Lentvaris

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. október 16-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 8 szerkesztést igényelnek .
Város
Lentvaris
megvilágított. Lentvaris
Felülről lefelé, balról jobbra : Lentvarskoe-tó , Angyali üdvözlet templom, 19. századi Tyszkiewicz palota , Bažničios utca, Lentvaris vasútállomás , park a Bevardis-tó mellett, Művelődési Ház
Zászló Címer
é. sz. 54°38′. SH. 25°03′ kelet e.
Ország  Litvánia
Állapot templom központja
megye Vilnius
Terület Trakai
elderség Lentvarszkoje
belső felosztás 5 lelet
Gondnok Ruksenas Vytautas
Történelem és földrajz
Első említés 16. század (ahogyan Landwehrt a 14. században említették)
Korábbi nevek Landvarovo
Város 1949
Négyzet 7,58 km²
Középmagasság 158 m
Időzóna UTC+2:00 , nyári UTC+3:00
Népesség
Népesség 9618 [1]  ember ( 2022 )
Sűrűség 1269 fő/km²
Nemzetiségek litvánok - 55,44%,
lengyelek - 25,65%,
oroszok - 11,34%,
fehéroroszok - 3,3%,
ukránok - 0,95%,
mások - 0,46%,
nincs adat - 2,78% (2021) [1]
lentvaris.lt (  lit.)
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Lentvaris ( szó . Lentvaris ) város Litvániában , Vilnius megyében, a Trakai régióban , a Lentvari járás ( syanyunii , szó szerint Lentvario seniūnija ) közigazgatási központja . 2009 óta a város területét közigazgatásilag 5 syanyunaiti [2] [3] részre osztották fel .

Fizikai és földrajzi jellemzők

Lentvaris Litvánia délkeleti részén, a Trakai régió keleti részén található. Vilnius megye Trakai régiójának legnagyobb városa , Lentvar starostvo közigazgatási központja . Vilniustól 18 km-re délnyugatra, a Vilnius - Kaunas , Vilnius - Trakai és a Szentpétervár-Varsó vasútvonal mindkét oldalán [4] található .

Itt található gróf Tyszkiewicz palota (épült 1885 -ben ), palota-parkegyüttes ( XIX. század közepe ), neoromán stílusú Angyali üdvözlet templom (1910-1926), szőnyeggyár, egészségügyi termékek "Kaitra" (alapítva 1870-ben) [2] [3] .

Történelem

A lantvari birtok a 14–19. században

Lentvaris első írásos említésének hivatalos dátuma 1596 , bár a Landwehr (a mai Lentvaris) területét Marburgi Wigand krónikái is említik 1394-ben. A krónikában nagyon kevés szó esett a településről, részleteket nem írtak le. A település sokszor változtatta nevét és tulajdonosait, egyik klánból a másikba került. A Litvarishki Taborishek vagy Lantvarova első ismert tulajdonosa Jan Sokolovics - Kuntsevich marsall volt. Jan halála után lánya, Beata lett a birtok örököse, aki 1606-ban eladta Litvarishki Taborishki vagy Lantvarov birtokát Pavel Stefan Sapiehának . 1635. július 19-én Pavel Stefan lánya, Anna Katarzyna Sapega lett Lantvarov tulajdonosa. 1666-ban a birtokot eladták Anna Sapega-Narushevichnek, 1669-ben Anna a Lantvarov birtokot a vilniusi bernardinus kolostornak adományozta. 1771-ben, miután 12 ezer zlotyt fizetett a Bernardinoknak, a trocki vajdaság zemsztvo régense, Anthony Grinevich lett a birtok tulajdonosa, de két évvel később, 1773-ban Józef Dombrovsky elkezdte követelni Lantvarovot. Több új- és ó -trakai per után Grinevich 1778-ban beperelte Lantvarékat, és pert nyert Dombrovszkijjal [5] .

1834-ben Lantvarov 14 paraszti birtokos kisközség volt, amelyben 162 lakos élt [5] [6] .

1848-tól a birtok a Shanham fivérek: Bronislav, Ludwig és Vladislav [5] tulajdonában volt .

