Henriette Christina Brunswick-Wolfenbüttelből | |
---|---|
német Henriette Christine von Braunschweig-Wolfenbüttel | |
Gandersheim kolostor apátnője | |
Születés |
1669. szeptember 19. [1] |
Halál |
1753. január 20. [2] (83 éves) |
Nemzetség | Welfs |
Apa | Anton Ulrich, Brunswick-Wolfenbüttel |
Anya | Elisabeth Juliana of Holstein-Norburg [d] |
A valláshoz való hozzáállás | Lutheranizmus és katolicizmus |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Henriette Christine of Braunschweig-Wolfenbüttel ( németül Henriette Christine von Braunschweig-Wolfenbüttel ; 1669. szeptember 19., Wolfenbuttel - 1753. január 20. , Roermond ) - Welf - házból származó német hercegnő , a császári Gandersheim kolostor apátnője .
Henrietta Christina Anton Ulrich brunswick-wolfenbütteli herceg és Erzsébet Juliana holstein-norburgi hercegnő (1634-1704) lánya, Friedrich Schleswig-Holstein-Norburg herceg lánya.
1681. november 9-én a kiskorú Henrietta Christinát kinevezték a gandersheimi kolostor kanonokának. 1687. november 2-án édesapja jelenlétében ünnepélyes beavatási szertartásra került sor, de a hercegnő nem lakott a kolostorban. Krisztina mecklenburgi apátnő 1693. június 30-án bekövetkezett halála után a kolostor káptalana 1693. december 21-én egyhangúlag Henrietta Christina hercegnőt választotta új apátnőnek. 1694. április 24-én a hercegnő ünnepélyes trónra lépésére szülei jelenlétében került sor, megválasztását I. Lipót császár 1694. szeptember 27-én hagyta jóvá.
A lánya ganndersheimi apátné diplomáciai úton történő megválasztását az apa készítette elő Hermann von Diepenbruck főkamarás segítségével a császári kolostor és a hercegi ház között fennálló konfliktusok feloldása érdekében. Gandersheim feltételként követelte a Julius herceg által kiválasztott Clouse és Brunshausen kolostorok visszaszolgáltatását, valamint az Ellirodban elvesztett vadászati jog megtérítését, ezek a követelmények 1695 decemberében teljesültek.
Henriette Christina egy kolostorban telepedett le, de néha a Brunswick udvarban élt. Az általános káptalan ülésein személyesen elnökölt. Az új apátnő egyik első intézkedése az volt, hogy felülvizsgálja a kanonoszok felvételére vonatkozó szabályokat. A kolostor presztízsének és jövedelmének növelése érdekében a kanonokjelöltek immár a császári grófoktól a 16. térdig megerősítették származásukat, és felvételkor 16 ezer tallérral járultak hozzá a kolostorhoz.
A császári kolostor, amely korábban a hercegi ház állandó elégedetlenségének forrása volt, Henrietta Christina vezetésével új értelmet nyert apja számára. Anton Ulrich herceg, aki 1704 óta egymaga uralkodott Braunschweigben, 1708-ban unokáját, Erzsébet Krisztinát vette feleségül a leendő VI. Károly császárral , és úgy döntött, megerősíti pozícióját birodalmi szinten. Lányával közös érdekek miatt határozottan hangsúlyozta a hercegsége területén található kolostor birodalmi hovatartozását. Henriette Christina apátnő rendszeresen részt vett a regensburgi Reichstag ülésein, és titkárát, Johann Georg Leikfeldot bízta meg a kolostor történetének kutatásával. 1709. március 5-én Anton Ulrich herceg és Henriette Christina apátnő megállapodást írt alá Clus és Brunshausen átruházásáról, valamint a kolostor és a császár által gyámjául kinevezett herceg közötti jogviszonyok szabályozásáról.
Henrietta Christina nemcsak megjelenésében, hanem jellemében is hasonlított édesapjára. Apjához hasonlóan ő is rajongott a luxusért. Henrietta Christina apátnő alatt a kolostor virágzott, és Henrietta Christina unokahúga és utódja , Szász-Meiningeni Erzsébet alatt érte el csúcsát . 1695-1707 között Henrietta Christina vezetésével helyreállították a kolostortemplom leromlott állapotú kórusait.
Henrietta Christina apátnőt egy ideig lenyűgözte August Hermann Franke pietizmusa , de aztán apjával együtt egyre jobban érdeklődött a katolicizmus iránt. Unokahúga, Elisabeth Christina, aki egy katolikushoz készült feleségül venni, 1705-1706-ban többször járt Gandersheimben, és az apátnő arra biztatta, hogy térjen át a katolikus hitre.
Henrietta Christina apátnő ragyogó uralkodása 1712. július 8-án hirtelen véget ért, amikor a 42 éves hercegnőnek fia született Georg Christoph von Brauntól, apja Anton Ulrich herceg egykori udvari tanácsadójától. 1710. szeptember 29-én von Braunt nevezték ki a kolostor vezetőjévé, kanonoki címet 1712. március 12-én kapott. A gyermek születése után von Braun kénytelen volt elhagyni a hercegséget, és száműzetésbe vonult Szászországba. A hercegi ház minden igyekezete ellenére a botrányt nem lehetett elhallgatni, Henrietta Christina "izgalmas okokból" megtagadta az apátnői rangot, és azonnal bejelentette, hogy áttér a katolicizmusra. 1712. szeptember 6-án elhagyta Gandersheimet, és belépett a roermondi katolikus kolostorba, ahol haláláig minden papság nélkül élt.
Brunswick-Wolfenbütteli Henriette Christina - ősök | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Tematikus oldalak | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |