Az Irgalmas Boldogságos Szűz Mária Nővérek Egyesülete , másik elnevezése az Irgalmas Vigasztaló Boldogságos Szűz Mária Nővérek ( olasz Ordine di Nostra Signora della Carità del Rifugio, Unione di Nostra Signora della Carità , UNDC [1] ) a egy női szerzetesi pápai jog gyülekezete, amelyet Ed János szent alapított .
A gyülekezetet John Ed alapította, aki normandiai , burgundi és bretagne -i prédikációi után úgy döntött, hogy szállodai kolostori közösséget alapít a szerzetesi életet élni vágyó egykori prostituáltak számára. 1651. november 25-én John Ed Bayeux püspökének támogatásával bérelt egy épületet Caen városában, amelyben a prostituáltak között misszionáriusi munkát végző női önkéntesek kezdtek élni. John Ed oklevelet írt ennek a gyülekezetnek Szent Ágoston kánonja alapján, és ezt a gyülekezetet "Kegyes Vigasztaló Boldogságos Szűz Mária nővéreinek" nevezte. Ennek a közösségnek a tevékenységét egyházmegyei szinten hagyta jóvá Bayeux új püspöke, Edouard Mole. 1666. január 2-án VII. Sándor pápa jóváhagyta az Irgalmas Vigasztaló Boldogságos Szűz Mária nővéreinek oklevelét. 1673 után a gyülekezetek szerzetesi közösségei kezdtek kialakulni Franciaország-szerte. 1853-ban megnyílt a gyülekezet új kolostora Dublinban , amely az első szerzetesi közösség lett Franciaországon kívül. A gyülekezetre jellemző volt az egyes szerzetesi közösségek teljes autonómiája. Az egyesítő elem a Szent János által írt és VII. Sándor pápa által jóváhagyott charta volt. A gyülekezet reformjára először Szent Mária Eufrázia tett kísérletet , aki a gyülekezetet központosabbá akarta tenni. Ennek eredményeként Mária Euphrázia külön gyülekezetet alapított " Irgalmas Szűz Mária, a Jó Pásztor Nővérei " néven. 1909-ben sor került a szerzetesközösségek apátnõinek közgyûlésére, amelyen újabb kísérletet tettek általános elsõrendû tábornok kiválasztására. Ezt követően a központosítás hívei az Irgalmas Szűz Mária Jó Pásztor Nővérek Kongregációjához költöztek, amelyet Mária Eufrázia alapított.
A XX. század 40-es éveiben két szövetség jött létre a gyülekezetben. 1944-ben megalakult az Amerikai Szerzetesházak Szövetsége, 1945-ben pedig a Francia Föderáció, amely a Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és Mexikóban élő nővéreket egyesítette. Ebből a két szövetségből később két különböző egyesület alakult, amelyek nagyobb centralizációt mutattak. A francia szövetségből megalakult az Irgalmas Boldogságos Szűz Mária Egyesület (Latin Association), amelyet a Szentszék 1967. október 3-án hagyott jóvá. Az Egyesült Államokban élt apácák az észak-amerikai egyesületben egyesültek, központjuk az Ohio állambeli Carolton városában található. Ezt az egyesületet a Szentszék 1979. március 23-án hagyta jóvá. 2007-ben ezt a két szövetséget egyetlen szerzetesi gyülekezetté egyesítették, az „Irgalmas Szűz Mária Nővérek Szövetsége” néven egyetlen központosított testülettel, amelynek élén a General Superior állt.
Az Irgalmas Boldogságos Szűz Mária nővérei a hagyományos három szerzetesi fogadalommal (szegénység, tisztaság és engedelmesség) külön apostoli szolgálati fogadalmat tesznek.
A gyülekezet jellegzetes vonása a szerzetesi közösségek viszonylagos autonómiája. A gyülekezetben különböző okok miatt folyamatosan zajlik a különböző szövetségekbe való egyesülés folyamata. 2008-ban 5 különböző szövetség működött a gyülekezetben.
A gyülekezet általános háza Rómában található. 2007-ben a gyülekezetnek 453 nőtestvére volt 63 szerzetesi közösségben.