| Granida | |
|---|---|
| netherl. Granida | |
| Műfaj | pásztordráma |
| Szerző | Hoft, Peter Cornelissohn |
| írás dátuma | 1603-1605 |
| Az első megjelenés dátuma | 1615 |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Granida Peter Hooft 1603-5-ben írt és 1615-ben megjelent [2] pásztorjátéka [1] 5 felvonásban, amely Granida perzsa hercegnő és Daifilo pásztor szerelméről szól. Hooftnak, a holland irodalom klasszikusának és megalapítójának leghíresebb műve, a holland irodalom fő bukolikus játéka [3] .
Granida, aki eltévedt a vadászat közben, találkozik egy gyönyörű pásztorral, aki összeveszett Dorilea pásztornővel. Daifilo vizet hoz Granidának, beleszeret és követi az udvarba, ahol Tisiphernus szolgálatába áll, aki a kezét keresi. Később együtt futnak be az erdőbe, a pásztorfiú egy tömlöcben köt ki, de Tisiphernes nemességének köszönhetően a történet szerencsésen végződik.
Az irodalomtörténész szerint ez „az első holland pásztorkodás, Hooft olaszországi utazásának gyümölcse és tisztelgés Tasso munkássága iránti szenvedélye előtt, Granida különösen gazdag a szerelmi költészet szépségeiben, Hooft szövegírói tehetsége megnyilvánult dalai és kórusai” [1] . „Az európai humanizmus századvégi válságára utaló hangulatok áthatják Hooft „Granida” (1605) lelkipásztori művét. Ez egy kép Arcadia életéből, ahol a kunyhót jobban szeretik, mint a palotát, és a pásztorlány szerelmét a királyi kitüntetésekkel szemben. Granida hercegnő és Daifilo pásztor is, mint feltételes hősök, ugyanazon a nyelven beszélnek, a szerző nyelvén” [1] .
A darab valójában két műfaj hibridje, a pásztorkodás és a tragikomédia keveréke: a pásztorkodás az első felvonásban fejlődik ki, majd a perzsa udvarban kibontakozó további felvonásokban drámaibbá válik, hagyományosabb motívumokat használva. Reneszánsz színdarab [4] . „Granidában Hooft a pásztorjátékot – ahogyan azt Tasso és Battista Guarini esetében is megtalálta – egy rendkívül népszerű reneszánsz darabbal kombinálta, témáit főleg az Orlando furiosótól vagy a galliai Amadistól, vagy számtalan rövidfilm-gyűjteményből kölcsönözte. történetek.. (…) A lelkipásztori és a regényes (regényes) drámának ez a kombinációja tulajdonképpen funkcionális célja van Granidában” [3] .
Az irodalomtörténész szerint „Vannak, akik ennél is tovább mennek, azzal érvelve, hogy a „Granidát” mindenekelőtt az igaz szerelem diadalát dicsőítő lírai alkotásként kell felfogni, nem pedig egy színházi játék mintájaként. Zseniálisan van megírva, tele van kecsességgel és divertismento könnyedséggel, de a helyzet annyira irreális, a szereplők pedig olyan etűdök, hogy a darabnak nem lehet nagy drámai hatása . Hooft zseniálisan beleszőtte költészetébe az akkor divatos petrarkizmust és neoplatonizmust [5] .
A darab egyik legfontosabb témája az udvari élet és a „természetben” élet szembeállítása, világos következtetéssel, hogy az utóbbit részesítjük előnyben, és a pásztorlányok sokkal igazságosabban élnek, mint az udvaroncok [4] .
A darab a pásztori idillek divatját teremtette Hollandiában, amely folytatta a „georgic” hagyományt , és a holland festészet számos művének témája lett [6] . "Granida felállított egy képletet, amely később diffúzabb jelenséggé fejlődött" - írja David de Witt művészetkritikus [7] . Az Észak-Hollandiában a Granida után divatba jött lelkipásztori téma a szerelem témája irodalomban való kifejezésének fontos terepévé vált [7] .
A könnyedséggel teli darab különösen a dal- és táncjelenetek miatt volt vonzó, nagyon gyakran került színpadra, de más írók alig követték Hooft példáját, nem írtak pásztorokat. Sikerét nyilvánvalóan a költői stílus eleganciájának köszönhette [4] . A darab egyes töredékeinek sok költői utánzata volt [5] .