Landvarovo, Tyszkiewicz család

1850-ben a birtokot Jozef Tyszkiewicz szerezte meg. A Tyszkiewicz család 1939-ig, a második világháború kitörése után birtokolta a birtokot [5] .

A település növekedésének lendületét a Szentpétervár-Varsó vasútvonal megépítése jelentette a 19. század második felében. 1859-ben vasútállomás épült. Két vonal indult belőle - Grodno (és tovább Varsó ) és Kovno (86 km; tovább Königsberg ) felé. A rendszeres vonatközlekedés 1862-ben indult [5] .

1885 -ben felépült Tyszkiewicz gróf neogótikus stílusú palotája (1899-ben építették újjá Tadeusz Rosztvorovszkij építész közreműködésével ; ma szőnyeggyár működik benne) és parkot alakítottak ki.

világháború

1915 őszére Landvarovo német megszállás alatt állt, amely alatt egészen a litván függetlenség 1918. február 16-i kikiáltásáig . Az első világháború során Landvarovo 11 lakosa vesztette életét [4] .

A két világháború közötti időszak

Az első és a második világháború közötti időszakban , 1918 decemberétől 1919 augusztusáig a Vörös Hadsereg egységei Landvarovo területén helyezkedtek el. A litván-lengyel háború idején aktív harcok folytak Landvarovo területén, a litván katonai egységek kezdetben a Vaka folyó mentén ( pol. Waka, ma Voke ), majd a vasútvonalon és a pályaudvaron álltak védekezésben. 1920 októberében a lengyel hadsereg elfoglalta . 1920 októberétől 1922 márciusáig a részben el nem ismert Közép-Litvánia , majd Lengyelország része volt. 1925-ben a lengyel hatóságok ideiglenes koncentrációs tábort nyitottak a faluban [4] [5] .

1926-ban hivatalosan is megnyitották Landvarovoban a Szűz Mária Angyali üdvözlet templomát, melynek építése 1910-ben kezdődött. Ezt megelőzően, 1906-tól ideiglenes fakápolna működött a helyén [4] .

világháború

Miután 1939. október 5-én a Vörös Hadsereg elfoglalta Lengyelország keleti részét , a vilniusi régió a Szovjetunió ellenőrzése alá került, a szovjet-litván kölcsönös segítségnyújtási szerződés október 10-i megkötése után pedig visszakerült Litvániához. . Landvarovo a Litván Köztársaság települése lett, ugyanabban az évben kapta jelenlegi nevét - Lentvaris. Litvánia Szovjetunió általi megszállása [7] után Lentvarisban felkeléseket szerveztek. 1942-ben felkeléseket szerveztek a német megszállás ellen [4] [5] .

A második világháborúban Lentvaris súlyosan megrongálódott, számos épület teljesen megsemmisült [4] .

A litván SSR-ben

1949-ben Lentvaris városi rangot kapott [4] [5] .

1945-ben Lentvarisban megalakult a 95. számú PMS Vasútépítési Központ, 1948. május 7-én megkezdte működését a rádiózás Lentvarisban. 1949-ben megépült a Lentvarszkaja Erőmű és a Kaitra üzem, 1957-ben megalakult a Kilimai szőnyeggyár ( Rus. Carpets ), 1973-ban a Stroydetal üzem, amely ablak- és ajtótömböket, mobil háztartási házakat építőknek és állványzatot kőműveseknek gyártott [ 5] .

1940-1941-ben és 1944-1953-ban Lentvarisban, valamint Litvánia-szerte a szovjet hatóságok deportálásokat szerveztek börtönökbe és koncentrációs táborokba. Összesen ez idő alatt 35 lentvarisi lakost deportáltak [5] .

Az 1940-es és 50-es években Lentvarisban megalakult a „Május 1.”, „A békéért”, „Pergalė” ( Pergale , rusz. „Győzelem” ) kolhoz, valamint a „Lentvaris” [5] állami gazdaság .

Modernitás

2007-ben a lentvari palotát Laimutis Pinkevicius üzletember szerezte meg, de még abban az évben csődöt jelentett. 2012-ben a palotát letartóztatták [8] . 2016-ban a Tyszkiewicz-palotát Ugnius Kiguolis üzletember vásárolta meg. Kezdetben legalább 2,5 millió eurót tervezett a palota helyreállítási projektjébe [9] . 2018-ban az EU 673 000 eurót finanszírozott a helyreállítási munkákra, és ugyanebben az évben megkezdődött a palota helyreállítása [10] .

