1. zongoraverseny (Chopin)

1. e-moll zongoraverseny op. A 11 -et a lengyel zeneszerző , Fryderyk Chopin írta 1830 -ban a néhány hónappal korábban írt Második után , de számát egy korábbi, 1833-as kiadás miatt kapta meg, míg a Második Concertót 1836 -ban nyomtatták ki . A versenymű első kiadását F. Kalkbrennernek ajánlották [2] .

Ez a versenymű a 2. Concerto mellett egyike annak a két műnek, amelyet a T.-ről elnevezett Nemzetközi Zongoraverseny döntőse. F. Chopin [3] .

Épület

A versenymű három részben íródott, összesen körülbelül 41 perces:

1. Allegro maestoso
2. Romantikus: Larghetto
3. Rondo: Vivace

1. tétel: Allegro maestoso

Az első tétel formája szonáta .

• A koncert zenekari bemutatkozással kezdődik[ finomítás ] (24 bar).

A bevezető daltémája fényes, fanfár jellegű. Tutti, az "Allegro maestoso" tempó ünnepélyes fenséges hangulatot teremt. A bevezető dallamvonala hullámos. A bejegyzés csúcspontja szinte az időszak legvégén jár. A bevezető szerepe rendkívül fontos ebben a versenyműben. A bemutatkozásra nem egyszer kerül sor: a szólista bemutatásában, fejlesztésben és ismétlésben.

• A fő rész témája az e-moll jegyében fogalmazódik meg , zenekari hangzású, dallamos, lírai. Vonós csoport szóló. A téma fő eleme a tónusos harmóniára épül ( T6 ), amely az elmélkedés, a derű érzését kelti. További tremolo timpánok és alacsony vonósok, crescendók szorongásos és izgalmi állapotot keltenek.
• A fő rész témája intonációsan hasonló a bevezető témájához. Jellem, figuratív tartalom, ritmikai jellemzők és intonációk szerint.

A főrész lágy üteme előkészíti a mellékrész témáját. A Chopin által választott E-dur tonalitás nem felel meg a szonátaforma klasszikus normáinak - egy repríz tónusváltozat hangzik az expozícióban, míg a reprizben ugyanez a téma párhuzamos G-durban valósul meg (ezt Yuli Kremlev zenetudós nevezi ). a klasszikus hangsémát "megfordító" technika) [2] .

• A Chopin által a főrész szellemében írt mellékrész nem áll ellentétben vele; először hegedűn, majd fuvolán adták elő. A felek egymáshoz szorosan kapcsolódó intonáció. Mind a fő-, mind a mellékrész lírai, mindkét álomszerű reflexióban sima kantilén. A kadenciazónában mindkét fél telítődik a pátosz jellegzetes vonásaival, ami a csúcsponthoz vezet.
• Egyes kutatók egy szláv dal jellegzetességeit találják az oldalsó részben[ adja meg ] . Stefánia Lobacsevszkaja zenetudós különös hasonlóságra mutat rá Gurilev „ A ködös ifjúság hajnalán ” című románcához.[ adja meg ] . Azt is sugallja, hogy ez a hasonlóság annak a ténynek köszönhető, hogy mindkét zeneszerző többször hallott és érdeklődött az ukrán és fehérorosz dalok iránt.
• A szólista bemutatása egy rövidített bevezető témával kezdődik. Számos briliáns, virtuóz-ornamentális passzus készíti elő a főrész témájának megjelenését. A szólista e témáját némileg bonyolítja a szinkronizált és pontozott ritmus, amely a kecses hatást kelti. A főszólam kíséretével és "alapozásával" elsősorban a zenekar vonóscsoportja van bízva. A rész karaktere és képisége nem változik a zenekari kiállításon nyújtott előadásához képest.
• Az összekötő rész nagyszabású témája a szólista arpeggiált passzusaira épül. Fényesen és dinamikusan fejlődik, megáll a dominánsnál (E-dur tonalitás)[ pontosítás ] a "kérdés" érzését keltve.
• A szólista oldalszólamának témája a zenekari kiállításhoz képest masszívan kibővült. A zenekari expozícióban való megvalósításhoz képest kiélezettebb a ritmikai zárványok, a zenekari pizzicato, a dallam oktávduplázása. Ez a téma simán belesimul a záró rész témájába, az utolsó ütemekben annak intonációira, kifejezési eszközeire és írástechnikáira építve. Az átmenet zökkenőmentességét a felek összhangja is megerősíti.
• A végső játék témája nagy léptékű. Az írástechnika (arpeggiált szövegrészek) tekintetében is beszélhetünk az összekötő féllel való hasonlóságról. A játék szekvenciális fejlesztésen (első mondat) és pontatlan ismétléseken alapul.

A fejlesztés a fő rész témájára épül, kombinálva a szólóhangszer briliáns figuráival, amelyek az utolsó részből származnak. Tele energiával és erős akaraterővel. Az akaraterős bevezetés intonációi szólalnak meg a zenekarban. A fejlesztés mértéke némileg elmarad a kiállítás terjedelmétől. A mellékjáték anyagát semmilyen módon nem érinti a fejlesztés, a fővel való kapcsolata és kontraszt hiánya alapján. A forma ezen a pontján hiányzik a szólista hagyományos kadenzája (az első tételben egyáltalán nem létezik). A fejlesztést zseniális passzusok töltik ki, ami az improvizáció hatását kelti. A zenekari rész átlátszó, a főszerepet a szólista játssza.

