A Szovjetunió polgárainak leértékelődött megtakarításai - a Szovjetunió polgárainak monetáris megtakarításainak leértékelődésének folyamata a " sokkterápia " és az oroszországi hiperinfláció következtében [1] . A vásárlóerő csökkenése a Sberbankban , a Gosstrakh -ban, valamint a Szovjetunió és az RSFSR állampapírjaiba történő befektetéseket is érintette .
2005-ben a Pénzügyminisztérium szerint a reform előtti megtakarítások adóssága körülbelül 11 billió rubel volt [2] .
Borisz Khejfetsz orosz közgazdász, az Orosz Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének főkutatója 2007-ben 10-12 billió rubelre, 2007 közepén számolva 380-460 milliárd dollárra becsülte a fennmaradó adósságot. megjegyezve, hogy a valóságban ez kevesebb is lehet (annak oka, hogy nem minden kérelmező kér kártérítést) [3] .
Vladislav Reznik , az Állami Duma Pénzügyi Piaci Bizottságának elnöke elmondta, hogy az adósság összegét 2009. december 1-jén több mint 22 billió rubelre becsülték [4] .
2012. január 1-jén a Pénzügyminisztérium 28 billió rubelre becsülte a megtakarításokon fennálló tartozás összegét [5] . A Számviteli Kamara vezetője, Szergej Sztyepasin ebből az alkalomból azt mondta: „Őszintén be kell vallanunk, hogy nem fogjuk tudni kifizetni a szovjet adósságokat a Szovjetunióhoz hasonlóan” [5] [6] [7 ] ] .
| Év | 2005 | 2007 | 2009 | 2012 |
|---|---|---|---|---|
| billió dörzsölje | tizenegy | tizenegy | 22 | 28 |
| milliárd dollár | — | 420 | — | — |
| Keleti | [2] | [3] | [négy] | [5] |
E megtakarítások egyik forrása volt az 1986-tól 1991-ig tartó pénzkibocsátás, a Szovjetunió külkereskedelmi mérlegének fokozódó válságának és a rövid lejáratú kölcsönök növekedésének körülményei között az árucsere fokozatosan növekvő bénulásával. Az archív adatokból [8] egy CBD:
| Évek: | 1986 | 1987 | 1988 | 1989 | 1990 | 1991, 10 hónap |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Pénzkibocsátás, milliárd rubel,
beleértve a bankok és vállalkozások készpénzegyenlegét: |
3.9 | 5.9 | 11.7 | 18.3 | 28.4 | 93.4 |
Onnan
„Az elmúlt években meredeken romlott az ország pénzforgalmának helyzete, 1988 óta egyre nő a különbség a lakosság bevételei és kiadásai között, ami a pénzforgalom jelentős növekedéséhez vezetett […]
A számítások azt mutatják, hogy ha folytatódnak a forgalomban lévő pénzmennyiség növekedésének uralkodó tendenciái, akkor az 130-140 milliárd rubelre tehető a tavalyi 28 milliárd rubelhez képest. Ez […] a pénzforgalom helyzetének romlásával, a fogyasztói piac tényleges romlásával jár. Ennek a folyamatnak az egyik meghatározó tényezője a lakosság monetáris jövedelmének meredek emelkedése volt a csökkenő termelési volumen és a munkatermelékenység mellett. Az idei év első negyedévére 1990 első negyedévéhez képest a lakosság monetáris jövedelme 40 milliárd rubellel (26 százalékkal) nőtt; növekedésük 95 milliárd rubelt (63 százalékot) tett ki, a harmadik negyedévben pedig 187 milliárd rubellel, 2,2-szeresére nőttek. […] A háztartások jövedelmének a kereskedelem növekedését meghaladó növekedése […] a rubel árutartalmának csökkenéséhez vezetett. A kiskereskedelmi forgalom fizikai volumene az idei év kilenc hónapjában. 12 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest, a kiskereskedelmi árak közel 1,7-szeresére emelkedtek. Lényegében minden árufajta megfogyatkozott. […]. Általánosságban elmondható, hogy a folyó évben a munkavállalóknak és alkalmazottaknak fizetett bérek elérik a 660 milliárd rubelt, ami 1,7-szerese az 1990-es adatoknak. […]
| évek | 1985 | 1986 | 1987 | 1988 | 1989 | 1990 | 1991 (becslés) |
| A lakosság jövedelmének növekedése (milliárd rubelben) | tizennégy | 15.1 | 17.3 | 41.5 | 64.5 | 94 | 570-590 |
"
- A Szovjetunió pénzügyminiszter-helyettese, Raevsky V.A., 1991 [8]Ott tovább:
„A lakosság monetáris megtakarításainak (betéti források, kötvények, készpénz) aránya a kereskedelemben és az iparban elérhető árukészletekhez képest az elmúlt években szisztematikusan csökkent.