2014 óta a városban tömegesen végeznek helyreállítási munkákat az utak, sétálóutcák, kerékpárutak, sokemeletes épületek, új parkok, terek, új strandok, rekreációs helyek felújítására [11] [12] [13] .

2020-ban megkezdődött a vasúton átvezető közúti alagút építése, amely összeköti a város déli és északi részét. Az alagút szükségességét a vasút és autópálya kereszteződésében kialakult közlekedési probléma diktálta. A nagy vonatforgalom miatt folyamatosan torlódások alakultak ki a vasúti átjáróban. Az átkelőn naponta mintegy 7000 személygépkocsi és 200 vonat haladt át, a forgalomkorlátozás teljes ideje elérte a 11 órát [14] . Az alagút speciális módszerrel épült, a balti országokban elsőként, amikor az alagút különálló, előre előkészített részeit később állandó helyükre telepítették, miközben a vasúti forgalmat nem akadályozták meg. A projekt összköltsége 20,7 millió euró volt [14] . Az autóalagutat 2021. december 1-jén nyitották meg, és újraindult az autó- és gyalogosforgalom [15] .

Etimológia

Lentvarist fennállása során másként hívták [4] [5] [2] [3] :

Szimbolizmus

Címer

A város címere piros címerpajzson három arany juharlevelet ábrázol. A Litván Köztársaság elnöke 2001. május 4-én hivatalosan megerősítette [2] [3] .

Flag

A zászló színezésében a címerhez hasonló, piros, de már téglalap alakú alapon 3 arany juharlevelet is ábrázol [2] [3] .

Közigazgatási felosztások

Lentvaris a Trakai régió része, a Lentvari Senion (starostvo) közigazgatási központja.

2009 óta a város területe közigazgatásilag 5 seniūnaitija ( lit. seniūnaitija ) [16] [17] .

Church seniūnaitija (Bažnyčios seniūnaitija)

A templom étkezdéje magában foglalja az Atgimimo g., Aušrinės g., Bažnyčios g. utcákat. Gelezinkelio g. (Trumpoji g.-ig), Obelų g., Pakraščio g., Lauko g. (Trumpoji g.-ig), Konduktorių g., Vokės g., Sodų g. (Trumpoji g.-ig), Déli g. (Trumpoji g.-ig), Pakalnės g., Pakalnės skg., Mokyklos g. (Trumpoji g.-ig), Fabriko g., Fabriko skg., Naujosios Sodybos g., Statybininkų g., Garvežių g. Syanyunaitis községben 2178-an élnek, Jevgenyij Moszkvicsov a falu lakossága.

Carpet syanyunaitija (Kilimų seniūnaitija)

A szőnyegfalu a következőket foglalja magában: Dobilo g., Gaidiškių g., Gintaro g., Kaimo I-ji G., Kaimo II –ji g., Kalnų g., Kampo g., Kampo skg., Klevų al., Kilimų g. ., Kranto g., Lakštingalų g., Lelijų g., Liepų g., Miško I-ji, Miško II –ji, Perkūno g., Pušų g., Ramunių g., Ryto g., Slėnio g., Stadiono g. ., Šaltinių g., Topolių g., Tolimoji g., Tujų g., Vaivos g., Vilniaus g., Vilniaus Mažoji g., Žalioji g., Dzūkų g. Senyunaitis községben 1793-an élnek, a faluban él Deimante Grybauskienė.

Klevų daugiabučių seniūnaitija

A bérházak juharerdője magában foglalja az Ežero gatvė utcákat (3, 3A, 4, 5, 5A, 6, 7, 8, 10, 12, 20, 22); Klevų alėja (8, 30, 32, 34, 36, 38, 38A, 47, 49.51, 53, 55, 57, 59, 61); Vytauto g. (4, 6, 8, 9, 9A, 10); Tujų g. Nr.1. Sianyunaitisban 2131 ember él, Vida Šmigialskiene säniūnaitisban.

