Licinio, Bernardino

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. március 3-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .
Bernardino Licinio
Születési dátum 1489 [1] [2] [3] […]
Születési hely
Halál dátuma 1565 [1] [2] [3] […]
A halál helye
Ország
Műfaj portré
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Bernardino Licinio ( olasz: Bernardino Licinio ;  1489 , Velence -  1565 , Velence ) olasz művész , a velencei festőiskola képviselője .

A művész életrajzát az első két kiadásban Giorgio Vasari küldte be , de Bernardino Liciniót három évszázadon keresztül összekeverték Giovanni Antonio Pordenonéval , akinek műhelyében Bernardino dolgozott. A művészek és műveik megkülönböztetését Gustav Ludwig 1903-ban megjelent részletes munkájában hirdette.

Életrajz

Tartományi művészcsaládhoz tartozott. Fiatal korában Velencébe költözött. Egy ideig Giovanni Antonio Pordenone festő műtermében dolgozott . Az első ismert alkotás 1522-ből származik, amikor a művész körülbelül 37 éves volt. Bibliai kompozíciókat és portrékat készített, többnyire mellszobrokat vagy kapcsolódó képeket. A fennmaradt alkotások többsége az 1530-as évekhez, a művész népszerűségének fénykorához tartozik. Alkotói stílusa Giorgione, Tizian és Palma Vecchio műveinek gyenge hatásait ötvözte. A művész nehezen tudta felülkerekedni karakterei merevségén, ezt túl élénk színekkel kompenzálta, köztük a velenceiek által annyira kedvelt, különböző árnyalatú vöröseket. A rendkívül tehetséges Giorgione korai halála, a Tizianban (aki V. Károly császár udvari festője lett) a portrék drága árai, Lorenzo Lotto és Sebastiano del Piombo portréfestő mesterek Velencéből való távozása hozzájárult a művész népszerűségéhez .

A művész utolsó keltezett munkája 1546-ból származik. Bernardino Licinio utolsó említése a dokumentumokban 1549-ből származik.

Jegyzetek

  1. 1 2 Bernardino Licinio da Pordenone // RKDartists  (holland)
  2. 1 2 Bernardino Licinio // Athenaeum
  3. 1 2 Bernardino Licinio // AGORHA  (fr.) - 2009.
  4. ↑ Előadónevek Uniós listája  (angolul) – 2017.

Irodalom