Doulatshah Szamarkandi | |
---|---|
Perzsa. | |
Születési dátum | 1438 [1] [2] [3] […] |
Halál dátuma | 1491 [1] [2] |
Foglalkozása | költő |
A művek nyelve | perzsa nyelv |
Doulatshah (Davlatshah, Daulatshah) Szamarkandi ( perzsa دولتشاه سمرقندی ; született 1436, 1437 vagy 1438, Szamarkand – 1491 közép-ázsiai és perzsa , írás 14951 . A perzsa irodalom történészeként vált híressé a " Tazkirat ash-Shuara " , azaz a " Költők életrajzai " [4] című munkájával .
Doulatshah Szamarkandban született a 15. század első felében [4] (1436-ban, 1437-ben [5] vagy 1438 -ban [6] [7] ). Apja, Ala ad-douleh Bakhtishah Ghazi Isfaraini ( perzsa علاءالدوله بختيشاه غازى ), Tamerlane fia, Shahrukh udvarmestere volt . Testvére, Amir Razi ad-Din Ali ( perzsa امير رضي الدين علي ), aki perzsa és török nyelven írt verseket [8] , Abu-l-Qasim Baburt szolgálta Khorasanban . Maga Doulatshah pedig egy ideig közel állt Husszein Bajkarához , részt vett katonai hadjáratokban [9] , de aztán megtagadta a közszolgálatot [6] . Később sajnálkozva hangsúlyozta, hogy élete nagy részét feloldódva töltötte, és csak az 50. évben fogott hozzá főműve összeállításához [4] .
1491-ben [10] , 1495 -ben [4] vagy 1507 -ben [6] [7] halt meg.
Doulatshah egy fontos perzsa irodalomtörténeti könyv szerzője - " Tazkirat ash-Shuara " ( perzsa تذكرة الشعراء ), amelyet Alisher Navoi javaslatára állítottak össze, és 1487-ben fejezték be. A "Tazkirat" egy bevezetőből, 7 részből és egy utolsó részből áll, amelyet Doulatshah kortársainak szenteltek, életrajzi történeteket tartalmaz 150 különböző költőről [6] és mintegy 350 költői részt [10] . Az életrajzok kronologikusan vannak elrendezve; minden egyes életrajzi mintával. Az esszé hiányosságai között szerepel a hírek szűkössége, a kritika hiánya, a moralizáló hajlam és a kortársak rendkívüli dicsérete; egy szó sincs Rudaki elődeiről [4] . A Doulatshah által szolgáltatott információk nagy része megbízhatatlan és legendás jellegű [10] .
Doulatshah Samarkandi azon kevés szerzők egyike volt abban az időben, aki műveit teljes egészében költőknek szentelte. A "Tazkirat" analógjai Aufi "Lubab al-albab" és Abu Tahir Khatuni "Manakib ash-shuara", amelyekről Szamarkandi valószínűleg nem tudott [11] [6] .
A Tazkiratot egy névtelen szerkesztő adta ki Bombayben 1887-ben, E. G. Brown Londonban és Leidenben 1901-ben, Mohammad Ramazani pedig Teheránban 1959 -ben [6] . Sylvester de Sacy részletes áttekintést ad a munkáról nagy kivonatokkal a "Notices Et Extraits des Manuscrits de la Bibliothèque Nationale Et Autres Bibliothèques" IV. kötetében . Hammer-Purgstahl a Tazkirat kőris-Shuarát tette Geschichte der schönen Redekünste Persiens (1818) alapjául. Európában is megjelentek Tazkirattól külön életrajzok ( Vullers például három életrajzot fordított le: Ferdowsi , Hafiz és Anvari ). Oroszországban Firdousi, Hafiz és Attar életrajzát perzsa nyelven nyomtatták Boldyrev Perzsa olvasójában ( Moszkva , 1833); Firdousi életrajzát lefordították oroszra Stepan Nazaryants disszertációjában : "Abdul Kasem Ferdausi Tussky" (" Kazanyi Egyetem tudományos jegyzetei ", 1849), és Saadi , Kholmogorov disszertációjában : "Sheikh Moslihuddin Saadi" (" A kazanyi egyetem tudományos feljegyzései", 1865 és külön 1867); a perzsa szöveg [4] az utóbbihoz fűződik .
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
---|---|---|---|---|
|