A számviteli feltételek szerint az árukészleteket a nap eleji értékesítésre való rendelkezésre állásuk határozza meg. Tekintettel arra, hogy az áruk nagy része fokozatosan elfogy, gyakorlatilag úgy tekinthetjük, hogy a rubelnek ma nincs árufedezete.
| Az év végén milliárd rubelben | 1970 | 1980 | 1985 | 1990 | október 1 1991 |
|---|---|---|---|---|---|
| A lakosság pénzeszközei
(betétek, készpénz, értékpapírok) |
73 | 228 | 320 | 568 | 865 |
| Árukészletek a kereskedelemben és az iparban | 45 | 67 | 98 | 72 | 124 |
| Árukészletek 1 rubelért
készpénz, rubel |
0,62 | 0,29 | 0.30 | 0.13 | 0.14 |
Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy 1992 elején a bankok készpénzhiánya miatt a vállalkozások és szervezetek mintegy 12 milliárd rubel összegű készpénzigényét kielégítették.
- A Szovjetunió pénzügyminiszter-helyettese, Raevsky V.A., 1991 [8]Az Állami Statisztikai Bizottság 1991. december 16-i "A nemzetgazdaság 1991. január-novemberi munkájáról" című kiadványa [9] a következő adatokat tartalmazza:
„A lakosság takarékpénztári betétei az év eleje óta 115 milliárd rubellel nőttek, ezen belül az első negyedévben - 26,2 milliárd rubel, a 2. negyedévben - 14,1 milliárd rubel, a 3. negyedévben - 51,4 milliárd rubel. rubel (beleértve a 200 rubelt meg nem haladó jóváírt kompenzációt, 30,8 milliárd rubel összegben), október-novemberben 23,3 milliárd rubel. A tavalyi év 11 hónapjában a betétek 25,7 milliárd rubellel nőttek, ezen belül október-novemberben 4,5 milliárd rubel. A takarékpénztárak intézményeiben elhelyezett betétek összege idén december 1-jén. 496,4 milliárd rubelt tett ki, és a speciális számlákon jóváírt kompenzációt figyelembe véve - 622,1 milliárd rubelt. A háztartások bevételeinek a fogyasztói kiadásokhoz, a kötelező befizetésekhez és az önkéntes hozzájárulásokhoz képesti többlete 227,6 milliárd rubelt (a bevétel 22%-át) tette ki a tavaly január-novemberi 58,1 milliárd rubel (10%) ellenében, ezen belül novemberben - 27,6 milliárd rubel. (21%) és 8,6 milliárd rubel (a bevétel 15%-a). Így a jelenlegi időszakban hozzávetőleg minden negyedik vagy ötödik rubel a lakosság által kapott jövedelem további betétek és készpénz formájában maradt, míg az előző év megfelelő időszakában - minden tizedik rubel.
- Goskomstat [9]Az 1995. május 10-én kelt szövetségi törvény "Az Orosz Föderáció állampolgárai megtakarításainak helyreállításáról és védelméről" az állam vállalta a megtakarítások helyreállítását.
A kormány adatai szerint a Sberbankban elhelyezett betétek teljes összege 1991. június 20-án [10] körülbelül 315,3 milliárd rubel volt a megfelelő időszaki árakon. Ezenkívül 1992. január 1-jétől az állami biztosító szervezetekben elhelyezett betétek összegét 24 milliárd rubelre, a lakosság állampapírokban lévő pénzeszközeit 342,2 millió rubelre becsülték. A Sberbank betéteseinek teljes számát 40 millióra becsülték [11] .
Az Orosz Föderáció betéti adósságát az 1995. május 10-i 73-FZ szövetségi törvény „Az Orosz Föderáció polgárai megtakarításainak helyreállításáról és védelméről” jogilag elismeri, amely előírta a megfelelő megtakarítások hosszú távú átutalását. -távú célzott kötelezettségek. Később elfogadták az 1996. július 6-i 87-FZ szövetségi törvényt „Az Orosz Föderáció névleges céladóssága egységnyi adósságértékének megállapítására vonatkozó eljárásról”.
A The Economist brit hetilap Jegor Gaidar halála kapcsán megjelent cikkében az árliberalizáció szükségességéről, de rendkívül fájdalmasról hangzott el, hogy ennek végrehajtása következtében a lakosság megtakarításait felszámolták [12 ] . Ugyanebben a folyóiratban egy másik cikk azt állította, hogy az árliberalizáció leleplezte a szovjet korszak megtakarításainak kudarcát [13] .
