| A Kommunista Internacionálé első kongresszusa | |
|---|---|
| A Kommunista Internacionálé I. Kongresszusa ülésének elnöksége. Balról jobbra: G. Klinger , G. Eberlein , V. I. Lenin és F. Platten | |
| dátuma a | 1919. március 2 - március 6 |
| Helyszín _ |
Moszkva , Orosz SFSR |
| tagok | 35 párt és csoport 52 delegáltja |
| Lefedett kérdések |
|
| eredmények | a belső harc fokozódása a világ szociáldemokrata pártjaiban, egy világkommunista mozgalom létrejötte |
| A Kommunista Internacionálé második kongresszusa | |
A Kommunista Internacionálé első (alakító) kongresszusát Moszkvában tartották 1919 márciusában . 52 delegált 35 párt és csoport 21 országából.
1918 folyamán Európa és a világ számos országában számos párt és csoport jött létre, amelyek valamilyen mértékben támogatták a bolsevikok koncepcióját . Ezzel kapcsolatban felmerült az igény egy új nemzetközi mozgalom szervezeti felépítésére.
1919 januárjában Moszkvában az RKP Központi Bizottságának kezdeményezésére ülést tartottak Oroszország, Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Finnország és a Balkáni Forradalmi Szociáldemokrata Föderáció kommunista pártjainak képviselői. amelyhez felhívást fogadtak el 39 európai, ázsiai és amerikai párthoz és csoporthoz azzal a javaslattal, hogy vegyenek részt az új Internacionálé alkotmányozó kongresszusának munkájában.
Március 2-án Moszkvában megnyitották a kommunista és „baloldali” szociáldemokrata pártok és csoportok első kongresszusát.
A kongresszus március 4-én döntött a Kommunista Internacionálé létrehozásáról. Az az álláspont, hogy egy ilyen egyesület létrehozása a kommunista mozgalom gyengesége miatt korai volt, nem talált támogatásra a kongresszus résztvevői között.
Téziseket fogadtak el a Komintern platformján ( G. Eberlein és N. Buharin jelentései alapján ), téziseket a burzsoá demokráciáról és a proletariátus diktatúrájáról (V. Lenin jelentése alapján). Ezek az alapvető dokumentumok határozták meg az új szervezet célját a proletariátus diktatúrájának megteremtése a Dolgozók Képviselőinek Szovjetjainak hatalma formájában . E feladat megvalósításának fő módszerét osztályharcnak nevezték , beleértve a fegyveres felkelést is.
A Komintern szervezeti felépítése a demokratikus centralizmus elvén alapult . Az Internacionáléban képviselt valamennyi félnek joga volt a teljes képviselethez.
A döntések egyértelműen jelezték a Második Internacionálé , mint a revizionisták szervezete elleni harc szükségességét, valamint azt, hogy forradalmi elemekkel kell elszakadni tőle.
Megalakult a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága (ECCI) . Az első kongresszuson összetétele folyamatosan változott. A Komintern Végrehajtó Bizottsága az Arbaton , a Denyezhny Lane 5. szám alatt található. Az ECCI munkájának irányítására megalakult az ECCI Irodája ( a Komintern II. Kongresszusa előtt ez látta el az ECCI funkcióját), és a Az ECCI titkársága .
A Komintern létrejötte tovább súlyosbította az európai és amerikai szociáldemokrata pártok belső harcát, amely számos szakadást okozott bennük. A szakadár csoportok egy része csatlakozott a helyi kommunista pártokhoz, míg mások a Kominternhez csatlakoztak önálló szekcióként. Ennek eredményeként 1919-ben az alkotmányozó kongresszuson részt vevő 35 párton és csoporton kívül a Kominternhez csatlakozott: az Olasz Szocialista Párt, a Norvég Szociáldemokrata Munkáspárt, a Svéd Szociáldemokrata Ifjúsági Szövetség, a Svéd Szociáldemokrata Párt. Párt, Tesniaks Bolgár Szocialista Demokrata Párt, Lengyel Kommunista Munkáspárt, 2 USA Kommunista Párt, Kelet-Galícia Kommunista Pártja, Brit Szocialista Párt [1]
A Komintern I. Kongresszusa napirendre tűzte a forradalmak végrehajtásának kérdését a fejlett nyugat-európai országokban. A Komintern Végrehajtó Bizottságának (a továbbiakban: ECCI) felhívása még konkrét időkereteket is megjelölt e feladat teljesítésére: "Kevesebb, mint egy év múlva egész Európa szovjet lesz." A Komintern vezetője G.E. Zinovjev arra is rámutatott, hogy a következő évben "egész Európa kommunista lesz". Az I. Kongresszus számos külföldi küldötte hasonló hangnemben beszélt: „A kommunista forradalom hulláma Keletről indult, és ellenállhatatlanul rohan Nyugatra”; "Az Oroszország felől érkező északi szél hamarosan megtisztítja Nyugat-Európa politikai horizontját a szociálpatrióták mocsaras kilégzésétől." Az RCP(b) tagjai D.Z. Manuilsky és I.F. Armand (álnév – E. Blonina) optimistán beszélt cikkeikben a francia forradalomról: „A francia forradalom nincs messze”; „Franciaország most a forradalom küszöbén áll – ezt biztosan kijelenthetjük” [2] .
Szavazati joggal:
Tanácsadó szavazati joggal:
| A Kommunista Internacionálé kongresszusai | |||
|---|---|---|---|