Lentvario daugiabučių seniūnaitija

A Lentvar lakótelepi negyedbe a Bažnyčios g. (4, 8, 9, 10, 12, 13, 15, 19, 20, 23, 24, 26); Gelezinkelio g. (7, 26, 28, 30, 32, 34); Pakalnes g. (5, 7, 21, 23, 24, 25, 26, 26A, 27, 28, 29, 30, 31, 33, 42, 44); Lauko g. (3, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 12, 12A); Naujosios Sodybos g. (27, 36, 36A, 38); Sodų g. (19, 23A). Senyunaitis faluban 2409-en élnek, Viktoras Vlas Senyunaitis falu.

Rachkun seniūnaitija (Račkūnų seniūnaitija)

A Rachkunsky sanionitia a Geležinkelio g. utcákat foglalja magában. (Trumpoji g. utcából), Gėlių g., Lauko skg., Trumpoji g., Naujoji g., Lentvario g., Lentvario skg., Ribos g., Saulės g., Kupolės g., Rasos g., Veliuonos g. .., Mėnulio g., Medeinės g., Laisvės g., Taikos g., Vilties g., Kosmonautų g., Ramybės g., Pievų g., Žolynų g., Vėjo g., Žemynos g., Lietaus g. , M. Šimelionio g., Trakų g., Trikampio g., Geologų g., Sodų g. (Trumpoji g.-ről), Déli g. (Trumpoji g.), Mokyklos g. (Trumpoji g.-ről). A faluban 1906-an élnek, Pavlovich Valdemar a falu.

Népesség

1990-ben 12,8 ezer, 2011-ben 11,1 ezer lakos volt. 2022 márciusa óta az Ukrajnából érkező migránsok ideiglenes lakhelyet kapnak Lentvarisban [18] .

Népességdinamika 1896 -tól 2022 - ig
1896 * [19] 1897 ford. 1905 [20] 1923 ford. 1931 [21] 1939 1959 -es ford. [22] 1966 1970 ford. [22] 1974 [23] 1976 [24]
385 300 208 2000 2287 2500 4216 5500 8235 9000 9600
1979 ford. [25] 1989 -es ford. [26] 2001 ford. 2011 ford. [27] 2013 2020 2021 2022 - - -
10 167 12 694 11 773 11 105 10 750 10 006 9713 9618 - - -
  • *az enciklopédia megjelenési dátuma szerint.

A populációdinamika hisztogramja

Közgazdaságtan

Ipar

Lentvaris nagy ipari központ, a városban nagy vállalkozások találhatók: a Kaitra gyár, a Szőnyeggyár, a fafeldolgozó és számos más [2] [3] .

"Kaitra" növény

A Kaitra ( lit. Kaitra ) egy 1949 nyarán üzembe helyezett szanitergyár , amely 2014. január 16-ig működött. Az első gyári termékek öntöttvas vízcsatorna csövek, vízvezeték-alkatrészek voltak, később az üzemben fürdőkádakat is gyártottak , amelyeket az egész Szovjetunióban szállítottak, valamint szellőzőrendszereket [2] [3] .

Lentvari Szőnyeggyár

A Lentvari Szőnyeggyár (Kilimai Szőnyeggyár) 1957-ben alakult, az első szőnyegtermék ugyanezen év augusztus 20-án készült el. A cég a grófi körömműhely helyén alakult.

Lentvarskaya HPP

Mini-vízerőmű, a város szélén található; A vízerőmű a Saide folyó medencéjében található, a vízerőműben lévő víz az F-1 mesterséges csatornából származik, előtte a Lentvarskaya vízerőmű mesterséges tavából [28] ömlik a folyóba. Fabriko ( lit. Fabriko upelis ) [2] [29] [30] [31 ] .

Közlekedés

Buszjárat

Van egy Lentvarsky autóbuszpark , amely főleg Mercedes kisbuszokat üzemeltet.

Van egy buszjárat Vilniusba (68-as és 269-es útvonal) és Trakaiba (299-es út); útvonal Trakai-Lentvaris [32] .

