury-t, Armand Belvisit, Bernard Barenst, Jean-Marc Rouvière-t, Martial de Villemandyt és egy hónappal később Dominique Caban de la Prade-t. Henri Manouri a merénylet szervezőjének vallotta magát, Dominique Caban de la Prade pedig a közvetlen végrehajtónak, ő indította el a detonátort, amikor az elnöki konvoj megérkezett. Prades Belgiumba menekült, ahol 1961 decemberében letartóztatták, majd 1964 márciusában kiadták. Minden összeesküvő a párizsi régióban dolgozott, az autóeladási és biztosítási ágazatban.
1962. augusztus 28-án tárgyalás kezdődött Troyes városában, Aube megyében. A nyomozás és a meghallgatások során kiderült, hogy a robbanóanyagnak alig egytizede robbant fel a robbanóanyag egyhetes homokhalomban való tartózkodása során felgyülemlett nedvesség miatt. Az ügyészség megállapította, hogy ha mind a negyven kilogramm felrobban, akkor a konzervdobozból kiszökő láng sokkal erősebb lett volna. A Jean-Louis Tixier-Vinancourt vezette védőügyvédek azzal érveltek, hogy a merényletet a Belügyminisztérium és az SLA-ba beágyazott titkosszolgálatok szervezték, hogy figyelmeztessék Charles de Gaulle-t a szervezet veszélyére. A védelem ezen állítását azonban a merénylet megszervezésében részt vevő különböző személyek cáfolták, a védelem ezt az állítást elhagyta. A vádlottak azt mondták, nem akarták megölni az elnököt, hanem csak a jelképet és a sebezhetetlenség képét akarták megütni. Az ügyész halálbüntetést követelt Henri Manouryra. Szeptember 9-én a vádlottakat különféle, tíz évtől életfogytig terjedő szabadságvesztésre ítélték.
Az elnöki limuzint a Château de Montgalen magánmúzeumában állították ki Sauvigny-les-Bois-ban, Yonne megyében. A múzeum tulajdonosa elnöki limuzinok gyűjteményét gyűjtötte össze, ám 2011 februárjában mindez kikerült az aukcióról. Jean Lacouture szerint maga De Gaulle "reményemlékirataiban" utalt a merényletre, "nagyon józanul".
A belügyminiszter, Roger Frey és a rendőrség titáni erőfeszítései ellenére a műanyagbombák robbanásainak száma nőtt, és meghaladta az ezret. Evian polgármesterét, Camille Blanc-ot meggyilkolták. Egy újabb robbanás, amelynek célja André Malraux volt, megvakította a kislányt. 1961. szeptember 9-én mesterlövést készítettek. Éjszaka a Pont-sur-Seine kijáratánál, az Elysee-palotától Colombey felé vezető úton az autót, amelyben én és feleségem, Tessieres adjutáns, Tessieres ezredes és Francis Marou testőr, lángfal vette körül. . Ez a robbanóanyag-elegy robbanása egy homokhalomba rejtett, tíz kilogrammos műanyag robbanóanyag töltetet kellett volna mozgásba hozni, ereje sokkal nagyobb volt, mint a "célpont" elpusztításához szükséges erő. Véletlenül ez a tömeg nem működött.
Eredeti szöveg (angol)[ showelrejt] "En métropole, bien que le ministere de l'Intérieur Roger Frey et la Police déploient les plus grands erőfeszítések, se multiplient les destructions par le plastic: plus d'un millier. Ainsi de celle où le maire d'Évian, Camille Blanc, trouve la mort, ou de celle qui vise André Malraux et aveugle une petite fille. Le coup de maître est tenté, le 9. septembre 1961 de camp, Teisseire ezredes, et le garde Francis Marroux est tout à coup enveloppée d'une grande flamme. C'est l'explosion d'un mélange détonant destiné à faire sauter une charge de dix kilograms de plastic cachée dans un tas de sable et beaucoup plus qu'assez puissante pour anéantir "l'objectif". Par extraordinaire, cette masse n'éclate pas. » - [3]