A fogyatékosság orvosi modellje

A fogyatékosság megértésének orvosi modellje  egy olyan fogalmi megközelítés, amely a fogyatékosság diagnózisát a személy fizikai testéhez köti. Ennek a modellnek a fő célja a fogyatékosság orvosi beavatkozással történő korrigálása. Ez a megközelítés a kezelésre összpontosít, és azt sugallja, hogy az „együttérző” és igazságos társadalomnak forrásokat kell fektetnie az egészségügyi ellátásba és a kapcsolódó szolgáltatásokba, hogy megpróbálja gyógyítani vagy kezelni az egészségügyi fogyatékosságot, hogy a fogyatékossággal élő emberek teljes életet élhessenek. Az orvosi szakma felelőssége és lehetőségei központi szerepet játszanak ezen a területen [1] .

Alapok

Az orvosi modell a legelterjedtebb a köztudatban. A fogyatékosságot a személy olyan tulajdonának tekinti, amely betegség, sérülés vagy más egészségi hatás következtében keletkezett. Ez a modell hangsúlyozza az orvosi beavatkozás és a szakorvosi kezelés szükségességét, miközben a társadalomnak segítenie kell a fogyatékkal élőket (HIA), speciális intézményeket kell létrehoznia, ahol tanulhatnak, dolgozhatnak és kommunikálhatnak. Így az orvosi modell a fogyatékos emberek elszigetelését szorgalmazza [2] [3] .

Az orvosi modelltől eltérően a szociális modell a fogyatékosságot a lehetőségek korlátaiként határozza meg, amelyek a társadalomban a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatban fennálló fizikai, pszichológiai, szociális, kulturális, jogszabályi és egyéb akadályok eredményeként jelentkeznek. Éppen ezek nem teszik lehetővé, hogy az ember a társadalom teljes jogú tagja legyen, és egyenrangúan részt vegyen egy család vagy társadalom életében [4] [5] [6] . A fogyatékosság ebben az értelemben társadalmi probléma, nem egy személy sajátossága.

Történelem

Az orvosi modell megjelenése előtt a társadalomban elterjedt a fogyatékosság megértésének erkölcsi (vallási) megközelítése, amelyben az emberi egészség korlátozott lehetőségeit a bűnök büntetésének tekintették. A fogyatékkal élők gyakran hátrányos helyzetűek voltak a társadalomban, és társadalmi kirekesztésnek voltak kitéve [7] .

Az orvosi modell 1965-ig érvényesült. 1966-ban jelent meg Paul Hunt brit fogyatékkal élő tudós "The Critical Condition" című esszéje, amelyben először állapították meg, hogy a fogyatékkal élők "előítéletekkel szembesülnek, amelyek diszkriminációban és elnyomásban nyilvánulnak meg" [8] [9] . Ez megalapozta a fogyatékosság megértését szolgáló társadalmi modellt.

1980-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatásokat adott a fogyatékos emberekkel való munkavégzéshez, közzétéve a Fogyatékosságok, Fogyatékosságok és Társadalmi Fogyatékosságok Nemzetközi Osztályozását [ 10] [11] :

• jogsértés - a test szerkezetének vagy működésének elvesztése vagy rendellenessége, logikai-pszichológiai, fiziológiai vagy anatómiai eredetű;
• fogyatékosság - a funkció bármely korlátozása vagy elvesztése, amely olyan rendellenesség miatt következik be, amely egy személy számára normálisnak tekintett ideig megakadályozza egy cselekvés végrehajtását;
• szociális elégtelenség - az élettevékenység károsodása vagy korlátozása által okozott hátrány, amely korlátozza a személyt egy olyan szerep betöltésében, amely az életkor, a nem, valamint a társadalmi és kulturális tényezők szempontjából normálisnak tekinthető.

Egyes országokban a fogyatékosság orvosi modellje nemzeti szinten befolyásolta a fogyatékosságügyi jogszabályokat és politikát [12] [13] .

A 2001-ben kiadott Működési, Fogyatékossági és Egészségügyi Nemzetközi Osztályozás (ICF) a fogyatékosságot a fogyatékosságra, a tevékenység korlátozására és a tevékenységekben való részvételre vonatkozó általános fogalomként határozza meg. A fogyatékosság az egészségi állapottal (például agyi bénulás, Down-szindróma és depresszió) szenvedő emberek és személyes, környezeti tényezők (például negatív attitűdök, megközelíthetetlen közlekedés és középületek, valamint korlátozott szociális támogatás) közötti interakció [14] .

Kritika

A fogyatékosság orvosi modellen keresztül történő észlelése gyengíti a fogyatékos személy helyzetét, csökkenti társadalmi jelentőségét és elválasztja a társadalomtól, súlyosbítva egyenlőtlen társadalmi helyzetét [3] .