Rail links

A Landvarovo állomást 1862-ben nyitották meg - a Szentpétervár-Varsó vasútvonal csomópontja , keleti ( Vilna  - Dinaburg ), északnyugati ( Kovno  - porosz határ ) és délnyugati ( Grodnó  - Varsó ) útvonalakkal.


Lentvaris vasúti összeköttetésekkel rendelkezik Trakaival , Régi Trakaival , Marcinkonisszal , Kaunasnal és Vilniussal [33] .

Kultúra és kikapcsolódás

A városban 1967-ben az " Összeomlás " című filmet forgatták Vlagyimir Szamoilovval és Jevgenyij Matvejevvel a főszerepekben [2] [3] .

Oktatás

Oktatási intézmények:

  • "Versme" gimnázium ;
  • Gimnázium őket. Moteyus Shimelyonis ;
  • Gimnázium őket. Henryk Sienkiewicz ;
  • Lentvari Általános Iskola .

Lentvar Beach

Lentvarison számos kikapcsolódási lehetőség van (családi park, Tyszkiewicz-kastély parkja, strandos park a Grauzhys-tó mellett , több kis park, sokféle sporttelep), amelyekre nemcsak a városlakók körében van kereslet, hanem a szomszédos városok lakói körében is, mint például Trakai , Grigiskes vagy Vilnius .

2017-2018-ban megtörtént a Grauzhys-tó melletti Lentvarsky strand felújítása, javítása, új kosárlabda- és röplabdapályák, szabadtéri edzőeszközök, úszómólók építése, a strandok takarítása, takarítása [11] .

A város katonai épületei

466. légelhárító rakétadandár

A szovjet hadsereg légvédelmének 466. légvédelmi rakétadandárja (korábban hadosztály ) (36839. számú katonai egység) Lentvaris város déli részén (Rackunu utca mentén) és a szomszédos Rachkunai faluban található . 1953-ban alakult, 1993-ban szűnt meg. Ez a hadosztály a Litván SSR légvédelmi erői 1865. ezredének szerves részét képezte, és Vilnius védelmét szolgálta. A légvédelmi rakétadandár 23 hektáros területet foglalt el, ezen a területen légvédelmi rakétarendszerek harci indítóállásait, ellenőrző pontokat (ellenőrző pontokat), őrtornyokat, földalatti tárolókat, mérnöki építményeket, garázsokat, hangárokat, laktanyákat és lakóépületek katonai személyzet számára. Az első légvédelmi rakétarendszereket (SAM) 1960-ban telepítették, ezek az S-75 , S-125 , S-200 voltak . 1990 óta az S-300 -as is a hadosztálynál állomásozik . A balti államok függetlenné válása után 1992 februárjában az Orosz Föderáció kormánya úgy döntött, hogy fokozatosan kivonja az Orosz Fegyveres Erők katonai alakulatait a Litván Köztársaságból, 1993-1994-ben a katonai egységet felszámolták, a volt terület katonai egységet áthelyezték a „Volga-service” állami vállalathoz, ma a terület nagy része magánlakóépületek építésére szolgáló telkekre oszlik [4] [2] .

Egyéb objektumok

Korábban a 41059. számú katonai egység és a 01348. számú vasúti katonai egység [4] [2] is Lentvarison volt .

Sport

Labdarúgó csapatok

  • FC Kaitra  - 1949-ben alapították, 2006-ban feloszlatták;
  • FC Klyavas  - 1998-ban alakult, 1999-ben feloszlott, 2004-ben alakult újra;
  • FC Kolobki  - 2007-ben alapították;
  • FC Lentvaris  - 2006-ban alakult, 2008-ig Rumida néven.

Kosárlabda csapatok

  • A BC Rumida  2007-ben alakult.

