Sisu különítmény | |
---|---|
( Fin. Osasto Sisu Hung. Sisu Különítmény | |
| |
Létezés évei | 1940. január 8 - március 13 |
Ország | Finnország |
Tartalmazza | Finn fegyveres erők |
Típusú | önkéntes alakulat (belső csapatok) |
Magába foglalja | két nagy csapat |
népesség | 717 fő |
Diszlokáció | Lapua |
Háborúk | téli háború |
Részvétel a | |
Kiválósági jelek | |
parancsnokok | |
Nevezetes parancsnokok |
Kemery Imre Nagy Bertil Nordlund Kermit Roosevelt |
A Sisu Különítmény ( fin. Osasto Sisu , Hung. Sisu Különítmény ) vagy a Sisu Branch egy finn katonai alakulat a téli háború alatt , döntően magyar önkéntesekből állt, és 1940. január 8. és március 13. között harcolt a fronton .
Finnország 1939. november 30-án belépett a Szovjetunióval vívott háborúba, és jelentős külföldi segélyeket kezdett kapni: különböző európai országok fegyverekkel és készletekkel látták el (mind a tengely országai, mind szövetségeseik , valamint a brit-francia szövetség). Különböző országok önkéntesei harcoltak Finnország oldalán: 1940 januárjában a magyar önkéntesek egy finn tiszt, Bertil Nordlund százados parancsnoksága alatt álló csoportjából kezdett kialakulni a Sisu különítmény elnevezésű nagy harccsoport. A Sisu különítménybe különböző egységek tartoztak: a 420 fős Kemeri Nagy Imre magyar önkéntes zászlóalj, a 158 fős Kermit Roosevelt ezredes ( Theodore Roosevelt amerikai elnök fia) brit százada , valamint 155 önkéntes más országokból. A tiszti állomány 24 főből állt. A különítménybe 56 észt emigráns is tartozott, akik nem fogadták el a szovjet hatalmat.
A különítménynek nem volt ideje igazán részt venni az ellenségeskedésben, mert túl későn alakult és nagyon lassan pótolták. A magyarok külön egységként csatlakoztak a különítményhez. Ennek eredményeként március 13-án a különítményt feloszlatták, bár az önkéntesek a Szovjetunióval kötött békeszerződés megkötése után is a finn fegyveres erőkhöz mentek. A magyarok 1940 májusában tértek haza.
A Sisu fióktelep létszáma nagyon lassan növekedett, és amikor már aláírták a békeszerződést és véget ért a háború, március 13-án már csak 153 önkéntes volt különböző országokból. Ez az adat nem tartalmazza azokat a magyarokat, akik külön egységként (saját jogon) csatlakoztak a szecesszióhoz. Március 13-a után is gyér tömeg töltötte be a sorokat, így az osztály február 20-án érte el a legnagyobb létszámot - 212 főt.