Balcerowicz-terv

A Balcerowicz-terv ( Pol. Plan Balcerowicza ) – más néven sokkterápia – a lengyel gazdaságnak az állami tulajdonon és központi tervezésen alapuló állami (terv) gazdaságból a kapitalista piacgazdaságba való gyors átmenet terve . 1989 -ben fogadták el . A szerzőről elnevezett - Leszek Balcerowicz lengyel közgazdász, aki Tadeusz Mazowiecki kormányában a miniszterelnök-helyettesi és pénzügyminiszteri posztot töltötte be, a Lengyel Miniszterek Tanácsa alá tartozó Gazdasági Bizottságot is vezette.

A terv megvalósítása során a termelés átmeneti visszaesése következett be, növekedést csak 1992-ben sikerült elérni. Később hasonló reformokat, különböző mértékben, számos más országban hajtottak végre.

Háttér

45 év szocialista uralom után Lengyelország gazdasága nem állt készen a világpiaci integrációra. Az infláció 639,6% volt, és folyamatosan nőtt . A legtöbb állami monopólium és vállalat nagyrészt nem volt hatékony és teljesen elavult a használt technológia tekintetében . Ennek ellenére gyakorlatilag nem volt munkanélküliség , alacsonyak a bérek , és a szűkös gazdaság a legalapvetőbb élelmiszerek hiányához vezetett a boltokban. A Lengyel Egyesült Munkáspárt 1989. június 4-i választási kudarca után világossá vált, hogy az előző rendszer a múlté válik.

A magdalenci informális megbeszélések, majd 1989-ben a kerekasztal-tárgyalások lehetővé tették a hatalom békés átmenetét egy demokratikusan megválasztott kormányra. Eleinte úgy döntöttek, hogy a kormányt Tadeusz Mazowiecki és az ellenzék alakítja, a lengyel elnöki széket pedig a PZPR korábbi vezetője, Wojciech Jaruzelski tábornok kapja .

Terv

1989 szeptemberében szakértői bizottságot hoztak létre, amelynek elnöke Leszek Balcerowicz , vezető lengyel közgazdász, pénzügyminiszter és Lengyelország miniszterelnök-helyettese. A bizottság tagjai között volt Soros György és az általa támogatott Sachs , Jeffrey (közgazdász) , Stanisław Gomułka , Stefan Kawalec és Wojciech Misieng . A Bizottság átfogó reformtervet készített, amely lehetővé tenné Lengyelország gazdaságának gyors átalakulását központilag tervezett rendszerből nyugat-európai és amerikai kapitalizmussá.

Az árliberalizáció Lengyelországban még korábban, augusztus 1-jén kezdődött.

A programot október 6-án mutatták be az állami televízióban, decemberben pedig a Seimas fogadta el az elnök által 1989. december 31-én aláírt 10 törvényből álló csomagot . Ezek a következők voltak:

• Törvény az állami vállalatok pénzügyi megtakarításairól , amely lehetővé tette az állami tulajdonú vállalatok számára, hogy csődöt jelentsenek. Ezzel véget ért a fikció, amellyel a vállalkozás a hatékonyság és az elszámoltathatóság hiányában is létezhetett.
• A banktörvény , amely megtiltotta a nemzeti jegybanknak az államháztartási hiány finanszírozását és új valuta kibocsátását .
• A hiteltörvény , amely eltörölte az állami vállalatok kedvezményes hitelezését, és a kamatot az inflációhoz kötötte.
• A túlzott bérnövekedés adóztatásáról szóló törvény a hiperinfláció korlátozása érdekében bevezette az úgynevezett popiveket (lengyelül: popiwek ), az állami vállalatok béremelésére vonatkozó adókorlátozást.
• Új adózási rendről szóló törvény , amely minden cégre ugyanazokat az adózási szabályokat vezeti be, és eltörli a korábban a magáncégekre adminisztratív határozatokkal alkalmazott különadókat.
• A külföldi befektetők gazdasági tevékenységéről szóló törvény , amely lehetővé tette a külföldi vállalatoknak és magánszemélyeknek, hogy befektessenek a lengyel gazdaságba, és külföldre exportálják nyereségüket .
• A devizatörvény , amely bevezette a złoty belső konvertibilitását és megszüntette a nemzetközi kereskedelem állami monopóliumát .
• A Vámtörvény egységes vámtételt vezetett be valamennyi társaságra.
• A foglalkoztatási törvény , amely szabályozta a munkanélküli segély folyósításával kapcsolatos intézmények felelősségét.
• A munkavállaló elbocsátásának különleges körülményeiről szóló törvény az állami vállalatok alkalmazottai számára védelmet biztosított a tömeges elbocsátások és a garantált munkanélküli segély ellen.