A domináns predikátum egy repríz megjelenéséhez vezet. A fejlődés nem vezetett új szakaszhoz a pártok fejlődésében. A fejlődés ereje megmarad a reprízben. A zenekari ismétlés csak a bevezetésre korlátozódik. A repríz fő része a fő kulcsban (e-moll) található. Az oldalt a nagy szférában (G-dur) tartják, hogy ne sértse a figuratív tartalmat. Így a fő- és mellékpártok képei nem változnak. Egy rövid zenekari kódexben a bevezető témája ismét önmagára emlékeztet. Létrejön az "ív" (befejezés) hatása.

2. rész: Romantika: Larghetto

A versenymű középső része - "Romance" - az E-dur hangján van írva. Érdekes Larghetto megjegyzésének maga a zeneszerző tolmácsolása: „Larghetto nem erőteljes, inkább romantikus. Mint egy álom egy holdfényes éjszakán" . Az alkatrész formája három-öt részes (A-B-A1-B1-A2). A tétel két nem kontrasztos daltémára épül. Derűs nyugodt hangulatban nagyon közel állnak egymáshoz.

• Rövid bevezető után megszólal az első téma. Díszítő, hangalakú, homofonikus-harmonikus szövetben íródott, noktürn műfajában. A téma már az első periódusban fokozatosan telítődik összetett technikákkal: oktávduplázással, majd arpeggiált akkordokkal, kecses hangokkal és groupettóval kerül bemutatásra.
• A második téma a H-dur kulcsában van megírva. Az első témához képest dallamosabb, tele rövid másodperces intonációkkal, ornamentális hármas passzusokkal a felső regiszterben.

A zenei gondolaton keresztül a természet hangjai „hallatszanak” – levelek susogása, vízcseppek, csalogány-trillák. A főszerepet mindkét témában a zongoraszólam kapja. A zenekar szerény kíséretet nyújt harmonikus alátámasztás formájában. A fejlesztés során a témák bonyolultabbá válnak, ritmikus figurációkkal, skálaszerű szövegrészletekkel tarkítva. Az 1-es tempó hangja után a téma először kap gazdag zenekari előadást a szólóhangszer átlátszó figuráinak hátterében. A rész egy átlátszó kóddal zárul az A téma anyagán.

Befejezés: Rondo: Vivace

A versenymű fináléja rondó formájában van megírva. Minden téma néptánczenére épül. A figuratív szférában a népünnepélyek képéről beszélhetünk. A refrén témája energikus, ragyogó, vidám. Krakowiak ritmusban írva, tiszta hangsúlyokkal és elsöprő dallammintával. Minden frázis a domináns hang egy oktávnyi fényes, ütemtől eltérő ugrásával kezdődik, amit a tonika logikus feloldása követ. Ez az anyag felfelé irányuló gamma-szerű mozgással folytatódik. A harmonikus nyelv az első periódusban a tónus-domináns arányon alapul, amely egyszerűséget és tisztaságot ad a zenei gondolkodásnak. A két epizód nem áll ellentétben egymással és magával a refrénnel. Intonációsan hasonló (ugrással és lépéssel kezdődik); könnyűtánc műfaj jellegű. A 3. rész egyik jellemzője a tematikai gazdagság, amely egyértelműen a népi műfajok jegyében mutatkozik meg: dalok, táncok. Ez az ötlet Chopin munkáiban testesül meg olyan műfajokban, mint a mazurkák, keringők és mások. A főtémák örömteli jellege, a zongoraszínek gazdagsága, a virtuóz látványosság – mindez meghatározza az e-moll versenymű fináléjának ünnepi hangvételét.

Egyéb kiadások

A versenymű nem csak az eredeti szerző változatában, hanem epizodikusan Mily Balakirev hangszerelésében is elhangzik (különösen ezt a verziót rögzítette 1954-ben Friedrich Gulda ). Ezenkívül Balakirev birtokolja a zongoraszólóra írt versenymű második részének átiratát.

Jegyzetek

1. ↑ Nemzetközi zenei kottakönyvtár projekt – 2006.
2. ↑ 1 2 Kremlev Yu. A. Fryderyk Chopin. - 3. - M . : Zene, 1971. - S. 351. - 608 p.
3. ↑ Lásd a versenyszabályzatot . Archivált : 2017. augusztus 27. a Wayback Machine -nél

Irodalom

• Kremlev Yu. A. Fryderyk Chopin. - 3. - M . : Zene, 1971. - 608 p.
• Összeg., össz. szerk. és N. F. Boldyrev utószava. I.-S. Bach. Mozart. Chopin. Schumann. Wagner: Biogr. történetmesélés. - Cseljabinszk: Ural, 1995. - 461 p. - (Nevezetes emberek élete. F. Pavlenkov Biogr könyvtára; 7. köt.).

Linkek

• A koncert leírása a Chopin Zongoraverseny honlapján  (angol)  (lengyel)

Tematikus oldalak	Nemzetközi zenei kottakönyvtár projekt MusicBrainz
Bibliográfiai katalógusokban	GND : 300037090 J9U : 987007427393905171 LCCN : n78080133 VIAF : 213966104 , 8752151474842700490000 WorldCat VIAF : 213966104 , 8752151474842700490000