Csillapítási együttható (fotometria)

A csillapítási együttható egy dimenzió nélküli fizikai mennyiség , amely a sugárzási teljesítmény csökkenésének mértékét jellemzi egy közegben egy bizonyos távolság megtétele után, vagy a két közeg közötti interfészről való visszaverődés eredményeként [1] .

Ha egy optikai rendszeren, annak egyedi elemén vagy optikai anyagrétegen áthaladó sugárzásról beszélünk, akkor a csillapítási együtthatót az áthaladás előtti és utáni sugárzási fluxusok arányaként határozzuk meg: $(\Phi _{0})$ $(\Phi )$

K={\frac {\Phi _{0}}{\Phi }}.

Ebben az esetben a csillapítási együtthatót az áteresztőképességhez viszonyítja a reláció $T$

K={\frac {1}{T)),

és optikai sűrűséggel - az egyenlet $D$

K=10^{D}.

Ha a visszavert sugárzás érdekes, akkor a csillapítási együttható a visszaverődés előtti és utáni sugárzási fluxusok aránya : $(\Phi _{0})$ $(\Phi _{r})$

K={\frac {\Phi _{0}}{\Phi _{r}}}.

Ebben az esetben a csillapítási együtthatót a reflexiós együtthatóval a következő összefüggéssel viszonyítjuk: $\rho$

K={\frac {1}{\rho )).

Általános esetben egy test csillapítási együtthatójának értéke mind magának a testnek a tulajdonságaitól, mind a beesési szögtől, a spektrális összetételtől és a sugárzás polarizációjától függ. $K$

Bell vagy decibel logaritmikus mértékegységének használatakor a csillapítási együttható értékét ezekben az egységekben a képlet , ill . $K_{B}={\mbox{lg}}K$ $K_{dB}=10{\mbox{lg}}K$

Lásd még

Jegyzetek

↑ GOST 26148-84. Fotometria. Kifejezések és meghatározások. (nem elérhető link) . Letöltve: 2020. november 28. Az eredetiből archiválva : 2020. március 16. (határozatlan)