Dibróm-difluor-metán

dibróm-difluor-metán
Tábornok
Szisztematikus
név
dibróm-difluor-metán
Chem. képlet CBr 2 F 2
Fizikai tulajdonságok
Állapot folyékony
Moláris tömeg 209,82 g/ mol
Sűrűség 2,3063 g/cm³
Ionizációs energia 11,07 ± 0,01 eV [1]
Termikus tulajdonságok
Hőfok
 •  olvadás -110 °C
 •  forralás 24,5 °C
Gőznyomás 620 ± 1 Hgmm [egy]
Osztályozás
Reg. CAS szám 75-61-6
PubChem
Reg. EINECS szám 200-885-5
MOSOLYOK   C(F)(F)(Br)Br
InChI   1S/CBr2F2/c2-1(3,4)5AZSZCFSOHXEJQE-UHFFFAOYSA-N
RTECS PA7525000
ChemSpider
Biztonság
GHS piktogramok A CGS rendszer "felkiáltójel" piktogramja
NFPA 704 NFPA 704 négyszínű gyémánt 0 2 0
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve.
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A dibróm -difluor-metán a halogénezett szénhidrogének csoportjába tartozó kémiai vegyület .

Gyártás és képviselet

A dibróm-difluor-metán gőzfázisú brómozással állítható elő difluor-metánból.

Ez a tetrabróm -metán fluorozásánál is előfordul .

A dibróm-difluor-metán 83%-os kitermeléssel állítható elő egyedüli termékként tetrabróm-metán jód-pentafluoriddal történő fluorozásával, fő termékként (76%-os relatív hozam) bróm(III)-fluoriddal történő fluorozással, melléktermékként (16%-os relatív hozam) tetrajód-metán jód-pentafluoriddal való fluorozásával A tetrabróm -metán titán(IV)-fluoriddal történő fluorozása kis hozammal dibróm-difluor-metánt képez bróm-trifluor-metánnal keverve. Ezenkívül a dibróm-difluor-metán nagy hozammal (81%) keletkezik ezüst-bróm-difluor-acetát brómmal való melegítésével .

Tulajdonságok

A dibróm-difluor-metán erősen illékony, színtelen folyadék, vízben gyakorlatilag nem oldódik. Melegítéskor lebomlik.

Használat

A dibróm-difluor-metánt tűzoltó anyagként (pl. katonai repülőgépeken) és köztes termékként használják színezékek, gyógyszerek és kvaterner ammóniumvegyületek gyártásában. A vegyület jelenleg nem tartozik a Montreali Jegyzőkönyv hatálya alá, de ennek részeként egyre gyakrabban vizsgálják a környezetben található vegyület forrásait.

Irodalom

  1. Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló Montreali Jegyzőkönyv kézikönyve. UNEP/Earthprint, 2006, ISBN 978-92-807-2770-8 , p. 479
  2. Az ózonréteget lebontó anyagok és alternatívák lehetséges felhasználása az északi országokban. Északi Miniszterek Tanácsa, 2005, ISBN 978-92-893-1252-3 , p. 41

Jegyzetek

  1. 1 2 http://www.cdc.gov/niosh/npg/npgd0214.html