| Város | |||
| Kežmarok | |||
|---|---|---|---|
| Kezmarok | |||
|
|||
| 49°08′18″ s. SH. 20°25′45″ K e. | |||
| Ország | Szlovákia | ||
| Állapot | Kerületi központ | ||
| él | Eperjesi régió | ||
| Terület | Kežmarok | ||
| Történelem és földrajz | |||
| Alapított | 1251 | ||
| Első említés | 1251 | ||
| Város | 1269 | ||
| Négyzet | 24,83 km² | ||
| Középmagasság | 626 m | ||
| Időzóna | UTC+1:00 , nyári UTC+2:00 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | |||
| Sűrűség | 702 fő/km² | ||
| Digitális azonosítók | |||
| Telefon kód | 0 52 | ||
| Irányítószám | 060 01 | ||
| autó kódja | KK | ||
| kezmarok.sk (szlovák) | |||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |||
Késmárk ( szlovákul Kežmarok , németül Kesmark/Käsmark , magyarul Késmárk ) város Kelet - Szlovákiában a Poprád folyó mentén, a Magas-Tátra és a Levochskie Vrkhy között . A lakosság körülbelül 17 ezer fő.
Késmárk a 13. században keletkezett három közeli település – szláv halászok, német bányászok és királyi határőrök – egyesülésével. Első említése 1251-ben IV. Béla király levelében „Caesmarkt” néven szerepel. Késmárk 1269-ben kapott városi jogot . 1380-ban szabad királyi várossá válik. A középkorban Késmárk gazdag kereskedő és kézműves város volt.
1950-ben Késmárkot építészeti rezervátummá nyilvánították.
A városban élt és halt Andrey Begala csehszlovák katonai vezető, a csehszlovák hadsereg alezredese, a szlovák nemzeti felkelés résztvevője .