Parlamenti választások Németországban (1920)

← 1919 1924 →
Parlamenti választások Németországban (1920)
1920. június 6
Kiderül 28.463.581 (79.2%) ▼
Pártvezető Friedrich Ebert és Philipp Scheidemann Arthur Crispin Oscar Gergt
A szállítmány SPD USPD NNNP
Beérkezett helyek 103 ▼ 83 ▲ 71 ▲
szavazatokat 6 179 991
(21,9%)		 4 971 220
(17,6%)		 4 249 100
(15,1%)
NDP
Pártvezető Gustav Stresemann Carl Trimborn Carl Wilhelm Petersen
A szállítmány NNP Középpárt NDP
Beérkezett helyek 65 ▲ 64 ▼ 39 ▼
szavazatokat 3 919 446
(13,9%)		 3 845 001
(13,6%)		 2 333 741
(8,3%)
Más pártok BNP (21, 1,238,604, 4,4%), CNG (4, 589,454, 2,1%), NGP (5, 319,108, 1,13% ▲ ), BCS (4, 218,596, 0,78% ▬ ).
Választási eredmény A weimari koalíció elvesztette többségét. Polgári blokk koalíció alakult .

A Weimari Köztársaságban 1920. június 6-án tartották az első parlamenti választásokat . A választások eredményeként a megalakult weimari koalíció elvesztette többségét, amit a lakosság radikalizálódása és a választók USPD-vel szembeni preferálása okozott [1] .

Választási kampány

A választásokat kezdetben jóval később kellett volna megtartani a választókerületekkel kapcsolatos zűrzavar és zűrzavar, Németország határainak az első világháború utáni változása miatt, mert a békeszerződés kérdése még mindig nem volt véglegesen megoldva. A Hermann Müller kancellár vezette kormány azonban kénytelen volt engedni a Kapp-puccsisták követeléseinek, és azonnali választásokat írt ki. Ennek eredményeként a választások valójában 1921. február 20. ( Kelet-Poroszország és Schleswig-Holstein ) és 1922. november 19. ( Opeln ) között zajlottak [1] .

Egyszerre több esemény volt a legnagyobb hatással a választásokra: a Kapp-puccs , a Ruhr-felkelés , a versailles -i békeszerződés , az adóreform . Mindezek a rövid időn belül lezajlott események ráadásul erősen sújtották a kormánykoalíció pozícióit, és különösen a Német Demokrata Pártot, amelynek szavazatai pontosan a felére csökkentek a tavalyi választásokhoz képest. A választók jelentősen radikalizálódtak, és a baloldal széles körű támogatást kapott a jelenlegi rendszer (és a köztársaság mint olyan) bírálatában, ami lehetővé tette nemcsak a baloldal, hanem általában a reakciós erők - az UNPP ill. az UNPP. Ha a munkások a baloldali NSPD-hez és a CPG-hez mentek, akkor az értelmiség és a burzsoázia a megfelelő pártokat és tekintélyelvű erőket állította fel. A jobboldali erők alapja az ország nemzeti becsületébe és vagyoni jólétébe sértő álláspont volt [1] .

Választási eredmény

A választások eredményeként a weimari koalíció elvesztette többségét, és jelentős győzelmet arattak azok az erők, amelyek nem támogatták az 1919-es osztálykompromisszumot és -centrizmust. A legnagyobb választási veszteséget az SPD és az NDP érte. A szociáldemokraták a szavazatok több mint 15%-át elvesztették, és bár továbbra is ők képviselték a legnagyobb pártot, figyelembe véve a szövetséges pártok veszteségeit, mint például az NDP (18,5%-ról 8,3%-ra), a konzervatív erők, például az UNPP, komoly veszélyt jelentett a köztársaságra és elvileg a demokráciára [2] .

A bal- és jobboldali erők ezzel szemben erőteljesen meg tudták erősíteni pozícióikat, és jelentős növekedést értek el: az NNP az egy évvel ezelőtti 4,4 százalék helyett 13,9 százalékot kapott, az Atomerőmű pedig 15,1 százalékot kapott. ami két ponttal magasabb a korábbi eredményeknél. Nem kevésbé nagy győzelmet ünnepelt az USPD is, amely a szavazatok 7,6 százaléka helyett 17,6 százalékát szerezte meg, ezzel az ország második legnagyobb pártja lett. Ennél is riasztóbb volt a KKE győzelme, amely a szavazatok 2,1 százalékát kapta. Összességében a köztársaság-ellenes pártok a szavazatok és a parlamenti mandátumok 49%-át kapták meg [1] [2] .

A Weimari Köztársaság 1. Reichstagjának összetétele
A szállítmány szavazatokat % Helyek változás
Németországi Szociáldemokrata Párt 6 179 991 21,9% 103 ▼ -60, -16%
Németországi Független Szociáldemokrata Párt 4 971 220 17,6% 83 ▲ +61, +10%
Német Nemzetiségi Néppárt 4 279 100 15,1% 71 ▲ +27, +5%
Német Néppárt 3 919 446 13,9% 65 ▲ +46, +9%
Katolikus Középpárt 3 845 001 13,6% 64 ▼ -27, -6%
Német Demokrata Párt 2 333 741 8,3% 39 ▼ -36, -10%
Bajor Néppárt 1 238 604 4,4% 21 ▬ új tétel
Németországi Kommunista Párt 589 454 2,1% négy ▬ új tétel
Német-hannoveri párt 319 108 1,1% 5 ▲ +4, +1%
Bajor Parasztszövetség 218 596 0,8% négy ▬ nincs változás
Más pártok 332 071 1,2% 0 ▬ nincs változás
Összesített eredmény 28 196 332 99,5% 459 ▲ 38 új hely

A kormány megalakulása

A választások lezárása után 1920. június 24-én megkezdte munkáját a Reichstag első összehívása . A mandátumkiosztás miatt a 229. helyről még az SPD, az USPD, a KPD és az NDP baloldali szövetsége is legalább még egy szavazatot követelt a parlamenti többséghez, azonban ezzel az árnyalattal is az SPD ill. a KPD megtagadta az együttműködést. A többség hiánya miatt hosszú és elhúzódó tárgyalások kezdődtek az új kormány megalakításáról. Hosszas viták és viták után megalakult a polgári kisebbség kormánya, amely a PDP-ből, az Atomerőműből és a Központból állt. A koalíció részeként az NNP vállalta, hogy a weimari alkotmány keretein belül dolgozik. Az új kormány alapvetően más volt, mert az SPD elvileg megtagadta a kormányban való részvételt, mert nem akart felelősséget vállalni a konzervatív kormány népszerűtlen intézkedéseiért. Egy másik tényező volt az NNP, amely élénk köztársaság- és antiszocialista nézeteket vallott, és a nagyiparosok érdekeit képviselte. Friedrich Ebert birodalmi elnök a középpárti Konstantin Fehrenbachot nevezte ki birodalmi kancellárnak, de a kormány közvetlenül az SPD türelmétől függött.

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 Dieter Nohlen, Philip Stöver. Választások Európában: Adatok kézikönyve . - Nomos, 2010. - 2070 p. — ISBN 978-3-8329-5609-7 . Archiválva : 2021. április 29. a Wayback Machine -nél
  2. ↑ 1 2 Deutschland: Wahl zum 1. Reichstag 1920/22 . www.gonschior.de _ Letöltve: 2022. április 25. Az eredetiből archiválva : 2020. július 5..