Lalayan, Ervand Alekszandrovics

Lalayan Ervand Alekszandrovics
kar.  Երվանդ Լալայան Ալեքսանդրի
Születési dátum 1864. március 25( 1864-03-25 )
Születési hely Alexandropol városa
(ma Gyumri , Örményország )
Halál dátuma 1931. február 24. (66 évesen)( 1931-02-24 )
A halál helye Jereván városa , Szovjetunió
Polgárság  Orosz Birodalom Szovjetunió
 
Foglalkozása etnológus , folklorista , régész , író , filológus
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Yervand Alekszandrovics Lalajan (Lalayants [1] ) ( örmény  Երվանդ Լալայան Ալեքսանդրի ; 1864 - 1931 , Moszkvai Architektúra Történésztársa, Grafikatudományi Történészegylet kezdete, örmény etnográfus, archiszchaschasztikus örmény etnográfus

Az Örmény Néprajzi Társaság egyik szervezője. Az örmények néprajzával és Örményország régészetével foglalkozó főbb munkák.

Életrajz

1864. március 25- én született Alexandropolban (később Leninakan, ma Gyumri, Örményország).

1894 -ben szerzett diplomát a svájci genfi ​​egyetemen. 1896-1916 között kiadta az " Azgagrakan Andes" néprajzi folyóiratot (26 kötet jelent meg). Az Örmény Néprajzi Társaság egyik szervezőjeként 1909 - ben az ő kezdeményezésére létrehozták Tiflisben a Néprajzi és Régészeti Múzeumot , 1921 -ben pedig átkerült Jerevánba , ahol ennek alapján létrehozták az Örmény Állami Történeti Múzeumot. amelynek első rendezője Lalayan volt. [1] Yervand Lalayan fő művei az örmények néprajzának és Örményország régészetének szentelik. 1903-1904-ben nyitott lapokat kapott az ókori emlékek feliratainak gyűjtésére, valamint ásatásokat végzett Kizyl-Vank közelében és a nakhicseváni Kul-tepe testén . 1905-ben, 1906-ban és 1908-ban a Moszkvai Régészeti Társaság, a Moszkvai Régészeti Társaság megbízásából több mint 500 temetkezést tárt fel a tó közelében. Sevan. 1904-ben kutatásai során felfedezte Kul-tepe ősi települését [2] . 1908 - ban feltárta a Nahicseván körzet Ordubay-i szakaszát, az azonos nevű megye Daralalagez-i szakaszát, valamint a Szeván-tó partja mentén feltárt Novobayazet-i járást. 1912 -ben jegyzetet közölt a Novobayazet kerületi Sevan kolostorról [1] .

E.A. Lalayants ásatásokat végzett az Etchmiadzin kerületben, és kőkorszaki eszközöket tárt fel, ami szerinte jelentős érdeklődésre tarthat számot, mivel addig a Kaukázusban szinte semmilyen ebből az időszakból származó lelet nem került elő [3]

1931. február 24-én halt meg Jerevánban .

Memória

Címek és díjak

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 Dluzsnyevszkaja G.V. „RÉGÉSZETI KUTATÁSOK OROSZORSZÁG EURÓPAI RÉSZÉN ÉS A KAUKÁZUSBAN 1859-1919-BEN. Az Orosz Tudományos Akadémia Anyagi Kultúratörténeti Intézet Tudományos Archívumának dokumentumai szerint ” ISBN 978-5-98709-772-4 Kiadás éve: 2014, Szentpétervár
    218. oldal néprajzkutató, tanár Nerssov Szeminárium (a XX. század elején) és a Néprajzi Gyűjtemény szerkesztője-kiadója, a MAO tagja. 1894-ben diplomázott a genfi ​​egyetemen. 1896-1916-ban megjelentette az "Azgagrakan Andes" című néprajzi folyóiratot (26 kötet). Az Örmény Néprajzi Társaság egyik szervezője (1906–1917). 1909-ben kezdeményezésére néprajzi és régészeti múzeumot hoztak létre Tbilisziben, 1921-ben Jerevánba helyezték át; ennek alapján létrehozták az Örmény Állami Történeti Múzeumot, melynek igazgatója lett. Az örmények néprajzával és Örményország régészetével foglalkozó főbb munkák. 1903–1904-ben Nyitott lapokat kapott az ókori emlékek feliratainak gyűjtésére (RO NA IIMK RAS. F. 1, 1903, d. 84), valamint feltárták Kizyl-Vank közelében és Kul-tepe testén, Nahicseván közelében a folyón. Arax. Ezt követően együttműködött a MAO-val, amelynek megbízásából 1905-ben, 1906-ban és 1908-ban több mint 500 temetkezést tárt fel a tó közelében. Sevan (RO NA IIMK RAS. F. 1, 1903, d. 84). 1908-ban feltárta a Nahicseván körzet Ordubay-i szakaszát, az azonos nevű megye Daralagezi szakaszát, valamint a Gokcsi-tó partja mentén feltárt Novobajazet körzetet. 1912-ben jegyzetet tett közzé a Novobayazet kerületben található Sevan kolostorról. Erivan tartomány. (Melikset-Bekov, 1936; Melik-Pashayan, 1965; Stegantseva, Rysin, 2009, 712. o.; Belova, 2009, 82., 87.)
  2. ↑ A.Yu. Szkakov. Kul-tepe . Nagy orosz enciklopédia. Archiválva : 2019. május 14.
  3. ↑ Dluzsnyevszkaja G. V. „RÉGÉSZETI KUTATÁSOK OROSZORSZÁG EURÓPAI RÉSZÉBEN ÉS A KAUKÁZUSBAN 1859-1919-BEN. Az Orosz Tudományos Akadémia Anyagikultúra-történeti Intézete Tudományos Levéltárának dokumentumai szerint” ISBN 978-5-98709-772-4 Kiadás éve: 2014, Szentpétervár; összesen 218. oldal, 28. o

Linkek