Képek

  • Lentvár pályaudvar

  • Lentvarsky pályaudvar 1915 és 1918 között

  • Fotó 2006

  • Fotó 2022

  • Fotó 2006

  • Fotó 2022

  • Fotó 2013

  • Fotó 2022

  • Az állomás a peronok felől, 2022

  • 2021

  • Vasutak

  • Tyszkiewicz birtokpark

  • víztorony

  • Lakóépület - istálló

  • Istálló

  • Istálló

  • A Tyszkiewicz uradalom kezelőjének háza (ma lakóépület)

  • Szálloda (jelenleg lakóépület)

  • Vízimalom

  • Cafe Riviera

  • istállók

  • Tyszkiewicz-palota

  • A Tyszkiewicz-palota a 19. században (1873–1879)

  • Palota 1876-ban

  • Tyszkiewicz-palota. A. Romer festménye, 1869

  • Régi kapu a Tyszkiewicz uradalom bejáratánál. 1887

  • 2021. október

  • 2022. március

  • 2022. április

  • 2022 augusztus, toronyfelújítás

  • Park és tavak Bevardys

  • Bevardis-tó (Névtelen, lit. Bevardis ežeras )

  • Gyalog- és kerékpárutak

  • Maple Alley Lane

  • Családi park ( lit. Šeimos Parkas )

  • Családi park ( lit. Šeimos Parkas )

  • Lentvaris

  • Tyszkiewicz-palota, kilátás a Hrauzhys-tó déli partjáról

  • Pakalnes utca

  • Maple Alley Lane (Klevų alėjos skg.)

  • Grauzys tó strand

  • Lauko utca (Lauko gatvė)

  • Fabriko utca

  • Vilniaus utca

  • Vilniaus utca

  • Ipari Zóna

  • Ipari Zóna

  • A Kaitra gyár egykori bemutatóterme ( lit. Kaitra )