A "Balcerowicz-terv" az infláció szigorú korlátozását feltételezte, az államháztartást, az áru- és pénzpiacot az év során egyensúlyba hozza, a gazdaság minden szféráját a piaci elvekre helyezte át. Ennek érdekében megemelték a kiskereskedelmi árakat, csökkentették a költségvetési támogatásokat, korlátozták a monetáris bevételeket, valamint bevezették a vállalkozások számára a zloty részleges belső átválthatóságát és egységes árfolyamát.

December végén a Nemzetközi Valutaalap jóváhagyta a tervet . Az IMF támogatása különösen fontos volt, mivel a különböző külföldi bankokkal és kormányokkal szembeni államadósság elérte a 42,3 milliárd dollárt (a GDP 64,8%-át). 1989-ben az IMF 1 milliárd dolláros stabilizációs hitelt és 720 millió dollár készenléti hitelt nyújtott Lengyelországnak. Ezt követően a Világbank további hiteleket nyújtott Lengyelországnak az exportorientált vállalkozások modernizálására. Sok kormány ragaszkodott korábbi vállalásaihoz, és kifizette a szocialista Lengyelország korábbi külső adósságait (a hitelek mintegy 50%-át és az összes felhalmozott kamatot 2001-re).

A reform [1] sikere ellenére társadalmi következményei már az első évben elkezdtek elégedetlenséget és egymásnak ellentmondó értékeléseket okozni. A fokozatos változtatások még a közszféra privatizációját is figyelembe véve igen nehézkesek voltak. A termelés volumene nőtt, ugyanakkor megugrott a munkanélküliség is. Míg a gazdaságélénkítési ösztönzők közül sokat azonnal bevetettek, az állami vállalatok privatizációja addig húzódott, amíg a társadalom számára fájdalommentessé vált az elnemzetesítési folyamat, hogy elkerüljék a „vadkapitalizmus” helyzetét.

Kritika

2020 elején, a Balcerowicz-terv elfogadásának harmadik évtizedére, a lengyel gazdaságban a munkaerő-vándorlási folyamatok felgyorsulásával és a gazdagok és szegények közötti erős rétegződéssel összefüggő felerősödő problémák miatt sok média elkezdett írni a a terv kudarca a jelenlegi gazdasági realitások mellett. [2] [3] [4] [5]

Lásd még

• 500 nap (program) - a Szovjetunió gazdasági liberalizációjának programja.

Jegyzetek

1. ↑ Vitalij Portnyikov Felesleges Baltserovich ukrán üzleti hetilap "Szerződések" / 39. szám, 2009. 10. 02. (elérhetetlen link) . Letöltve: 2014. december 15. Az eredetiből archiválva : 2010. szeptember 14.. (határozatlan) 
2. ↑ Michal Sutowski | Publicysta Krytyki Politycznej Politolog, absolwent Kolegium MISH UW, tłumacz, publicysta Członek zespołu Krytyki Politycznej oraz Instytutu Studiów Zaawansowanych Współautor wywiadów-rzek z Agatą Bielik-Robson, Ludwiką Wujec i Agnieszką Graff Pisze o ekonomii politycznej, nadchodzącej apokalipsie UE i nie tylko Robi rozmowy Długie > zobacz inne artykuly <. Najwyższa pora, terv szerint Balcerowicza odkreślić grubą linią  (lengyel) . KrytykaPolityczna.pl (2020. január 3.). Letöltve: 2020. november 4. Az eredetiből archiválva : 2021. március 21.
3. ↑ Balcerowicza terv. Minęło 30 lat od reformy polskiej gospodarki - Biznes  (lengyel) . www.biznes.radiozet.pl (1577951972). Letöltve: 2020. november 4. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 18.
4. ↑ Jerzy Koźmiński: Działań interwencyjnych było sporo, dzisiaj się o nich nie pamięta  (lengyel) . www.rp.pl (2020. január 1.). Archiválva az eredetiből 2021. március 7-én.
5. ↑ Plan Balcerowicza i "wojna on top", czyli wydarzenia 1990 roku w Polsce . PolskieRadio.pl (2020-06-15). (határozatlan)

Linkek

•  (lengyel) Próba oceny efektów Planu Balcerowicza
•  (lengyel) "SOCJALIZM. KAPITALIZM. TRANSFORMACJA Szkice z przełomu epok" , Leszek Balcerowicz
•  (Lengyel) Plan Balcerowicza i sytuacja makroekonomiczna Polski w okresie przejściowym w latach 1989-1991 , Monika Gola
•  (angol) Total Economy Database GGDC

Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online)