Transmittancia | |
---|---|
Dimenzió | mérettelen |
Megjegyzések | |
skalár |
Az áteresztőképesség egy dimenzió nélküli fizikai mennyiség , amely egyenlő a közegen áthaladó sugárzási fluxus és a felületére eső sugárzási fluxus arányával [1] :
Általános esetben egy test áteresztőképességének [2] értéke mind magának a testnek a tulajdonságaitól, mind a beesési szögtől, a spektrális összetételtől és a sugárzás polarizációjától függ.
Számszerűen az áteresztőképességet törtekben vagy százalékban fejezzük ki.
Az inaktív közegek áteresztőképessége mindig kisebb, mint 1. Aktív közegben az áteresztőképesség 1-nél nagyobb vagy egyenlő, amikor a sugárzás áthalad az ilyen közegen, felerősödik. Az aktív médiát lézerek munkaközegeként használják [3] [4] [5] [6] .
Az áteresztőképesség az optikai sűrűséggel a következő összefüggéssel van összefüggésben:
Az áteresztőképesség és a visszaverődési , abszorpciós és szórási együtthatók összege eggyel egyenlő. Ez az állítás az energia megmaradás törvényéből következik .
Az „átviteli együttható” fogalma mellett más, ennek alapján létrehozott fogalmakat is széles körben használnak. Ezek közül néhányat az alábbiakban mutatunk be.
Az irányáteresztés megegyezik a közegen szóródás nélkül áthaladó sugárzási fluxus és a beeső sugárzási fluxus arányával.
A diffúz áteresztőképesség egyenlő a közegen áthaladó és általa szórt sugárzási fluxus és a beeső sugárzási fluxus arányával.
Abszorpció és visszaverődés hiányában az összefüggés teljesül:
A monokromatikus sugárzás áteresztőképességét spektrális áteresztőképességnek nevezzük. A kifejezés így néz ki:
ahol és a közegre beeső és azon áthaladó monokromatikus sugárzás fluxusai, ill.
A belső átviteli együttható csak azokat a sugárzási intenzitás-változásokat tükrözi, amelyek a közeg belsejében fordulnak elő, azaz a közeg bemeneti és kimeneti felületén való visszaverődésből eredő veszteségeket nem veszik figyelembe.
Tehát definíció szerint:
ahol a közegbe belépő sugárzás fluxusa, és a kilépő felületet elérő sugárzás fluxusa.
Figyelembe véve a sugárzás visszaverődését a bemeneti felületen, a közegbe belépő sugárzási fluxus és a bemeneti felületre eső sugárzási fluxus aránya a következőképpen alakul:
ahol a visszaverődési együttható a bemeneti felületről.
A visszaverődés a kilépő felületen is megtörténik, így az erre a felületre eső sugárzás fluxusa és a közeget elhagyó fluxus a következő összefüggéssel függ össze:
ahol a visszaverődési együttható a kimeneti felületről. Ennek megfelelően a következőket hajtják végre:
Ennek eredményeként a kommunikációhoz kiderül :
A belső áteresztőképességet általában nem a testek tulajdonságainak leírására használják, hanem mint olyan anyagok jellemzőjét, elsősorban az optikai anyagokat [7] .
A spektrális belső áteresztőképesség a monokromatikus fény belső áteresztőképessége.
A standard A fehér fény integrált belső áteresztőképessége (korrelált emissziós színhőmérséklet T=2856 K) a [7] [8] képlettel számítható ki :
vagy ebből következő:
ahol a közegbe belépő sugárzási fluxus spektrális sűrűsége, a kilépő felületet elérő sugárzási fluxus spektrális sűrűsége, valamint a monokromatikus sugárzás relatív spektrális fényhatékonysága nappali látás esetén [9] .
Az integrált áteresztőképességet hasonló módon határozzák meg más fényforrások esetében is.
A belső áteresztőképesség integrált együtthatója az anyag emberi szem által érzékelt fényáteresztő képességét jellemzi, ezért az optikai anyagok fontos jellemzője [7] .
Az átviteli spektrum az átviteli együttható függése a sugárzás hullámhosszától vagy frekvenciájától (hullámszám, kvantumenergia stb.). A fény tekintetében az ilyen spektrumokat fényáteresztési spektrumoknak is nevezik.
Az átviteli spektrumok az abszorpciós spektroszkópiai módszerekkel végzett vizsgálatokból nyert elsődleges kísérleti anyagok . Az ilyen spektrumok függetlenek is, például az optikai anyagok egyik fő jellemzőjeként [10] .