  • A Kaitra gyár korábbi irodái

  • A Kaitra gyár korábbi irodái

  • Lentvari látképe Új-Lentvaris felől

  • Lentvari látképe Új-Lentvaris felől

  • Lentvari látképe Új-Lentvaris felől

  • Lentvari látképe Új-Lentvarisról . Jobb oldalon a Tyszkiewicz-palota tornya

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Rodiklių duomenų bazė - Oficialiosios statistikos portalas  (lit.) . Letöltve: 2022. május 27. Az eredetiből archiválva : 2022. május 21.
  2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Banushevich, 2016 .
  3. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Banushevich, 2015 .
  4. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Valentina Banushevich. Lentvaris a történelem válaszútján . - Vilnius: BMK Leidykla, 2015. - S. 398. - 416 p. - ISBN 978-609-468-034-2 .
  5. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Valentina Banushevich. Lapozgatni az emlékezet lapjait... Lentvaris az emlékekben  (l.) . - Vilnius, 2016. - 462 p. - ISBN 978-9955-710-10-3 .
  6. ↑ Lentvaris  (l.) . - Vilnius: MLTE., 1968. - 329 p.
  7. ↑ Zalimas, Dainius. Kommentár a Litván Köztársaságnak a Szovjetunió megszállásából eredő károk megtérítéséről szóló törvényéhez  (l.) . — Martinus Nijhoff Kiadó. - ISBN 978-90-04-13746-2 .
  8. ↑ . Alfa.lt  (lit.) . www.alfa.lt _ Letöltve: 2022. április 2. Az eredetiből archiválva : 2018. december 21..
  9. ↑ U. Kiguolis įsigijo Lentvario dvarą  (lit.) . DELFI . Letöltve: 2022. április 2. Az eredetiből archiválva : 2018. május 20.
  10. ↑ Lentvario dvarui - pinigų injekcija, bet muziejaus jame dar teks palaukti  (lit.) . web.archive.org (2020. augusztus 4.). Letöltve: 2022. április 2.
  11. ↑ 1 2 Trakų rajono savivaldybė. Aptarė projektus Lentvario atnaujinimui: miesto stipriai keičiasi  (lit.) . DELFI . Letöltve: 2022. június 29.
  12. ↑ Laisvalaikio zona Lentvaryje prie Bevardžio ežero  (lit.) . www.traku-zeme.lt, ISSN 2538-6581 (2019. október 4.). Letöltve: 2021. december 1. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 30.
  13. ↑ Poilsio parką įsteigė ant užnuodytos žemės: užterštą teritoriją tiesiog užpylė žemėmis  (lit.) . www.lrytas.lt _ Letöltve: 2022. február 23. Az eredetiből archiválva : 2022. február 23..
  14. ↑ 1 2 Lentvario pervažos rekonstrukcija įpusėjo: eismą tuneliu planuojama šių metų rudenį  (lit.)  (nem elérhető link) . lrt.lt (2021. június 18.). Letöltve: 2021. december 1. Az eredetiből archiválva : 2021. december 1..
  15. ↑ Lentvaryje vairuotojams ir pėstiesiems atidarytas naujas tunelis po geležinkeliu  (lit.) . lrt.lt (2021. december 1.). Letöltve: 2021. december 1. Az eredetiből archiválva : 2021. december 1..
  16. ↑ Lentvario Seniūnija  (szó szerint) . Trakų rajono savivaldybė . Letöltve: 2022. június 29. Az eredetiből archiválva : 2022. június 3.
  17. ↑ Trakų rajono seniūnaitijos  (lit.) . Trakų rajono savivaldybė .
  18. ↑ Pirmoji ponia Trakuose ir Lentvaryje susitiko su vaikais iš Ukrainos globos namų  (lit.) . Regionų naujienos (2022. március 18.). Letöltve: 2022. június 29.
  19. ↑ Landvarovo // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907. - T. 17. - S. 322.
  20. ↑ Goshkevich I. I. Vilna tartomány : A lakott helyek teljes listája az egyes településekre vonatkozó statisztikai adatokkal, hivatalos információk alapján összeállítva .. - Vilnius, 1905.
  21. ↑ Wykaz miejscowości Rzeczypospolitej Polskiej , t. 1, Warzawa 1938.
  22. ↑ 1 2 A Litván SSR vidéki települései 1959-ben és 1970-ben. (Az összszövetségi népszámlálás adatai) . Vilnius: Központi Statisztikai Hivatal a Litván SSR Minisztertanácsa alatt, 1974.
  23. ↑ Lentvaris. Lietuviškoji tarybinė enciklopedija , VI t. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1980. T.VI: Kombinacija-Lietuvos, 471 psl.  (megvilágított.)
  24. ↑ Kazys Misius , Algimantas Miškinis ir kt. Lentvaris. Tarybų Lietuvos enciklopedija , 2. kötet (Grūdas-Marvelės). Vilnius, Vyriausioji enciklopedijų redakcija, 1986, 519 psl.  (megvilágított.)
  25. ↑ A Litván SSR vidéki települései. (az 1979-es szövetségi népszámlálás adatai)  (i.) . lietuvai.lt _
  26. ↑ Kaimo gyvenamosios vietovės (1989 metų Visuotinio gyventojų surašymo duomenys) . Vilnius: Lietuvos Respublikos Statistikos departamentas, 1993.
  27. ↑ Települések népessége: Litvánia népesség- és lakásösszeírásának eredményei. 2011. . Vilnius: Statisztikai Osztály, 2013.
  28. ↑ Žvejo gidas  (lit.) . www.zvejogidas.lt _
  29. ↑ Információ apie HE 2011 04 27  (i.) . Letöltve: 2020. december 27. Az eredetiből archiválva : 2012. szeptember 7..
  30. ↑ Mažoji Hidroenergetika  (lit.) . Letöltve: 2020. december 27. Az eredetiből archiválva : 2021. november 13.
  31. ↑ Lietuvos Hidroenergetika  (lit.) . Letöltve: 2020. december 27. Az eredetiből archiválva : 2020. november 28.
  32. ↑ 269 maršrutas, Stotis - Grigiškės - Lentvaris  (lit.) . Letöltve: 2021. július 7. Az eredetiből archiválva : 2021. július 9..
  33. ↑ Menetrend . UAB „LTG Link“, a Litván Vasutak JSC csoport része. Letöltve: 2021. szeptember 30. Az eredetiből archiválva : 2020. április 23.

Irodalom

  • Banushevics, Valentina. Lentvaris. Új pillantás a múltra és a jelenre . - 2005. - 280 p. — ISBN 9986-762-20-0 .
  • Banushevics, Valentina. Lentvaris a történelem válaszútján . - 2015. - 416 p. - ISBN 978-609-468-034-2 .
  • Banushevics, Valentina. Lapozgatva az emlékek lapjait... Lentvaris az emlékekben . - 2016. - 462 p. - ISBN 978-9955-710-10-3 .

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Bibliográfiai katalógusokban