Ingamoder

Ingamoder
Nemzetség Munsho
Apa Öreg Emund
Anya Astrid
Házastárs Stenkil
Gyermekek Idősebb Inge és Halsten [1]

Az Ingamoder ( svédül Ingamoder ) egy svéd történészek által bevezetett kódnév, amely az Öreg Edmund lányára utal  , aki Stenkil svéd király felesége volt , és akinek valódi neve ismeretlen. Oroszra szó szerint " Inge anyja" (vagyis I. Inge király édesanyja ) [2] .  

Életrajz

Ez a nő 1025 körül született Edmund király és Astrid királyné családjában. Feleségül vette Stenkilt , aki később örökölte apja jarl címét. Több többé-kevésbé megbízható forrás szerint Stenkilnek négy fia volt [3] :

Ingemo

A modern genealógusok  olyan spekulatív feltételezéseket terjesztettek elő, hogy Ingemoder ugyanaz, mint Ingemo, de nincsenek megbízható források, amelyek megerősítenék ezt a verziót. Hegemo helyi tiszteletnek örvendő szent volt,  Västergötland tartományban tisztelték , de a katolikus egyház hivatalosan nem ismerte el. Elsősorban az Ingemo kút közelében élők hagyományaival kapcsolatban ismert. A Švde és Tidaholm városok között található  Ingemo kútja ( svédül Ingemo källa ) egy olyan forrás, amely egyes felvetések szerint pogány szentély is lehetne. A kút kővel van körülvéve, méretei 1,2 × 0,6 méter. Mészkőlappal fedve [4] . Ez egy  zarándokhely , a 19. században az emberek pénzérméket dobáltak rá, és azt hitték, hogy ez a rituálé egészséget ad [5] . A legkorábbi utalások azonban ezekre a szokásokra a 17. század végéről származnak. [6]

Jegyzetek

  1. Lundy D. R. Svédország lánya // The Peerage 
  2. Stenkilsätten (Funderingar över vår 1000-åriga historia) . Letöltve: 2018. április 2. Az eredetiből archiválva : 2016. március 3.
  3. Archivált másolat (a hivatkozás nem elérhető) . Letöltve: 2018. április 2. Archiválva az eredetiből: 2016. április 15. 
  4. tárgy Dala 113:1  (svéd) . Svéd Nemzeti Örökségvédelmi Tanács . Letöltve: 2018. április 2. Az eredetiből archiválva : 2018. szeptember 27..
  5. Wilhelmina Stålberg; Wilhelmina Stalberg. S:ta Ingemo // Anteckningar om svenska qvinnor  (neopr.) . — 1864.
  6. Carl Henrik Martling; Carl Henrik Martling. En svensk helgonkrönika  (neopr.) . - 2001. - ISBN 91-7580-201-5 .

Irodalom