A kizárólag az orvosi ellátásra szánt forrásokat akadálymentes, befogadó környezet kialakítására lehet felhasználni. A fogyatékosság orvosi modelljét az orvosi eljárásokba, technológiába és kutatásba történő nagy befektetések indokolására használják. Ugyanakkor az adaptált környezet kialakítása potenciálisan előnyösebb lehet a társadalom számára, és gyorsabban megvalósítható.

A hagyományos modellt polgárjogi kérdésnek tekintik, és a jótékonysági szervezetek kritizálják , mert negatív és tehetetlen képet alakít ki a fogyatékos emberekről (lásd még a "Piss On Pity" politikai szlogent ).

Lásd még

• Neurodiverzitás

Jegyzetek

1. ↑ Fisher, 2007 , p. 66-81.
2. ↑ Epifanova, 2013 .
3. ↑ 1 2 Levchenko, 2014 , p. 9.
4. ↑ Voroncova, 2015 , p. 60.
5. ↑ Levchenko, 2014 , p. 13.
6. ↑ ONS, 2005 , p. 172.
7. ↑ Kalasnyikova, 2017 , p. 278.
8. ↑ Alyokhina, 2013 , p. 9.
9. ↑ Korosteleva N. A. A fogyatékosság társadalmi modelljének relevanciája a világközösségben  // folyóirat: Pedagógiai tudományok. — 2012.
10. ↑ A "fogyatékosság" szó fordítása a "fogyatékosság" helyett a "fogyatékosság" szóra ebben a fejezetben megtalálható az ICF orosz nyelvű fordításának előszavában Archivált 2020. június 21-én a Wayback Machine -nél a WHO honlapján.
11. ↑ WHO, 1980 .
12. ↑ Kanter, 2014 , p. 38-39.
13. ↑ Mendes, 2009 .
14. ↑ A működés, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (ICF) . WHO (2001. május 22.). Letöltve: 2021. június 15. Az eredetiből archiválva : 2019. április 23. (határozatlan)

Irodalom

• Pamela Fisher, Dan Goodley. A fogyatékosság lineáris orvosi modellje: a fogyatékos csecsemők anyái ellennarratívákkal ellenállnak  (angol)  // Sociology of Health & Illness : Journal. - 2007. - január ( 29. évf. , 1. sz.). doi : 10.1111 / j.1467-9566.2007.00518.x . — PMID 17286706 .
• Yarskaya-Smirnova E.R., Naberushkina E.K. Szociális munka fogyatékkal élőkkel: Tankönyv. - Szentpétervár. : "Péter", 2004. - 316 p. — ISBN 5-469-00032-X .
• AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVEZET. WHO, A fogyatékosságok, fogyatékosságok és fogyatékosságok nemzetközi osztályozása  (angol)  // WHO. – 1980.
• Kanter, Arlene S. A fogyatékossággal élők jogainak fejlődése a nemzetközi jog alapján: a jótékonyságtól az emberi jogokig . - London: Routledge , 2014. - 359 p. — ISBN 9781134444663 .
• Errol Mendes, Sakunthala Srighanthan. Szembenézni a diszkriminációval és az egyenlőtlenséggel Kínában: kínai és kanadai perspektívák . - Ottawa : University of Ottawa Press, 2009. - 438 p. — ISBN 9780776617800 .
• Epifanova E. V. Az orvosi és szociális szakértelem jogi alapjai: tankönyv. . - Krasznodar: Krasznodari Építészeti és Építőipari Főiskola, 2013. - 256 p.
• Alyokhina S. V. Inkluzív oktatás: történelem és modernitás. - M . : Pedagógiai Egyetem "Szeptember elseje", 2013. - 33 p.
• Vorontsova M. V., Levchenko T. A. Halmozottan fogyatékos gyermekek és serdülők szociális adaptációja bentlakásos iskolában: tankönyv. - Taganrog, 2014. - 185 p. - ISBN 978-5-91241-232-5 .
• Vorontsova M. V., Makarov V. E., Mozdokova Yu. S., Byundyugova T. V. Szociális rehabilitáció a szociális szolgáltatásokban: tankönyv . - Taganrog, 2015. - 302 p. - ISBN 978-5-9906281-2-0 .
• Társadalomtudományi Koordinációs Tanács. Társadalomtudományok és modernitás . - Nauka, 2005. - V. 4-6.
• Kalashnikova I. V., Thirnadtsatko A. A. A fogyatékosság társadalmi modelljeinek evolúciója  // Bulletin of the TOGU: folyóirat. - 2017. - 3. sz . - S. 277-288 .