V. S. Sycheva, az Orosz Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének igazgatóhelyettese 1994 -ben ezt írta : „A kormány egy csapással likvidálta a vállalkozások és a lakosság összes monetáris megtakarítását, leértékelve azokat a minden ellenszolgáltatás nélkül végrehajtott árliberalizáció révén ” [ 14] . V. S. Sycheva azt a véleményét is kifejezte, hogy „a lakosságot megfosztották a pénzbeni megtakarítások formájában felhalmozott vagyontól, nemcsak készpénzben, hanem a Sberbank intézményeiben elhelyezett vagyontól is , amelyek biztonságának garantálója az állam” [14] ] .
Jude Wanniski amerikai újságíró és közgazdász azt írta, hogy a kormány a rubel leértékelésével ténylegesen megszüntette a lakosság magánmegtakarításait összesen 600 milliárd rubel értékben: [15]
Ezek a megtakarítások évtizedek alatt halmozódtak fel, amikor a rubel és a dollár vásárlóereje nagyjából megegyezett: egy dollárral éppúgy meg lehetett venni egy kenyeret, mint egy rubelt. Így a lakosság személyes megtakarításai 600 milliárd dollárt tettek ki, és az állam törölte őket. Ez a kisajátítás mértékét tekintve az 1930-as évek vidéki erőszakos kollektivizálásához hasonlítható. Gazdasági következményei nem kevésbé pusztítóak, bár erőszak és deportálások nélkül hajtották végre.
Eredeti szöveg (angol)[ showelrejt]Ez az évtizedek alatt felhalmozott megtakarítási vagyon, amelyben a rubel vásárlóereje nagyjából egy dollárnak felelt meg; egy dollárral lehetett venni egy vekni kenyeret, így egy rubelt is. Ennek fényében az emberek teljes személyes vagyonukat, 600 milliárd dollárt megtagadtak az államtól. Ez puszta méretét tekintve a magánvagyon kisajátítása, összehasonlítható a mezőgazdaság 1930-as évekbeli kényszerű kollektivizálásával. Gazdasági következményei nem kevésbé pusztítóak, annak ellenére, hogy erőszak és deportálások nélkül sikerült.
Idézve Vanniska orosz közgazdászt, az Orosz Tudományos Akadémia akadémikusát, Nyikolaj Smelev megjegyzi, hogy „a rubel és az egész monetáris rendszer helyreállítása szempontjából” a reform eredménye kétségtelenül pozitív volt [16] .
Szergej Glazjev orosz közgazdász azt írta, hogy a szerinte bűnügyi jellegű privatizáció hátulütője "a munkaerő-megtakarítások tényleges elkobzása". Elmondása szerint az orosz állampolgárokat egyrészt megfosztották a közvagyonhoz való jogtól, másrészt megfosztották tőlük a megtakarítást, amelyet ennek az ingatlannak a megvásárlására fordíthatnának. Glazjev úgy véli, hogy "a megtakarítások befagyasztásával történő elkobzása előre meghatározta a végrehajtott privatizáció ragadozó lényegét" [17] .
Viktor Ivanter orosz közgazdász, az Orosz Tudományos Akadémia akadémikusa szerint a lakosság megtakarításainak nullázása volt a reformerek legnagyobb hibája. Ivanter szerint 1992-ben az orosz államnak megvolt az eszköze a megtakarítások legalább részbeni fenntartására. Ehhez szerinte „meglehetősen reális volt a betétek befagyasztásának különböző formáit kellően hosszú időn keresztül alkalmazni, kombinálva azokat a befagyasztott összegek többé-kevésbé igazságos indexálását szolgáló intézkedésekkel” [18] .
Andrej Illarionov orosz közgazdász szerint az 1992-ben végrehajtott megtakarítások megsemmisítése számos negatív következménnyel járt. Ennek egyik következménye az volt, hogy a lakosság túlnyomó többségének nem volt eszköze ahhoz, hogy részt vegyen a nagyjából ugyanebben az időszakban kezdődött tömeges privatizációban, amely nagymértékben meghatározta a privatizáció jellegét és eredményeit [19] .
Jegor Gaidar szerint „A Szovjetunió tanulságai” („Bulletin of Europe”, 2006) című művében fogalmazott meg, amelynek elején történelmi párhuzamot von „ a nácik hatalomra jutásának gazdasági demagógiája” között. ” Weimari Németországban és a „poszt-birodalmi szindróma” a posztszovjet Oroszországban: „Azoknak a szavai, akik ma azt ígérik, hogy helyreállítják a Szovjetunió pénzügyi katasztrófája során leértékelődött betéteket, szó szerint megismétlik az 1930-as évek eleji Goebbels -retorikát” [20] .