Hangyaszerető közönséges

Az ante-szerető közönséges [1] , vagy a hangyakedvelő tücsök [1] ( lat.  Myrmecophilus acervorum ) a kis hangya tücskök egyik faja az Orthoptera rendjéből .

Leírás

Kis szárnyatlan tücskök. A nőstények hossza körülbelül 3,5 mm (2,5-3,6), és ez a rend legkisebb képviselője Nyugat-Európában. Az antennák hosszan megvastagodtak, a szemek kicsik, a hátsó combcsont erősen megnagyobbodott ( nőstény képe ). Nincsenek stridulációs szervek, nem adnak ki hangokat és nem hallják azokat, ami a mirmekofíliára való szűk szakterülethez kapcsolódik.

Biológia

Állandóan hangyák ( mirmekofilek ) fészkeiben élnek . A fészekgazdák a Formicidae család mintegy 20 faja : Lasius flavus , Lasius alienus , Lasius niger , Tetramorium caespitum (és más fajok a Myrmica , Tetramorium , Tapinoma , Formica és Lasius nemzetségből (Bezdĕčka et al. 2000; Jukern19,47; Kifejlett egyedek és lárvák márciustól októberig találhatók, áttelelnek a hangyabolyokban. A fejlődés 2 évig tart, és a lárvák több mint 5 szakaszán megy keresztül, és látszólag partenogenezis útján szaporodik (Baccetti 1966; Bellmann 1998; Bezdĕčka, Kočákrek 200 Šuhaj).

Elosztás

Nyugat- és Kelet-Európában található: Ausztria , Magyarország , Németország , Luxemburg , Lengyelország , Oroszország , Szlovákia , Ukrajna , Franciaország , Csehország . Romániában és észak-olaszországi leletekről is van bizonyíték. [2]

Szisztematika

A Myrmecophilus nemzetség típusfaja . Eredetileg "csótány" Blatta acervora Panzer néven írták le.

Lásd még

• Hangyász texas

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Striganova B. R. , Zakharov A. A. Ötnyelvű állatnevek szótára: Rovarok (latin-orosz-angol-német-francia) / Szerk. Dr. Biol. tudományok, prof. B. R. Striganova . - M. : RUSSO, 2000. - S. 23. - 1060 példány.  — ISBN 5-88721-162-8 .
2. ↑ Myrmecophilus acervorum - www.myrmecophilus.de (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2010. április 12. Az eredetiből archiválva : 2011. július 19.. (határozatlan) 

Irodalom

• Bezdĕčka, P., Kočákrek, P. & J. Šuhaj (2000): A tücsök Myrmecophilus acervorum (Orthoptera: Myrmecophilidae) elterjedése Morvaországban és Sziléziában biológiával kapcsolatos megjegyzésekkel. — Klapalekiana 36:7-17. [egy]
• Bierwirth, G. (1999): Die Ameisengrille Myrmecophelia acervorum. Die kleinste Heuschreckenart Deutschlands. - Mitteilungen der Zoologischen Gesellschaft Braunau 7 (3): 221-222. [2]
• Bönsel, A. & S. Möller (2008): Die Ameisengrille Myrmecophilus acervorum (Panzer 1799) in Mecklenburg-Vorpommern. - Articulata 12 (1): 81-87. [3]
• Hölldobler, K. (1947): Studien über die Ameisengrille (Myrmecophilus acervorum Panzer) im mittleren Maingebiet. - Mitteilungen der Schweizerischen Entomologischen Gesellschaft 20 (7): 607-648.
• Junker, E. (1997b): Untersuchungen zur Lebensweise und Entwicklung von Myrmecophilus acervorum (Panzer 1799) (Saltatoria: Myrmecophilidae). - Articulata 12 (2): 93-106.
• Junker, E. & H. Bellmann (1997): Untersuchungen zur Ökologie und Ethologie von Myrmecophilus acervorum (Panzer, 1799). - Mitteilungen der Deutschen Gesellschaft für allgemeine und angewandte Entomologie 11: 447-452.
• Junker, E. & U. Ratschker (2000): Zur Verbreitung der Ameisengrille Myrmecophilus acervorum (Panzer (1799)), Sachsenben (Insecta, Ensifera, Myrmecophiludae). - Faunistische Abhandlungen Staatliches Museum für Tierkunde Dresden 22 (2): 11-21.
• Viehmeyer, H. (1905): Kleinere Beiträge zur Biologie einiger Ameisengäste. II. - Zeitschrift für wissenschaftliche Insektenbiologie 7 (1): 292-294. (Beobachtungen zur Ökologie von Myrmecophilus acervorum). [négy]

Linkek

• Myrmecophilus.de
• Európa állatvilága  (angol)
• Orthoptera.speciesfile.org