| Helység | |
| Lielindrica | |
|---|---|
| Lett. Lielindrica | |
| 55°51′31″ s. SH. 27°19′00″ hüvelyk e. | |
| Ország | Lettország |
| él | Kraszlava régió |
| plébánia | Kalniesh plébánia |
| Történelem és földrajz | |
| Népesség | |
| Népesség | 9 fő ( 2021 ) |
| Digitális azonosítók | |
| Irányítószám | LV-5660 |
Lielindrica ( letten Lielindrica , lengyelül Indryca , Indryca Wielka , németül Nederitz ) település ( szórványfalu ) Lettországban , Kraszlava régióban , a Kalniesh plébánia részeként .
A község lakossága 2021-ben 9 fő volt [1] .
Indritsa legrégebbi említése 1471-ből származik. A krónika azt írja, hogy a Dinaburg Komtur , a Rezekne Vogt és a Polotsk vajda közötti kereskedelmi vitáról Indritsán került sor .
1531-ben a rend mestere, Hermanis von Brigenius eladta Indritsát a Plater családnak , ahonnan Jan Andrzej Henryk Broel-Plater (1627-1696) 1695-ben áttért a katolikus hitre, és a helyi protestáns templomot katolikussá változtatta . ] . Az Indritsa kastély egészen a 18. század elejéig lakott volt, amikor is Jan Ludwig Plater 1729-ben megvásárolta a kraszlavai birtokot, és pompás palotát épített oda. Az indricai birtok elhagyott volt, de Indrica a XX. századig a családjáé volt. Az elhagyott kastély kezdett összeomlani, és a 20. századra már semmi sem maradt a föld felett.
A kastély a Daugava jobb partján, a Stirna folyó jobb partján volt, 300 méterrel a Daugavával való összefolyása felett (kb. 0,5 kilométerre Lielindritsától délre).
A birtok 0,5 hektáros dombon helyezkedett el. A Daugava modern szintje feletti magassága 8 méter. Az ásatások során megállapították, hogy a birtok két periódusban épült. A 15. században a domb északi részén faépület épült. Fából készült palánk vette körül. A 16. század 30-as éveitől a 18. század elejéig a hegy déli részén folyt az építkezés. Az első építési időszaktól megmaradt egy lakóépület kőalapzata, egy fa kerítés maradványai (földben).
A kőház a második időszakban épült. A vizesárkot kezdetben 3 méteresre mélyítették, a nyugati részen pedig 10 méterre bővítették. A kitermelt talajt a domb területének bővítésére használták fel. Az épületek köré új fakerítést emeltek. A kőből készült lakóház 1,2 méter falvastagságú sziklákból épült. A pince 2 méter mélyen téglával volt bélelve. Tervben a külső falak 18x12 méteresek voltak. Az épület északnyugati sarkához, a bejárati kapuval szemben egy 6x6 méteres négyzet alakú, lekerekített sarkú torony csatlakozott. A torony alatt 1,8x3 méteres pince volt. Az épület északkeleti sarkában, az udvar felőli oldalon 1 méter falvastagságú toldalék került kialakításra. Itt volt a ház bejárata. Az épület északi részén volt egy félszuterénes bővítés, ahol egy kályha volt, ami a házat fűtötte. A domb déli részén épült a ház, az északi részen pedig melléképületek és pince kapott helyet.
A mai napig fennmaradt egy lakóépület alagsora és a melléképületek alapjai.