A cég tudáselmélete

A cég tudásalapú elmélete azt sugallja, hogy a tudás a legjelentősebb termelési tényező a vállalati stratégia szempontjából .  Az elmélet hívei azzal érvelnek, hogy a tudásalapú erőforrások komplex reprodukálhatósága a heterogén tudásbázisokat és azok felszívódásának képességét fenntartható versenyelőnyökké változtatja a vállalat számára.

Vállalati kontextusban a tudás tárolása és továbbítása különféle médián keresztül történik, legyen szó szervezeti kultúráról és identitásról, adminisztratív gyakorlatokról, rutinokról, dokumentumokról, rendszerekről vagy alkalmazottakról. Ez a vállalatirányítási szakirodalomból származó nézet a vállalat tevékenységének erőforrás-megközelítésén alapul . Ezt a megközelítést Edith Penrose javasolta 1959-ben, és számos más szerző is kidolgozta (Wernerfelt 1984, Barney 1991, Conner 1991).

Az erőforrás-szemlélet hívei is elismerik a tudás szerepét a cég versenyelőnyének kiépítésében, míg a tudáselmélet hívei még nagyobb szerepet tulajdonítanak a tudásnak. Az erőforrás-szemlélet a tudást az egyik tényezőként értelmezi, de nem ruházza fel konkrét jellemzőkkel. Így az erőforrás-megközelítés figyelmen kívül hagyja az eltérő tudásfelfogó képességgel rendelkező cégek közötti különbségeket. A tudáselmélet szerint az információs technológia jelentős hatással lehet az üzleti életre, mivel minőségileg átalakítja a tudásmenedzsment folyamatát (Alavi & Leidner 2001).

Vitatható, hogy a tudásszemlélet valóban rendelkezik-e egy tudományos elmélet jellemzőivel (Foss 1996, Phelan és Lewin 2000). A megközelítés egyik prominens képviselőjének szavaival élve: „A cég kialakulóban lévő tudásalapú nézete egyetlen formális értelemben sem elmélet” [1] (Grant, 2002, 135. o.).

Lásd még

• erőforrás megközelítés
• Tudásmenedzsment
• Tudás ökoszisztéma

Jegyzetek

1. ↑ angol.  "A cégről kialakuló tudásalapú szemlélet semmilyen formális értelemben nem a cég elmélete"

Irodalom

• Alavi, M.; Leidner, D.E. Review: Knowledge Management and Knowledge Management Systems  //  MIS Quarterly : folyóirat. - 2001. - március ( 25. évf. , 1. sz.). - 107-136 . o . - doi : 10.2307/3250961 . Az eredetiből archiválva : 2013. október 29. Archiválva : 2013. október 29. a Wayback Machine -nál
• Conner, KR Az erőforrás-alapú elmélet és az öt gondolkodási iskola történelmi összehasonlítása az ipari szervezeti gazdaságtanon belül: van-e új cégelméletünk? (angol)  // Journal of Management : folyóirat. - 1991. - 1. évf. 17 , sz. 1 . - 121-154 . o . - doi : 10.1177/014920639101700109 .
• Foss, NJ "További kritikai megjegyzések a vállalat tudásalapú elméleteihez", Szervezettudomány, (7:5), 1996, pp. 519–523.
• Grant, RM „Toward a Knowledge-Based Theory of the Firm”, Strategic Management Journal (17), Winter Special Issue, 1996, pp. 109–122.
• Grant, RM „Prospering in Dynamically-Competitive Environments: Organisational Capability as Knowledge Integration”, Organization Science (7:4), 1996, pp. 375–387.
• Grant, RM „The Knowledge-Based View of the Firm”, In CW Choo & N. Bontis (szerk.), The Strategic Management of Intellectual Capital and Organisational Knowledge: 133-148. Oxford: Oxford University Press.
• Kogut, Bruce és Udo Zander . „A cég ismerete, a kombinációs képességek és a technológia replikációja”, Szervezettudomány (3:3), 1992, pp. 383–397.
• Kogut, Bruce és Udo Zander . „A hálózat mint tudás: generatív szabályok és a struktúra kialakulása”, Strategic Management Journal (21), 2000, pp. 405–425.
• Nickerson, J. és Zenger, T. „A cég tudásalapú elmélete: a problémamegoldó perspektíva”, Organization Science, (15:6) 2004, 617-632.
• Nonaka, I. és Takeuchi, H. The Knowledge-Creating Company: How Japanese Companies Create the Dynamics of Innovation, Oxford University Press, New York, 1995.
• Phelan, SE & Lewin, P. „A cég stratégiai elméletéhez érkezve”, International Journal of Management Reviews, (2:4), 2000, pp. 305–323.
• Spender, JC „A tudás a vállalat dinamikus elméletének alapjául”, Strategic Management Journal (17), Special Issues, 1996, pp. 45–62.